Bölcske neve összefonódik a magyar víz alatti régészet történetével. Itt zajlott hazánkban az első tervszerű víz alatti régészeti kutatás. Az emlékezetes 1986-os kampány során számos római kori oltár, és más faragott kő került felszínre egy késő-római kikötőerőd alapozásából.
A „bölcskei sziklának” nevezett dunai zátony egykor a folyó partján álló kikötőerőd volt, amely a római határvédelmi rendszer (limes, más néven ripa) részét képezte, és hajók fogadására, átkelések biztosítására szolgált. Az erőd építésekor az alapozásba, illetve a falakba korábbi oltárokat, és más faragott kőemlékeket is felhasználtak. Mellettük bélyeges téglákat is találtak a kutatók. A leletanyag legszebb része a szekszárdi Wosinsky Múzeumban megtekinthető. Bár a kutatást vezető régészek, Gaál Attila és Szabó Géza sosem állították, hogy mindent feltártak volna, a kutatás mégis abbamaradt. Ennek kisebb részt szervezési, nagyobb részt financiális okai voltak.Két évtizedes hiátus után a dunai római határvédelemi rendszer elemeinek világörökségre való felterjesztése kapcsán felvetődött a kérdés, hogy a kutatásban kulcsszerepet játszó különleges emlék jelenlegi állapotát nem ismerjük. Ez a helyzet tette szükségessé, hogy egy állapotfelmérő szonaras vizsgálatot végezzünk.
A szemle a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Búvárrégészeti Szakosztályának munkájával valósult meg, és részt vett rajta Gaál Attila is, a korábbi kutatások egyik régésze. A területre kiérve azt tapasztaltuk, hogy az egykor lezárt mellékágat mára megnyitották, de a főmeder viszonyai nem változtak. A magas vízállás miatt nem segíthette a tájékozódásunkat a zátony által keltett örvénylés, ezért kizárólag a műszerre hagyatkoztunk.Miközben a területet szisztematikusan átfésültük sikerült több fal- illetve omladék-jellegű anomáliát dokumentálni. Az adatok összesítése, a GPS mérések alapján történő összevetése azt mutatja, hogy a mai napig vannak falak/fal alapozások, omladékok, és valószínűleg nagy méretű faragott kövek a mederben. Megtaláltuk az erőd déli végét határoló kelet-nyugati falának egy részét, valamint az északkeleti sarkán, a zátony oldalánál álló, illetve a lejtőre leszakadó faltömb maradványait. Ez utóbbinál több olyan tömb is látszik a felvételeken, melyeknél sejthető, hogy faragott kőről van szó (a szögletes forma alapján).
Az új eredmények tükrében érdemes elgondolkozni egy újabb víz alatti kutatási program elindításán, különös tekintettel a mélyben heverő műkincsek jelenlétére.
Maga a hely kotrás által veszélyeztetett, igaz a vízügy eddig respektálta a lelőhelyet, de a környéken jelenleg is folyik munka, amely esetleg hatással lehet az itteni mederviszonyokra is. A kincskeresés a sodrás és a mélység miatt, valamint a kövek nagy méretéből adódóan (csak daruval tudták 19860-ban is kiemelni egy részüket) itt nem jelent komoly veszélyt.
A bölcskei erődrom rávilágít arra, hogy egy ismert régészeti lelőhelyet is érdemes új technikákkal ismét megkutatni.
Szonárfelvételekből készült mozaik az erőd északkeleti sarkáról. Néhány tömb (talán faragott kövek) körvonal is kivehető.
Utolsó kommentek