Örvények titkai

Szombaton reggel megszületett a fiam, Tóth Marcell. Mindenki jól van. Lesz némi elfoglaltságom, aminek örülök. A blogot és a búvárrégészetet eddig is össze tudtam hangolni a családdal, úgyhogy természetesen lesznek még programjaink!

Tegnap láttam a híradóban, hogy visszatelepítik a vizát a Dunába. Az ötlet szimpatikus, de ismereteim szerint a kivitelezés módja irreális. A viza ugyanis vándorló hal, amely a Fekete-tengerről jött fel a Dunán kb. Pozsonyig. 

Az Al-Dunán még ma is van viza, de nem tudnak felúszni a Vaskapu-erőmű miatt. Szép dolog kishalakat bedobálni a Dunába, éljenek boldogan! Ez a viza viszont már nem lehet őseink kedvelt hala, hiszen lefelé még csak-csak elmennek a tenger irányába, de vissza továbbra sem fognak tudni jönni!

Várom a kommenteket, hátha valaki többet tud erről!

A kötetben helyet kapott a koraújkori hajók régészete is.

A Urbán Péter cikke alább tölthető le:

http://www.nagyitas.hu/common/main.php?pgid=cikk&cikk_id=2374&tema_id=28

Máriakálnok határában van egy kavicsbánya. Ez a bánya ma horgásztó. A Lajta torkolatával szemben található a helyszín, Mosonmagyaróvárral "átellenben". A régészeti kutatás egy római kikötőerődöt tart itt számon. A falcsonkot a tó bányászata során találták, a masszív tömbök ma is a part mentén fekszenek.

Sokak szerint ez egy Ad Flexum-al szembeni kikötőerőd. Lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem. Komoly kutatás sosem folyt rajta. Azt nem kétlem, hogy római lenne. Elég csak megnézni a fal méretét, minőségét (valójában nem is álló fal, hanem egy leborult tömb, talán alapozásból).

A tó fenekén vastag iszap van. Mintegy évtizeddel ezelőtt itt merültek a Győri Búvár SE tagjai. A vastag iszapban akkor még ki lehetett tapintani néhány kőtömböt. Egybefüggő fal már nincs a víz alatt. Most Varga Gábor kollégámmal, a LIMES Világörökségi projekt kapcsán látogattunk el (nem árt a jelölést megelőző hivatali procedúra előtt megnézni, hogy még megvan e a lelőhely). Érdemes lenne egyszer megkutatni! Talán nem lett volna haszontalan, ha a körben felépült luxus családi házak építését régészeti megfigyelés, szondázás is megelőzi...

A tó a Mosonmagyaróvár-Máriakálnok hídról balra (ha M.óvárról érkezünk) kanyarodva, egy nagyon jó kavicsos úton érhető el. A parton egy kis kávézó-büfé is áll. Nagyon kedvesek a helyiek, be lehet kéredzkedni. Aki szereti a halat, horgászatot, hosszabban is elidőzhet.

A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Búvárrégészeti Szakosztálya tisztelettel meghívja Önt a határon innen és túli víz alatti régészeti kutatásokat bemutató alábbi előadásokra:

Egyre inkább biztosnak tűnik, hogy létrejön az együttműködés a két ország víz alatti kutatói között. A kezdeményezés Szerbiából jött, a Vajdasági Vízalatti Kutatók közvetítésével. Az első célpontunk az 1697-es zentai diadal helyszínének kutatása lenne. A Tiszán átkelő török sereget Savoyai Jenő tönkreverte. A hídon való átkeléskor sokan a folyóba vesztek, valószínűleg sok fegyver, és más lelet is odalent pihen.

Egyelőre magyar részről "csak" a Búvárrégész Szakosztály önkéntesei vállaltak közösséget a projekttel, de remélem ez hamarosan megváltozhat!

Nem túl gyakori, hogy a magyar történelem ilyen kiemelkedő határon túli emlékhelyét a másik ország kezdeményezésére kutathatjuk!

Szinte haza sem értem a Dráváról, már mehettem is tovább. Szombat koradélutánra bevállaltam egy előadást Ipolyságon, az Ipoly nap keretében. Némileg fáradt voltam, a feleségem sem fogadta kitörő örömmel a hírt, de amit az ember elvállal, azt teljesíti.

Egész jó konferencia sikeredett belőle. A Dunakanyar és az Ipoly-mente történetéről, örökségéről szóltak az előadások. A letkési hajólelet kapcsán beszéltem a rönkhajókról és a folyami régészetről. A közönség népes és érdeklődő volt.

A kutatás, a konferencia, az északír kolléga vasárnapi szállítása, és a kiságy összeszerelése annyira kimerített, hogy csak utólag tudom közzétenni a programot. A szabadságom véget ért, most jöhet a hivatali munka...

Pénteken befejeztük a méréseket, fotóztunk, filmeztünk. A szivattyúzás során végül nem jött elő a hajó, amit kerestünk, így délelőtt azt is abbahagytuk. A köteleinket, karóinkat begyűjtöttük. Ezzel befejeztük a 2010-es drávatamási kutatást.

A legfontosabb eredmények közé tartozik a hajók és leletek pontos bemérése, a vaskapcsos hajó felfedezése és fotózása. A koraújkori korsó szép lelet, talán hamarosan ki is tudjuk állítani.

Pont jókor hagytuk abba, mert péntek délutánra vihar érkezett, a hidrológiai adatok áradást mutatnak. Idén szerencsénk volt a vízzel.

Az eddigi legjobb látótávolságot éltük meg. Mindez még értékesebb volt, mivel éppen ma érkezett Molnár Attila Dávid, aki híres természetfilmes (is). Ő filmezett Czakó László I. világháborús roncsos filmjeinél is. Ma és holnap nálunk forgat. Lefilmezett több hajót, többek között a tegnap vizsgált javított rönkhajót is. Az utóbbit egész nap tisztogattuk a homoktól, és sikerült is jó pár négyzetmétert feltárni.

Természetesen folytattuk a szivattyús bontást és a hajók háromszögeléses mérését is. Grynaeus András, dendrokronológus-régész kollégánk is megjött, és mindjárt talált néhány használható fa maradványt, amelyeket megmintázhat a keltezés pontosításához.

Reggel egy helyi bácsi elmesélte, hogy a 2. világháború után egy hatalmas harcsát fogtak, amelynek egy német rohamsisak volt a gyomrában. Higgye, aki akarja :) Ez az első drávai legenda, amit hallottunk. Több nagy rablást is láttunk a vízen, de csak kis halakkal találkoztunk szemtől szemben.

Nagyon aktív napon vagyunk túl. A napsütés és az apadás miatt a látótávolság kiváló volt. A munka – hála az ideális körülményeknek – pörgött. Több hajót sikeresen bemértünk háromszögeléssel, négy turnusban (gyakorlatilag folyamatosan) bontottunk a szivattyús elszívóval. Mintát is vettünk uszadékrönkből. A koronát az tette fel, hogy az Ödön által a múlt héten megtalált „iszkábás deszka” (amely az „Ödön-hajó” közelében van) azonosító merülése során a lelet egy nagyrészt eltemetett rönkhajónak bizonyult. Ez még nem olyan nagy dolog egy 30 fölötti bödönhajót számláló lelőhelyen, csakhogy ezzel a lelőhely keleti kiterjedése is megnőtt. Az igazi „szenzáció” a hajótest szerkezete. Egy kiterjedt felületen tölgy palánkot erősítettek rá kovácsoltvas szögekkel, vas kapcsokkal, mohatömítéssel és iszkábákkal. Lehet javítás is, de hasonló módszerrel nagyobbítottak meg bödönhajókat dereglyévé. Csütörtökön egy kicsit kiássuk a hajót, talán kiderül mi az igazság. Ami még ennél is nagyobb lelet, az egy pár négyzetcentiméteres töredék, amely a hozzáadott deszka és a hajótest közti tömítés résébe volt szorulva. Ha minden igaz török-kori, ezzel magabiztosan keltezhetjük erre az időszakra a leletet.

A nap egyik legfontosabb eseménye, hogy a felszínre hoztam a korsót. Megtisztítottuk és a fotót elküldtük néhány kollégának. Az edény török-korinak bizonyult. Ismét egy szép példány, amely gazdagítja a lelőhelyről előkerült gyűjteményt!

Folytattuk a hajók háromszögeléssel történő mérését is. Ezen kívül szivattyztunk a deszkák feletti homokon. Itt még nem jött elő új lelet. A 18. hajó mellett előkerült egy szépen faragott gerenda. Ezt egyelőre visszasüllyesztettük, holnap dokumentáljuk, később mintát fúrunk belőle. Sok évgyűrű lehet  benne, ami nagyon jó lesz nekünk.

A korsó kiemelése

Itt lakik Miki, a szembeszomszéd. Drávatamásin nem minden móka és kacagás. Az ablak tényleg be van falazva...

Hússütés tegnap este. A jól végzett munka jutalma.

Reggelre a látási viszonyok tovább romlottak. Semmi értelme nem volt merülni. Szerencsére volt más kutatnivló is. Barcson, a régi vasúti híd vonalában két éve láttam egy ismeretlen korú palánkhajót, amelyre a helyi vízügyesek hívták fel a figyelmem. Mst megnéztük a szonárral. A mozaikon jól kivehető a hídpillér köveiből álló halom, valamint a tőle folyásirányban felfelé (keletre) húzódó zátonyról rézsútosan a mederbe nyúló hajóroncs. A roncs orra hegyes, ez a meder felé áll. Az orr közelében látszik egy keresztgerenda is.

Miután a szonarazással végeztünk, átruccantunk Szigetvárra, ahol megmutattuk a várat Rorynak. Sajnos hétfő lévén nem jutottunk be, de így is jó kirándulás volt.

Napsütés, meleg. A parton minden rendben. A víz azonban korántsem barátságos. Az áradás megállt, de az áramlás erős, a látótávolság nulla. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 2 m alatt olyan sötét van, mint amikor éjjel, sötétített szobában botorkál az ember - csak a tapintás létezik. A zseblámpa ugyan megvilágít egy tenyérnyi felületet, de a kávézacc jellegű vízben ez csak minimális segítség.

Két turnusban szivattyúztuk a homokot a palánkdeszkánál, valamint Norbi hősies munkával megmérte az 1. számú hajó távolságát a ballasztköves területet körülvevő karók közül kettőhöz. Mivel az 1. hajó felső végét kis víznél bemértem GPS-el, már van viszonyítási pontunk a tegnapi mérésekhez.

A végén meglátogatott minket egy jókora uszadék. Hajóval eltoltuk, nehogy letarolja a biztosítóköteleket.

Este hússütéssel próbálkozunk, és tovább alapozzuk az ír-magyar barátságot.

 Tegnap megérkezett az északír erősítés Rory McNeary búvárrégész kollégám személyében. Azért jött, hogy tapasztalatot szerezzen a folyami régészet terén.

A Dráva mindjárt ízelítőt is adott neki a folyók természetéből. Tegnap óta 50 cm-t áradt a látótávolság olyan kicsi lett, hogy 5 méteres mélység alatt lámpa nélkül vaksötét van. Reggel volt egy kalandos merülésem, mely során nagy nehezen megvizsgáltam az „Ödön-bödönt”, ami egyébként egy jó állapotú hajó, csaknem sértetlen orral. Az erős sodrás, és a sötétség miatt elég sok erőt ki kellett fejtenem, mire odakapaszkodtam, és körbenéztem.

Laci és Norbi a ballasztköveket és a köztük található kerámiatöredékeket mérte be háromszögeléssel. Ödön fát vágott. Ez azt jelenti, hogy a víz alatt talált tölgy uszadékokból fűrészelt mintákat a kormeghatározáshoz (természetesen a víz alatt). A tegnap érkezett Rory és Olajos Szilvi „akklimatizáló” merüléseket hajtott végre. Lukács Attila egy valóságos lépcsőházat faragott a partba.

Este kevertük a pörköltet a Bushmills viszki aromájával.

Éjjel egy vihar vonult át Drávatamásin. Bőségesen esett, dörgött. Reggel is felhős, esős időnk volt, és ez így is maradt úgy délután háromig. Úgy döntöttünk, a heti pihenőnapot ma vesszük igénybe. Pihentünk, ettünk, társadalmi életet éltünk.

Délutánra már jó erővel sütött a nap, holnap folytatjuk a munkát!

A buadpesti felhőknek nyomát sem láttuk, egész nap sütött a nap. A Dráva egy kicsit áradt, ezért a látás már nem volt olyan tökéletes. Norbi és Laci a balasztköveknél kezdte el a felmérést, néhány kerámiatöredéket, köztük egy kosrónyakat kiemeltünk.

Ödön végre megtalálta azt a hajót, amelyet már napok óta keresett. Igy eset, hogy Ödön volt a bödönben. A két napi keresés során talált még egy gerendát, és egy hajót.

Koradéluán meglátogatott minket a pécsi RTL, állítólag benne lehetünk a fél hetes híradóban. A Kapos TV is gyorsan lecaapott a sztorira.

http://www.rtlklub.hu/hirek/erdekes/video/97347

A tegnap éjjeli eső és a reggeli felhők kissé elkedvetlenítettek minket, de mire kirakodtunk a parton, már sütött a nap. Ezt a jó szokását meg is tartotta. A folyó is kellemesen alacsony maradt. Készítettem is néhány felvételt a szárazra került bödönhajóról. Ezt a példányt 2006-ban rajzoltuk, akkor még méteres vízben!

 A palánkdeszkák térségében megkezdtük az üledékelszívást. Egyelőre még különösebb eredmény nélkül, de előbb-utóbb majd csak találunk további hajódarabokat is!

A nagy méretű kvarckavicsok térségében levertük a méréshez szükséges vaskarókat, beszámoztuk, majd egymáshoz képest bemértük őket. Ezzel a módszerrel egyenkénti háromszögeléssel be tudjuk mérni az összes követ (szerintem ballaszt lehet).

Kékséges Lengyel Laci és Lukács Attila (ELTE, régészhallgató) a mérés előtti utolsó megbeszélésükön.

Kellemes napsütés volt egészen délutánig. A vízszint sosem látott mélységekbe süllyedt. A látótávolság méter feletti, a sodrás is egész kellemes.

Lefotóztuk a tegnap talált korsót, és még további kerámiatöredékeket is. Délután telepítettem az üledékelszívót.

Estére beborlt, dörög. Remélem nem jön árhullám.

Sikeresen zárult első kutatási napunk! Egy gyors szonarazással megbizonyosodtunk róla, hogy a hajók továbbra is jól kutathatóak. Kiépítettük a kötélpályákat a víz alatt. A 23. hajó térségében találtunk egy gerendát (pontosabban az üledékből kiálló végét), ettől lefelé egy újabb hajót (ez is csak részben látszik, de van benne iszkába!).

Néhány rönkhajó, a kép alsó része nyugatra van, itt találtam a korsót.

A nyugatabbra található hajócsoport felső végében, ahol a víz alatti "szirt" a leginkább beugrik a parttól egy ép korsó hever a fenéken. A korongolt, galléros nyakú mázatlan edény az eddigi leletek alapján 17.-18. századi lehet. Majd a szakértők megmondják pontosan mikori. Az edényt érintetlenül hagytam, egy kötelet rögzítettem a közelében. Később fotózzuk, bemérjük a helyet.

Este kellemes vacsora, anekdotázás, megyek is a többiekhez!

Lengyel Laci (Kékség)

Paál Ödön (Amphora) és Puskás Nobert (Kékség) parti idillje