Puskás Norbert tagtársunk élénken érdeklődi a 2. világháború emlékei iránt is, így rajta keresztül jutott tudomásunkra egy legenda, mely szerint Esztergom mellett, a Búbánat-völgyben egy német tank süllyedt a tóba.
Szonarazás a "kétlóerős" meghajtással. Az evezőnél Lengyel László és Puskás Norbert tagtársunk.
A pontos hadtörténeti összefüggéseket itt nem vázolnám, márcsak azért sem, mert különféle hadtörténeti blogokon, fórumokn bőséges anyag áll rendelkezésre. Csak éppen a tank hiányzik hozzá. Talán a jobb megértés végett érdemes annyit megjegyezni, hogy a völgybe a Budapestet ostromló szovjet csapatok blokádjának megtörésére irányuló hadművelet során került a harci jármű, így történetileg hihető a legenda. Állítólag a fagyos parton megcsúszott (vagy éppen a befagyott tavon szeretett volna átkelni), ám beszakad alatta a jég, és elsüllyedt.
Hallottunk olyan történetet is - és ezt tanú is alátámasztja - mely szerint német búvárok is kutattak a tóban (a "felső" tóról van szó, mert akkor csak az létezett). Ám nem találtak semmit.
Mivel kis csapatunk nyitott a víz alatti örökség megismerésére, védelmére, ezért úgy döntöttünk hogy szerény eszközeinkkel és önkéntes munkával megpróbáljuk előrelendíteni a kutatást. Előzetesen szonaras felderítést terveztünk, melynek során az egész tavacskát álfésülhetjük. A szonár minden, a mederből kiálló tárgyat megmutat, tehát ha a hatlmas tankból csak egy darabka is kikandikál, akkor az látszani fog. Ezután azonosító merülést terveztünk. Végül a lelőhelyet jelentjük a Hadtörténeti Múzeumnak, valamint a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak - ahogy azt kell.
A terepre kiérve örömmel állapítottuk meg, hogy a tó elég kicsi, tehát szonaras átfésülése gyorsan elvégezhető. Egy kis nehézséget okozott, hogy nem használhattunk motort, így a "kétlóerős" evezős megoldáshoz folyamodtunk, ami be is vált. A tó vize barna, látótávolságról nem lehet beszélni. Első látásra egy fjord, vagy egy gleccser-tó juthat mindenkinek az eszébe. Csakhogy ez itt más! Eléggé meglepődtünk, amikor a mélységmérő 130-150 centimétert mutatott! Keresgéltük a mélyebb pontokat, de 160 cm volt a maximum. Elég elgondolkoztató, hogy a csodába tűnhet el egy tank ilyen "mély" vízben! Átvizsgáltuk az egészet, és egy fia tankot nem láttunk, de még csak lehetséges alkatrészt sem. Egy idősebb horgász emlegetett egy drótkötelet, amit még az oroszok hagytak volna bent, mert "valamilyüket kihúzták vele". Merülésbe már bele sem fogtunk ezek után.
Egy hal portréja.
A fekete folt a hal árnyéka, míg attól jobbra a világos vonal a hal felülről nézve.
Összefoglalva a kutatás eredményét: bár egyelőre hitelt érdemlő dokumentum nem áll rendelkezésünkre az eseményekről, elvileg hihető a tóba csúszó tank története. Csakhogy a világháború alatt, vagy azt követően bármelyik félnek könnyen módjába állhatott a roncs (vagy éppenséggel még használható?) harci jármű kihúzása. Másfél méteres vízből a torony biztosan kilátszott. Akkora iszap (és olyan híg), amely nyom nélkül elnyelne egy tankot - nincs.
Azt hiszem, kis csapatunk megcáfolt egy legendát. Halakat azért láttunk, mind a víz alatt, mind a szákokban, a környezet gyönyörű, tehát a hely megér egy látogatást tank nélkül is!
Jó fórumozást! Várjuk a kommenteket!
Utolsó kommentek