A minap Drávagárdonyban jártunk. Németh Péter, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum régésze értesített, hogy bejelentés érkezett egy újabb rönkhajóról Drávagárdony határából. Némi szervezés után Puskás Norberttel autóba szálltunk. Darányban beült mellénk Rózsás Márton is, aki a Barcsi Múzeum kutatójaként elsőként jelentette be a drávatamási rönkhajó lelőhelyet (alacsony víznél néhány hajót azonosított, az egyikben egy török-kori réz kancsót is talált). A mostani információ is rajta keresztül érkezett Csokona Attilától, aki Tóth Zoltánnal szokott kijárni a folyópartra horgászni. Egy horgászat alkalmával vették észre a hajót a part mellett.

2010-ig évekig jártunk Drávatamásiba kutatni a török-kori pontonhíd maradványait: 30 hajómaradványt számoltunk össze a mederben. a rönkhajók 10-13 méter hosszúak voltak, tölgyből faragták őket. A hajóorr hegyes volt, a test hátulja egyenes. A külön elemet alkotó "fartükröt" faszögekkel rögzítették a hajótest végébe vágott horonyba. ezekről a kutatásokról itt a blogon is beszámoltunk korábban. A lelőhely tudományos jelentősége mellett fontos szerepet töltött be a magyar búvárok, illetve néhány elhivatott régészhallgató továbbképzésében. Emellett valóságos kultúrdiplomáciai csomóponttá is vált: az évek során horvát, osztrák, francia, török és észak-ír kollégák is együtt dolgoztak velünk.

Nagy várakozással tekintettünk a szemlére. Magát a lelőhelyet nem volt nehéz megtalálni, beton-, majd jó minőségű mezőgazdasági úton jutottunk el a parthoz, ahol  Csokona Attilla és Tóth Zoltán kalauzolt bennünket. A hajó valóban a part mellett fekszik, egy 4-6 méter széles "padkán" a sekély vízben. A Dráva ezen szakaszára az jellemző, hogy a part mellett meredeken leszakad a meder, több helyütt lösz meredély alkotta magas part is kíséri a folyót. A lelőhely mintegy 2,5 kilométerre van a drávatamási ponton-hídtól, és 1,2 kilométerre a Drávagárdonytól délre, a temetőben elhelyezkedő Török-dombtól, amely egy török-kori őrhely maradványa (és szintén Rózsás Mártonhoz köthető az azonosítása). Előzetesen felmerült a kérdés, hogy vajon ez a hajó is a pontonhídhoz tartozott, csak elsodorta a folyó (amelynek valóban erős a sodrása), vagy ez egy külön lelőhely. A második katonai felmérésen hajómalmok sorát ábrázolják ugyanitt, tehát lehetséges, hogy egy hajómalom tombáca volt a rönk. Ahhoz, hogy bármit is mondhassunk, szükség volt a szemlére.

Megállaptottuk, hogy egy rönkhajó töredéke fekszik a víz alatt. Orra a folyásiránnyal szemben áll, jobb oldala 6,75 m hosszú (a hajó vége hiányzik, tehát teljes hossza nem mérhető), a legnagyobb szélessége 1,15 m, de mivel a bal oldala a hajónak csak az orránál van meg, ezért a test közepén ez valószínűleg nagyobb volt. Akár a pontonhídból is származhatna ezzel a mérettel. Két fontos eltérést figyeltünk meg a török-kori pontonhíd hajóihoz képest: 1. Az orr mögött kb. 1 méterrel egy a test anyagából kihagyott borda húzódik keresztbe, amelyet keskeny, mély hornyok tagolnak (talán a fenékvíz áramoltatása miatt). 2. A jobb oldalon, az oldalfal felső része lépcsősen le van faragva. Erre a megoldásra még csak tippjeink vannak: sérülés miatt meg kellett toldani a hajót, és így csapolták össze, vagy valamilyen felépítmény volt rajta, és annak rögzítésére használták. Bármi is a magyarázat, ez a két jelenség új a pontonhídhoz képest, ezért jelenleg arra hajlunk, hogy ez a hajó nem a hídhoz tartozott.

Bejártuk a partmenti sekély platót a környéken, további leletet nem találtunk. Mivel a víz néhány lépésre a hajótól hirtelen mélyül, később oldalpásztázó szonárral vissza fogunk térni, illetve merülünk. Az egyik lépcsős lefaragás végénél, ahol a hajó oldala már repedt volt, fűrészeltünk egy famintát, amelyet dr. Grynaeus András megvizsgál, és reményeink szerint meg tudja állapítani a fa kivágásának dátumát. Amint érkezik a keltezés, közzétesszük.

A felfedezés azért fontos, mert segítségével újra lendületbe tudjuk hozni a Dráva-menti nemzetközi kutatási hálózatunkat.