Örvények titkai

Szerencsésen leértünk Drávatamásiba. Kirakodtunk, megnéztük a Drávát (egész alacsony) és hamarosan indulunk körülnézni a helyi életben.

Eddig minden olyan, mint tavaly volt. 

Pénteken Puskás Norbival berakodtunk a raktárban (szivattyú, kompresszor, némi búvárfelszerelés). Ma 10-kor talákozunk, és kimegyünk Lengyel Lacihoz, ott találkozunk Paál Ödönnel és Lukács Attilával is. Berakjuk a hajót, palackokat, köteleket stb. Ezután várhatóan pizzázunk, majd irány Drávatamási. Délután kirakodunk, berendezkedünk a nemzetközi hírű Selymes Durbincs Ifjúsági Szállóba. Az este folyamán a stresszt vélhetően a Zöld Sasok nevű helyi szórakozóhelyen vezetjük le. Talán még ma megérkezik Annie Dumont francia kolléganőm is (a DRASSM-tól). Hétfőn munka :)

Az idei Argonauta Programot az OTKA és a Norvég Alap közös pályázata finanszírozza, köszönet érte!

Az OTKA és a Norvég Funanszírozási Mechanizmus által támogatott Argonauta Program keretében vasárnap ismét leköltözünk 2 hétre Drávatamásiba! Folytatjuk a víz alatti lelőhely dokumentálását. Leleteket gyűjtünk, ásunk, hajót kutatunk. A csapat összeállt, elintéztük a szállást, az étkezést, az engedélyeket.

Már csak jó idő kell, de ez nem rajtunk múlik!

Alább közzéteszünk néhány érdekes szonárfelvételt Tahitótfalu határából.

1. Roncsok (hajó?)

      2. Keresztszelvény a mederről, ugyanott, mint a fenti szonárkép. A kép bal oldala a meredek parttól néhány méterre indul. A kiemelkedés az egyik roncsdarab!

   3. Egy "csónak-szerű" jelenség

Július 15.-én ismét kint járt kis csapatunk a Dunán. Folytattuk a korábban megkezdett szonaras felderítést. A tahitótfalui híd alatt indultunk, és a Dunabogdány alatti nagy kanyarig törtünk előre.

A híd alatti mederszakasz nagyon izgalmasnak mutatkozott. Már a domborzati viszonyok is ígéretesek. A partok előtt egy sekélyebb padka, majd mélyebb meder következik. A jelenségeink ennek a kettőnek a találkozásánál jelentek meg általában. A híd lábánál zátony és "gödör" egyaránt előfordul. Közvetlenül a híd alatt mindenütt cölöpök, gerendák és talán építőanyagok borítják a medret. Gondolom ez a híd építéséből származhat. Valamivel lejjebb azonban több érdekes jelenség, közöttük egy erősen hajóra emlékeztető hatalmas anomália is látszik. Ha ez valóban hajó, akkor valószínűbb, hogy valamilyen újabb kori roncs. Majd megnézzük!

Az indulás előtti pillanatban Lukács Attilával és Puskás Norberttel.

A híd feletti szakaszon már kevesebb a látnivaló. A dunabogdányi nagy kanyar alatt található a római tábor, Cirpi. Ez védett lelőhely, és mivel közvetlenül a Duna partján áll, nagy reményeket fűztünk hozzá. Sajna nem találtunk kikötői létesítményeket, bár anomáliát (talán deszka, gerenda) itt is észleltünk. Az ártéri bózótoson, erdőn is vakmerően átgázoltunk. Itt a mocsaras parton néhány kő, tégla hever. Ezek inkább az erődből gurultak le. A kikötő (ha volt) a feltöltődött parti sáv alatt lehet, vastag iszap alatt.

A túlsó part kavicsos oldalu szigetei hívogatóan vártak minket. Az egyiken találtunk is egy őskori (bronzkor) peremet, illetve egy későközépkori-koraújkori kerámiatöredéket. Római kikötőerődre utaló jelenség, lelet azonban nem került elő, pedig szívesen kutatnánk ezen a helyszínen! A sziget belsejét most bozót borítja, ezért az ott megbúvó dombocskákat nem tudtuk megvizsgálni.

Hamarosan haladunk tovább a kutatással!

Az MR1 ma (kedd) 16 és 17 óra közötti műsorában a kincskeresésről, búvárkodásról lesz szó. A stúdióban én is ott leszek. Felvételről beszélgetés lesz hallható Czakó Lászlóval és Lassányi Gáborral. A braziliai roncskutatókat is megszólaltatják. 

http://www.mr1-kossuth.hu/musoraink/kozelrol.html

Július 9.-én sikeres gyakorlati vizsgát tett a a 2010. évi "Régészeti Búvár" tanfolyam hallgatóinak egy része.

A tanfolyam keretében elméleti és gyakorlati foglalkozásokat tartottunk. A vizsga a dömösi hajóroncsnál volt. Itt kaptak ízelítőt a jelöltek a hazai vizek viszonyairól. Bár sekély zátonyon merültünk, a sodrás elég erős volt, a látótávolság az átlagosat nem érte el. A hallgatók így is élvezték a merülést, amelynek során megismerhették a 18. század közepi hajót.

A tanfolyam elvégézsével természeten senki sem lesz képzett búvárrégész, viszont egy jó lehetőséget nyújt a víz alatti régészet alaposabb megismerésére az érdeklődő hobbi-búvároknak.

Szombaton ismét kint jártunk a Szentendrei Dunán. A Határcsárdától indultunk és a Tahi híd alatt pár száz méterrel hagytuk abba a munkát.

Zavaróan sok motocsónakos volt a vízen. Ezek nagyrésze félbolond újgazdag. Jellemző, hogy a révátkelőnél, a komphajó előtt simán átvágtak vizisível. Közben még a parton is hallottuk a tuc-tuc zenét. Ennél többet érdemel a Duna.

A szonaras kutatás során nem találtunk forradalmi leletet, de azért pár érdekes anomália mutatkozoztt. Ezeket majd merüléssel be kell azonosítani. Lehet közöttük olyan, amely komoly leletté is válhat. Az alább becsatolt jelenségek csak egy válogatás, ennél több anomáliát találtunk. A kérdés az, hogy a deszka-szerű jelenség a szonárképen folytatódik e az üledék alatt (ha igen, akkor ott még akár hajóroncs is lehet). Mivel komoly üledékfelhalmozódás figyelhető meg a két part előtt egy kb. 30 méteres sávban, lehet, hogy csak a nagyobb jelenségek "csücskét" csíptük el.

A kemény munka közben ettünk egy jó harcsa halászlét is a csárdában.

Indulás előtt a Határcsárdánál. Pál Ödön (Amphora) és Puskás Norbert a hajóban, a zseniális képet Lengyel László (Kékség) készítette.

Kapás van!

Eső és árvíz akadályozta a Szentendrei Dunán megkezdett kutatás folytatását. Végre sütött a nap, apadt a folyó. Tisztviselők napja alkalmából így ismét nekivágtunk a folyónak.

Szentendrén állt egykor Ulcisia Castra tábora, és a derék római katonák és családjuk a tábor köré települt. Így az ókortól a középkoron át jelentős települések álltak a mai város helyén. Mindez nem véletlen. A Duna közvetlen közelében álló dombok védett, a környéket uraló pozíciót nyújtottak a telepeseknek. Az egykor itt fekvő két sziget, és a Duna enyhe kanyarulata jó kikötőt nyújtott.

Szonarazásunkat most ebben a térségben folytattuk. A Határ-csárdáig jutottunk (ahol egy jó levest és némi sört is fogyasztottunk). Sajnos most szűkebben mért számunkra a kutatói szerencse. A leglátványosabb objektumunk egy moder csónak (talán kenu) volt.

Nem csüggedünk, ha minden igaz vasárnap folytatjuk! Reméljük Északabbra a rómaiak több nyomot hagytak maguk után!

A Magyar Régészeti áés Művészettörténeti Társulat módosította, modernizálta logóját, ezt követve a Búvárrégész Szakosztály is kidolgozta a saját jelképét.

Reményeink szerint ez fog majd a kutatásainkat bemutató kiadványokban, kiállításokon megjelenni, de tervezzük sapka, póló bevezetését is. A tagságnak nagyon tetszik.

A delfin egy reneszánsz reliefről származik. Szerencsés módon a vízzel kapcsolatos ábrázolás tökéletesen alkalmassá teszi a Búvárrégész Szakosztály azonosítására is.

Igencsak meglepődtem, amikor tegnap egy volt gimnáziumi osztálytársam felhívott, hogy fia 8. évfolyamos kompetencia tesztjének szövegértési feladatai között ott szerepelt a drávatamási bödönhajókról szóló cikk!

http://www.oh.gov.hu/letolt/okev/doc/orszmer2010/okm2010_8_evfolyam_a.pdf

(42.-45. oldalt kell nézni)

Mint kiderült a Somogyi Hírlap 2008-as cikkét idézték be, és egy sor kérdést is feltettek a diákoknak. Ahogy elnéztem a kapcsolódó blog-bejegyzéseket, a szövegértést (úgy általában) kedvelték, és nem találták nehéznek.

Noé bárkája után az Index ismét bekapott egy tudományos reklámcikket.

A sztori szerint megtalálták Kleopátra palotájának maradványait Egyiptomban. A kiválló Goddio vezette nemzetközi csapat 20 évnyi kutatás után végre felfedezte volna a palotát.

itt a link:

http://index.hu/tudomany/2010/05/26/megtalaltak_kleopatra_elsullyedt_palotajat/

A hír eredetije a Yahoo News-on keresztül terjedt el:

http://news.yahoo.com/s/ap/20100525/ap_on_re_mi_ea/ml_egypt_sunken_treasures_2

Itt azonban a "búvárok kutatják" fordulat szerepel a címben. Mit is írhatnék? A hír részben igaz. Valóban a tengerben van a kérdéses palota, és még számos emlék Alexandriában. Franck Goddio valóban az egyik csapat vezetője (és dolgozik még több más csapat is, sikeresen). A lelőhely évek óta ismert, számos leletet hoztak fel. A feltárások még messze vannak a befejezéstől.

Mi értelme volt a hírnek ebben a formában? Ha a cikk végét figyelmesen megnézzük, akkor azt találjuk, hogy Philadelphiában lesz júniusban egy kiállítás. Ez a cikk (vagyis az eredetije) egy figyelemfelkeltő hírverés a kiállításhoz. Goddio egyébbként nem volt mindíg jófiú, állítólag karrierje kezdetén sima kincsvadász volt, képzettség nélkül. Azóta legalább diplomát szerzett, és betartja az egyiptomi szabályokat (azért a múltat nem lehet végképp eltörölni - szerintem).

Ettől függetlenül Alexandria csodás lelőhely, írjanak csak róla mindenütt, de értelmesen...

Péntek volt a tavaszi terepbejárási idény záró napja. Mint kiderült szerencsések voltunk, mert megúsztuk a nagy esőket és a hideget. Folytattuk a Drávatamásitól induló magas part bejárását. A tegnap félbehagyott 8. lelőhelyen folytattuk a munkát. Ez egy hosszan elnyúló, több korszakos lelőhely a part szélén, illetve a lejtőn. Nem is tudtam egyben lefotózni. Lényegében folyamatos megtelepedési nyomok vannak itt, ameddig a szem ellát. Egyre jobban izgat, hogy mikori az a meder, amelynek a partján húzódik. A jelek arra utalnak, hogy esetleg korábbi lehet, mint a megtelepedés. Valószínűleg az ártér szélén voltak a települések, egy mocsaras, időnként elárasztott terület mentén. Ezen a területen könnyen találtak gyepvasércet is (vélhetően a bronzkoriakat nem a vas vonzotta, de az Árpád-kor esetében ezt már érdemes figyelembe venni).

Hétfőtől hivatali munka. Remélem ott is pozitívan változnak a dolgok...

A Dráva-árteret északról határoló magasparton jártunk Drávatamási és Drávagárdony határában. A part mentén végig takláltunk lelőhelyeket, amelyek szinte egymásba értek. Volt neolit, bronzkor, római és középkor is. A lejtő alján, a mocsaras terület szélében az egyik helyen nagy területen vasgumókat, olvadékot, pörkölt ércet és kohósalaot is találtunk,köztük árpád-kori és középkori cserepeket. Négy óra körül a záporok kikergettek minket a szántásból. Honap remélem, be tudjuk fejezni.

Délelőtt elég kilátástaqlannak tűnt a mai nap. Reménytelenül zuhogott éjszaka óta. Találtunk magunknak elfoglaltságot, ugyanis Rózsás Márton, a barcsi Dráva Múzeum munkatársa (akitől a drávatamási bödönhajó lelőhely első szakmai említése is származik) megmutatta a múzeumba korábban bekerült leleteket, amelyek a kutatási terletünkre vonatkoznak. Időközben az eső is elállt, így ebéd után Potony határában hitelesítettünk egy korábbi leletbejelentést. A nap leggazdagabb lelőhelye Kastélyosdombó határában került elő. Egy több, mint 7 hektáros újkőkori (Dunántúli Vonaldíszes Kerámia Kultúrája) településnyom. A telep fele valószínűg fiatal erdőben van, ezért nem leetett felderíteni. A kukoricásban a DVK jellegzetes kerámiaája mellett sok őrlőkövet, és kőeszközt is találtunk.

Rózsás Márton komoly helyismerettel rendelkezik, évtizedek óta járja a drávai terepet. Ő a legsikeresebb cserép-vadász közöttünk, most is kiszúrt egy körömnyi sáros kerámiadarabot.

Kis méretű csiszolt kő véső, amely szinte teljes épségben került elő a DVK lelőhelyen.

Ma reggel Szentborbáson kezdtünk, ahol az egyik határrészben korábban még földmunkát végeztek. A poros szántásban két szép lelőhelyet találtunk. Az egyik Árpád-kor, a másik római. Ezzel gyakorlatilag körbejártuk a falut. Szerencsére a kukorica monokultúra eredményeként szinte minden földet bejárhattunk, és így reprezentatív képet nyertünk (13 lelőhely van).

Átmentünk Lakócsára, ahol a templom kertjében mindjárt azonosítottunk egy középkori lelőhelyet (innen egyetlen azonosított lelőhely sem volt eddig).

Potony határában folytattuk. Erről a településről sem volt lelőhely. Hatalmas szántásokat találtunk. Egymás mellett sorakoznak a homokdombok. Ennek ellenére kezdetben nem találtunk semmit. Olyan volt, mintha sivatagi dűnék közt bóklásznánk. A dombsor déli peremén végül elkezdtek sorban jönni a lelőhelyek. Délutánra öt darabot találtunk. Holnap innen folytatjuk!

 Potony 1. lelőhely (a domb, és a tőle jobbra látható nyúlványa)

Folytattuk a terepbejárást. Tótújfalu északnyugati részén jártunk. Jókora szántókat találtunk. Rengeteget gyalogoltunk, ennek ellenére csak két lelőhelyre bukkantunk. Valami miatt az itteni dombok üresek. Ilyen a terepbejárás, és a régész-szerencse...

Mark Macklin és John Lewin geológus professzorok (Aberystwytch University, GB) társaságában végigjártuk a Szentborbás és Berzence közötti területet. Megvizsgáltuk a régészetileg felderített területek környékén található régi medreket. A brit kollégák nagyon fellvillanyozódtak. Meghatároztuk azokat a helyszíneket, ahol fúrni szeretnénk. A fúrásmagokban a régi folyómedrek életét lehet tanulmányozni. Egyrészt keltezhető az életük, másrészt látszanak a nagyobb események (pl. áradások). Reményeink szerint a szennyezés is kimutatható, például ott, ahol fémműves tevékenység nyomait találjuk a parton.

Mark Macklin a Tótújfalu 9. lelőhelybe beásott homokbányából vesz mintát. Később meg tudja állapítani, hogy a domb homokja milyen analízisre alkalmas, illetve a szél fújta a homkot, vagy a Dráva hozta, és ez mikor történt.

A tegnap éjjeli eső kifejezetten jót tett a terepnek. A szántásban határozottan jobbak voltak a látási viszonyok. Végre nem a porban kellett cserepet keresni. Tótújfalu Drávához közelebbi határrészét jártuk. Több tíz hektáros táblákat gyalogoltunk végig, ennek ellenére csak egy lelőhelyet eredményezett a nap. A lelőhelyek hiánya is érdekes, valószínűleg a természeti környezet (pl. alacsonyabb fekvés) az oka. Ezt még elemezni kell. Az az egy lelőhely viszont nagyon érdekes. A homokos szántóföld egyik sarkában egy fekete folt látszott. A folthoz érve észleltük, hogy tele van kerámiával. Az egykori dombon árpád-kori és középkori településnyomot találtunk. A mélyebb terepszint közelében még kohósalak is előkerült.

Holnap jönnek a brit geológusok.

Befejeztük a Szentborbás határában található járható szántók kutatását. 11 lelőhelyet azonosítottunk a korábbi egyetlen lelőhelyhez képest! Szinte biztos, hogy még további lelőheyek is várják a felfedezést, de a gabonával vetett táblákban nem tudtunk terepet járni. Délután nekivágtunk a tótújfalusi határnak. Itt is találtunk új lelőhelyeket, illetve azonosítottunk nyílvántartott lelőhelyet. Délutánra a 8. lelőhelyig jutottunk el, és még csak a határ töredékében jártunk. A délelőtti fülledt meleget délután záporok követték, de ezek sem akadályozták érdemben a munkát. Az esőtől azt is reméljük, hogy elveri a port a szántón, így a kerámiatöredékeket is jobban fogjuk holnap látni.

A képen a tótújfalusi régi temető látható,amely egyben középkori lelőhely.