A sokak által jól ismert és nagyra becsült Czakó László búvártársunktól érkezett az alábbi beszámoló a Ferenc József cirkálón végzett legutóbbi expedícióról. Úgy érzem az ilyen vendég-beszámolóknak helyük van a blogon, hiszen a víz alatti örökség nem régészeti korú elemei különösen sérülékenyek, megismerésük, védelmük nemrég indult meg. Talán az oldalt újabban látogató roncskutatók is érdeklődéssel fogadják az írást!
A 2007. július 22.-én az először végrehajtott felderítő merülés után, terveztük, hogy egy hosszabb, nagyobb létszámú expedíciót szervezünk a hajó részletesebb megismerésére, az elsüllyedés körülményeinek kiderítésére, és a hajó minél teljesebb fotó-videó, és rajzos dokumentálására.
Ennek érdekében bevontuk a munkába Dr Balogh Tamást, aki a Zenta cirkáló, és a Streiter romboló feltárásakor a történeti kutatásokat, és a fotók-videók alapján a rajz-dokumentációkat készítette.
Nagy segítségünkre volt a bécsi Hadtörténeti Levéltárban Balla Tibor százados, aki a cirkálóról ott fellelhető dokumentumokat, rajzokat, fotókat a rendelkezésünkre bocsátotta, és az expedíción személyesen is részt vett.
Ez év május 1.-4. között egy hosszabb, három merülési napból és 20 fő ténylegesen merülő búvárral végrehajtott víz alatti feltárást végeztünk.
Az SMS FRANZ JOSEF I. cirkáló rövid története:
A típus kifejlesztése
Az S.M.S. KAISER FRANZ JOSEF I. és testvérhajója, az S.M.S.
KAISERIN ELISABETH torpedócirkálók megtervezésére az olcsó fegyverrendszerekkel megvalósított partvédelemre vonatkozó koncepciója alapján került sor. Ennek következményeként a flottaparancsnokról csak „Sterneck szardíniásdobozai”- ként emlegették a cirkálókat. Nem csoda, hiszen a 20. század első évtizede már a „Dreadnought”- ok ( pl.: Szent István csatahajó) korszaka volt.
A cirkáló pályafutása
A cirkáló gerincfektetésére 1888. január 3-án került sor Triesztben a San Rocco-i hajógyárban. 1889 május 18-án 11.30 - kor Maria Josefa főhercegnő, a későbbi IV. Károly király anyja bocsátotta vízre, KASIER FRANZ JOSEF I. néven.
1890 végén a cirkáló Nagy-Britanniába ment, ahol augusztus 11 - én Victoria királynő és a Wales - i herceg is látogatást tett a hajón.
Ehhez kapcsolódóan a hajó tovább ment Németországba, ahol 1890. szeptember 3-án a Kieli - öbölben II. Vilmos német császár is meglátogatta. A cirkáló ezután több manővert tett együtt a német flotta hajóival. 1890. október 21-én érkezett meg Triesztbe.
1891-ben egy Lissa szigeténél végrehajtott manőver alkalmával I. Ferenc József császár is megszemlélte a róla elnevezett hadihajót.
1897-ben kelet - ázsiai missziós útra ment. A cirkáló Czikann von Wahlborn bárót, a pekingi udvarhoz delegált új cs. és kir. nagykövetet vitte az állomáshelyére.
1898-ban Lisszabonba hajózott a Vasco da Gama - ünnepségekre.
1899-ben a cirkáló tartalékban volt.
1901-ben halálos baleset történt egy 47 mm-es gyorstüzelő
ágyúnál, utánégés következtében. A következő évben a tengerészeti akadémia végzőseit és az első éves kadétokat vitte Földközi-tengeri missziós utakra.
Tavasszal Kínába utazott és a hazatérő KAISERIN ELISABETH - től átvette az állomáshajó feladatát. Saigon magasságában sérüléseket szerzett egy tájfunban. A cirkáló 1908-ig Kelet - Ázsiában maradt
1908 októberében stábot és legénységet cserélt az S.M.S. LEOPARD - dal, valamint a leváltására érkező KAISERIN ELISABETH - tel, amelynek a kelet-ázsiai szolgálatot is átadta. A cirkáló 1908. december 16-án érkezett Polába.
1910 szeptemberben a KAISER FRANZ JOSEF I. újra kelet-ázsiai úticéllal futott ki és
Szingapúrban a KAISERIN ELISABETH - től átvette az állomásszolgálatot.
A kínai zavargások kitörésekor részt vett a nemzetközi katonai erődemonstrációban.
1911. október 14-én a hajó az egyik tisztje útján képviseltette magát Tai Sho Tenno japán császár temetésén.
1913-ban részt vett a nagy sanghaji tűzvész elleni harcban, mint a Hadihajós Oltóalakulat tagja. Október 15-én átadta a kelet-ázsiai szolgálatot az érkező KAISERIN ELISABETH - nek és elindult hazafelé. 1913. december 15-én érkezett meg Polába.
1914 A háború kitörésea Cattarói - öbölben találta a cirkálót, amely részt vett a
Krstac - nyeregben kiépített montenegrói ágyúállások lövetésében.
1914. augusztus 27-én egy 15 cm-es lövedék találta el a fedélzeten, de a találat szerencsére nem követelt áldozatot. Mivel a nyílt tengeri harchoz a hajót már öregnek találták, a cirkáló a továbbiakban csak egy hadműveletben – albán Durazzo megszállásában – vett részt (tüzérségi támogatással), ettől eltekintve végig az öbölben maradt.
1918. február 1-3 között, Cattarói matrózlázadás idején a cirkáló legénysége semleges maradt.
Az utolsó háborús évben a hajó tüzérégét korlátozták. Ez azt jelentette, hogy az L/35-ös 15 cm-eseket és az L/44-es 47 mm-eseket, valamint a ballonelhárító ágyúkat kihajózták. Ezek után a KAISER FRANZ JOSEF I. cirkáló a háború további részében csak lakóhajóként szolgált.
A cirkáló elsüllyedése
A háború befejezését követően a cirkálót francia felügyelet alatt
munícióraktárként használták. A lefoglalt 26 Osztrák – Magyar hajó lőszerkészletét halmozták rá. Biztonsági okokból a hajót a Zanjicai – öbölben kötötték ki, a hasonló nevű településsel szemben. 1919. október 17-én egy heves bóra alkalmával a tenger a nyitva maradt ökörszemablakokon keresztül elárasztotta a hajót. A cirkáló – eddig tisztázatlan okokból - felborult és elsüllyedt, a 17 fős francia őrszemélyzettel együtt.
Mentési kísérletek
1922 folyamán a holland van Wienen hajóalkusz koncessziót
szerzett a hajó mentésére. Az elégtelen mentési felszerelés miatt a teljes hajótest kiemelése nem sikerült.
1967-ben a jugoszláv BRODOSPAS hajómentő vállalat leszerelte a roncson
maradt fő lövegtornyokat amiket Cetinjében a Tanácsháza előtt állítottak fel. A torony éveken keresztül ott volt, mint afféle győzelmi jelvény, ám a torony páncéllemez-burkolata egyre hiányosabbá vált. A 80’-as években a váza még látható volt, mára azonban csak a lövegcsövek maradtak. A két 15 cm-es ágyú az egyetlen, ami a felszínen a KAISER FRANZ JOSEF I. cirkálóból még látható. Minden más a
víz felszíne alatt 45 méterrel van. 
A roncs napjainkban
A roncs a Horvátország és Montenegró közötti
határvonalon fekszik, ezért nagyon nehéz a merülésre az engedélyeket beszerezni. A Cavtati (az ókori Epidaurumban) lévő horvát búvárbázisról indultunk, és a Kotori-öböl bejáratát őrző Punta d’Ostro erődtől kezdődött a feltárás.
A 20 magyar búvár összesen három napon át merült a roncshoz, s a
HÁLÓZAT TV rövidfilmet forgatott az expedícióról.
A hajó a bal oldalán fekszik a laza, iszapos aljzaton.
Feltűnő a hajótest oldalán 1922-ben és 1965-ben vágott sok lék, ahol búvárok a lőszert kiszedték.
A tatrészen már nincs ott a hajócsavar, csak a csonka tengelyvég (a 4,42 m átmérőjű háromszárnyú Griffith - csavarokat a Brodospas cég távolította el 1967-ben). Az orr- és fartőke mentén megtalálhatók a nyitott torpedóvető-csövek. Az árbocok még a víz alatt is kimagasodnak a fedélzetből. Az első hídon a kormányállásban még mindig ott áll a sárgaréz kormányoszlop.
A mostani merülés tisztázta, hogy hajó orrán a helyén van mindrét főhorgony. Igy megvan a baleset oka is. A hajó a parthoz volt kikötve és a vihar (esetleg szabotázs) következtében elszabadult túlterhelt hajón, az őrszemélyzet valószínűleg nem tudta hogyan kell a horgonyokat leengedni, így a hajó messze elsodródott a parttól, felborult és elsüllyedt.
A hajótest oldalán mindenfelé a gránátok kivető tölteteihez használt robbanóanyag – az úgynevezett „makaróni” – hever. A szanaszét heverő töltetek nagy csomó nádszálra hasonlítanak.
Megtaláltuk a hajó tatján a feliratot is, és sikerült videó felvételt készíteni róla.
A videó anyag, és a fotók, valamint a búvárok által készített vázlatok, leírások alapján Balogh Tamás elkészítette a hajó állapotrajzát.
Az expedíció résztvevői:
Vezető: Czakó László
Szervező: Kovács Attila
Tudományos szakértők: Dr Balogh Tamás, Balla Tibor
A beszámolót írta: Cakó László
Utolsó kommentek