Örvények titkai

Az előrejelzéssel ellentéttel egy csep eső sem esett. A poros szántók nem könnyítették meg a lelőhelyek keresését. Szentborbás határában jártunk terepet. Ebben a községben összesen egyetlen ismert lelőhely volt. Délutánra lett belőle hét. Itt is megfigyeltük a régi medrek és a lelőhelyek kapcsolatát.

Az 5. lelőhelyen találtuk ezt a kelta hombárperemet.

Majálisi hangulat. Ebéd a Dráva árterében. A kutatócsoport tagjai: Honti Szilvia, Horváth Friderika, Jankovich-Bésán Dénes, Rózsás Márton és Zatykó Csilla.

Megkezdtük a tavaszi terepbejárási szezont a Dráva-völgyben, az Argonauta Program keretében. Ma kis csapatunk leköltözött Barcsra. Először szemrevételeztük a Szentborbástól Drávatamásiig terjedő területet. Megnéztük hol van járható terület, tehát olyan parcella, ahol nem ér derékig a vegetáció. Mivel sok helyütt termesztik a kukoricát, így egész jó a helyzet. Van, ahol csak most vetnek. Ha jönne éjjel egy kis eső, az szépen leverné a port, és jobban látjuk a cserepeket.

Holnap reggel nekimegyünk a szántásnak. Alább egy szép példája az egykori tölgyekkel kevert legelőterületnek, amely oly gyakori volt a Dráva mentén.

Az alább látható jelenséget az április 18.-i szonarazáson találtuk. A képet több, egymást átfedő szonárfelvétel összeillesztésével készítettem. Szerintem ez az egyik legizgalmasabb jelenség. Arra tippelek, hogy hajóroncs. Kora, állapota ismeretlen. Lehet elmélkedni, hogy mi is lehet! (jobbra és balra 30 m a látómező)

Van néhány történelmi, régészeti téma, amelyet a bulvársajtó nagyon kedvel, és amelyet azok a "tudósok", akik valamilyen (többnyire financiális) okból szeretnének címlapra kerülni előszeretettel dobnak be időnként a porondra. Ilyen Noé bárkájának rendszeres megtalálása. Az Index főoldalára is kikerült hír szerint "kínai tudósok" megtalálták a Bárkát a Ararát hegyén. Az idézőjelet azért használtam, mert a netes híroldalak kamu hírei között gyaran hivatkonak ún. brit tudósokra. A brit tudós mára fogalommá nőte ki magát, általában az eszement hülyeségeket kutató, egymással össze nem függő dolgokat kombináló "kutató" jelzője. Úgy tűnik a Föld lakosságának jelentős részét kitevő Kína is kezdi kitermelni a maga brit tudósait! Nézzük meg részletesen az információkat!

http://index.hu/tudomany/2010/04/26/megtalaltak_noe_barkajat/

A hegyen 4000 m magasan 4800 ées fa szerkezetet találtak. A szerkezetben fa gerendákból kialakított rekeszek vannak. A nyilatkozó hon-kongi rendező (!) szerint azért nem lehet emberi település maradványa (ergo csakis hajó), mivel ilyen magasról nincs bizonyíték korabeli megtelepedésre. A kutatók kérik, hogy az ENSZ nyilvánítsa Világörökséggé a helyet, hogy így biztosítsák a védelmet.

4000 m magasan fa szerkezetet találni elvileg nem lehetetlen. Ez a szerkezet nyugodtan lehet több ezer éves is! A száraz, hideg környezetben ugyanis a fa konzerválódhat. A radiokarbon alkalmas a kormeghatározásra. Azért arra felhívnám a figyelmet, hogy  4800 éves, az Kr.e 2800 körüli dátumot jelez! Ekkor már létezett a civilizáció Egyiptomban és Mezopotámiában, a Termékeny Félhold területén számos város állt! Krétán és a görög szárazföldön is elindult a bronzkori fejlődés, amely a minószi, illetve a mükénéi civilizációhoz vezetett. Nálunk is megkezdődött a bronzkor. Ezt azért volt fontos leírnunk, mert vízözönnek ekkoriban nyoma sincs. Áradások persze voltak, de nem akkorák, hogy az Ararát tetejére vitt volna a víz egy hajót! A több tízezer lelőhely, sőt egyiptomi és mezopotámiai feljegyzések sem erősítik ezt meg! A Vízözön legendájának van ókori mezopotámiai leírása, de ők is a saját koruk elé helyezték azt! Magyarul Kr.e. 2800 kicsit kései.

Az ókori hajépítészetről egész sok adatunk van már, tehát nem fog gondot okozni egy hajó beazonosítása (én kb. egy óra tüzetes szemlélés alapján biztosan megállapítanám, mint ahogy sok más specialista is). Magyarul, mire eljön az idő, hogy nyilatkozni lehet a leletről, addigra már biztosan tudja az ember, hogy hajó, vagy nem hajó (amennyiben tényleg olyan jó állapotú a lelet, mint írják). Az nem érv, hogy azért hajó, mert ilyen magasan nem lehet településnyom (magyarul faház, vagy hasonló), hiszen ilyet nem ismerünk. Erre csak azt tudom mondani, gratulálok, megtalálták a első településnyomot ebben a magasságban! Várom a hajó-elmélet konkrét, cáfolhatatlan bizonyítékait, addig azonban se bárka, se Noé...

A Világörökségről el kel mndani, hogy az UNESCO azokat a helyszíneket nyílvánítja védetté, amelyeket az adott ország maga is véd. Törökország ebből a szempontból is konszolidált állam, nem kell a török kornmánytól védeni a lelőhelyet! Ha a kérdéses lelőhely létezik (mert ebben is vannak kétségeim), és valóban olyan régi, akor természetesen attól függetlenül is szenzációs, hogy nem egy bárka, hanem egy "szimpla" épület. Kérdés, hogy mit kerestek ilyen magasan? A magam részéről szentélyre tippelek. Nem lepne meg, ha a szentély létrejötte és az akkor már meglévő Vízözön legenda valamilyen módon összefüggene. Várjuk a tudományos eredményeket!

A LIMES projekthez kapcsolódóan megkezdtük a Szentendrei Duna-ág víz alatti régészeti kincseinek térképezését. A Búvárrégészeti Szakosztály a munkában szorosan együttműködik a Pécsi Egyetem csapatával. Lehetőségeink arra adnak módot, hogy szonárral átvizsgáljuk a medret (reméljük év végéig a teljes szakaszt), és meghatározzuk azokat a pontokat, amelyek további kutatásra érdemesek.

Most vasárnap a Lupa-csárdától Szentendre belvárosának széléig haladtunk, és találtunk is néhány izgalmas pontot. Ezek közül az egyik egy ismert római kori kikötőerőd előtt található!

 Ezen a képen az egyik mesterséges eredetű objektum látszik. A szemcsés szerkezet kövekre utalhat, míg a vonalak talán deszára, gerendára. további kutatása szökséges!

A segítségért köszönet Pál Ödönnek (Amphora Búvárklub) és Puskás Norbertnek (Kékség Búvárklub)!

A Dráva komplex régészeti kutatását célzó Argonauta Program 2010. évi kutatásai hamarosan elindulnak. Mint korábban beszámoltunk róla a projekt az OTKA és a Norvég Alap támogatásával indult 2009-ben. Tavaly nyáron víz alatt kutattunk Drávatamásinál, ősszel pedig terepet jártunk Somogyudvarhely és Bélavár határában.

2010 májusában folytatjuk a terepbejárást a Drávatamásitól keletre elterülő ártérben. Szintén májusban Mark Macklin vezette britt régészeti-geológus csapat előzetes terepszemlére látogat hozzánk, majd nyáron egy hosszabb kutatást is végeznek. Előreláthatóan augusztusban folytatjuk Drávatamásiban a víz alatti kutatást francia, horvát és ír kutatók részvételével. Ősszel pedig a régészeti terepbejárás fog folytatódni.

Az adatokat térinformatikai rendszerben fogjuk feldolgozni, és reményeink szerint sokkal többet fogunk tudni arról, hogy a régészeti korokban milyen volt az ember és környezete viszonya a Dráva árterében. Azért érdekes ez a téma, mivel a vizsgált évezredek alatt változott az égahjlat, a folyó medre, illetve a terület emberi hasznosításának jellege is. Ezek kölcsönhatásának vizsgálata sokat mondhat a napjainkban zajló környezeti változások értelmézéséhez.

A közelmúltban közzétették a hírhedt Odyssey Marine Exploration kincskereső cég 2009. évi pénzügyi „eredményét”. A társaság 2008 folyamán 24.8 millió dollárt vesztett, ezzel szemben 2009. évi vesztesége 18.6 millió dolláros lett. Két év alatt 33.4 millió dollárt buktak a befektetők! Ez a pénzügyi „eredmény” világosan megmutatja, hogy még kincskereső hozzáállással, óriási kockázattal sem lehet profitot kihozni a víz alatti lelőhelyekből. A cég is tanulhatott belőle, mert 2010-es hírek szerint már egy 1941-ben elsüllyedt hajót, a Gairsoppát keresik. Ez értékes ezüst rakománnyal süllyedt el. Korábban a Mercedes, a HMS Sussex és a Victory (1744) kapcsán került összetűzésbe az Odyssey az örökségvédőkkel. A spanyol Mercedes roncsán végzett barbár kincskitermelés sem hozott nyereséget, mert a cég pert vesztett a spanyol állammal szemben.

Gázvezeték fektetés során tucatnyi történelmi hajó roncsát találták Gotland térségében. Mivel a Balti-tenger sótartalam alacsony, nincsenek hajóférgek.

A hírről bővebben a következő Búvárinfóban írok. Alább egy videót lehet megtekinteni az egyik hajóról.

Az Örökség c. folyóiratban megjelent egy cikk a letkési rönkhajó mentésének eseményeiről, és a civil szerveződés eredményeiről. Külön pikantériája a dolognak, hogy a lapot az a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal adja ki, amely szerepe (illetve annak hiánya) a lelet védelmében kritikán alluli.

A linkre kattintva a teljes februári szám elérhető.

http://www.koh.hu/download/orokseg_1002.pdf

Az "Achaeology" magazin honlapján olvasható egy hír a Discovery Channel újabb sorozatáról, amely a rosszul csengő "Treasure Quest" címmel indult. Legnagyobb sajnálatomra - és a szakma felháborodására - nem csupán arról van szó, hogy az amerikai "ismeretterjesztő" tucatsorozatokhoz hasonlóan tanúi lehetünk, ahogy az "életszagú" kutatás szisztematikus szervezés és kivitelezés során eredménytelenül halad, majd az utolsó napon, amikor a pénz már elfogy, elkezdenek hangosan kurjongatni jeles kutatóink, így jelezve, hogy "megcsinálták". Ugye ez a forgatókönyv ismerős?

Nos ez a sorozat kicsit más! Itt ugyanis a szakmaiságnak még az álarcát is levették. Az Odyssey Marine Exploration kincskitermelő vállalkozását látjuk. Csak éppen elfelejtik elmondani, hogy ez nem régészet, és az ilyen tevékenységet nemzetközi konvenciók tiltják. A teljes anyag a mellékelt linken megtekinthető. Az Odyssey botránykrónikájáról korábban a blog is hírt adott, akárcsak a Búvárinfó weboldala.

http://www.archaeology.org/0903/trenches/odyssey.html

Pénteken a Búvárrégészeti Szakosztály megbeszélést tartott. Röveiden értékeltük az elmúlt egy évet, és beszélgettünk a jövő évi tervekről. A Drávában idén is folytatjuk a kutatási programot. Reményeink szerint e dunai római limes kutatásába továbbra is be fogunk kapcsolódni. javaslat érkezett néhány 2. világháborús helyszín kutatására is.

A kötött program után némi pizza és ital mellett vezettük le a feszültséget. Sajnos a szokásosnál kevesebben voltunk. Ebben talán a sztrájk is szerepet játszott.

2003 aszályos nyarán egy fa hajó maradványai emelkedtek a felszínre Dunaszekcső határában. A helyiek érdeklődését felkeltette, de régészeti kutatás nem történt. 2008 őszén a Búvárrégész Szakosztály csapata, együttműködve a Magyar Nemzeti Múzeummal és a Dunaszekcsőért Alapítvánnyal szonaras kutatást, valamint merüléseket végzett a dunafalvai római romnál.

A 2003-ban lefotózott hajómaradványok (dr. Schmidt Józsefné bocsátotta a képeket rendelkezésünkre).

A kutatás alkalmával hallottunk a hajóról, ezért a megadott helyen szonaras felderítést végeztünk. Az információ szerint a roncs valahol a meder közepénél feküdt. A megadott helyen viszont nem találtunk semmit. Miközben a területet elhagytuk, figyelmesek lettünk a térségben egy part menti örvényes részre. itt kiemelkedést és különféle tárgyak nyomait láttuk. Akkori tudásunk szerint természetesen nem azonosíthattuk a két adatot egymással.

Néhány nappal ezelőtt azonban Baján jártam, ahol a Havaria Katasztrófaelhárító Közhasznú Egyesület vezetőjével, Szathmári Zsolttal (közismerten Szatya) talákoztam. Korábban értesített róla, hogy Buzetzky Győző úrtól van egy közeli hajóroncsra vonatkozó adata. Mivel sokat merülnek, gyakorlatoznak a Dunában is, ezért egyik alkalommal megnézték Buzetzky úr roncsát.  Meg is találták a szétnyílt hajótestet. Egy kisebb fa roncs elemet ki is emeltek, tudván, hogy ezzel segíteni tudják a hajó értelmezését. 

Sazthmári Zsolt (balra) és Buzetzky Győző (jobbra) a kiemelt roncsdarabbal. 

A térkép előtt nyert bizonyosságot, hogy a település határára vonatkozó három adat ugyanarra a roncsra vonatkozik. A bajai búvárok megfigyelései alapján sikerült összekapcsolni a szálakat.

Már csak az a kérdés maradt nyitva, hogy milyen és mikori hajó fekszik a folyóban. A kiemelt roncsdarab a hajó aljából származó palánk darab, illetve egy rá merőlegesen szögelt borda töredéke. A deszka külső oldalán található repedéseket betömték, majd iszkábával tömítették. A bordát rögzítő szeg mérete szinte centiméterre és grammra azonos a dömösi hajóroncs (1738 körül) méreteivel. Az iszkábák szögletes szélűek, lemez-szerűek. Ez az újkori hajóknál jellemző (pl. Dömös, illetve a 19. sz. közepi szegedi dereglye). A megfigyelések alapján úgy véltük, hogy a 18. sz. közepe és a 19. sz. közepe közötti időszakból származhat ez a lapos aljú dereglye.

Dr. Grynaeuas András ismét kisegített minket a kormeghatározásban. A bordából vett fa minta vizsgálata alapján megállapította, hogy a fa kivágásának legkorábbi időpontja 1747 lehetett, a kivágás helye pedig német területen volt. Lehetséges tehát, hogy egy 18. sz. közepi, német készítésű hajó várja a további vizsgálatát.

Remélem nem sokáig! 

A nyáron közzétettük a blogon a bölcskei és az ercsi-szigetújfalusi szonarazás képeit. A szigetújfalusi rév közelében észlelt nagy, téglalap alakú blokkok igencsak felcsigázták az érdeklődésünket. Alig vártuk, hogy megnézzük!

A nyáron készült szonárkép.

A területen kétféle jelenséggel lehetett számolni. Rómer Flóris, több, mint 100 éve egy falcsonkot figyelt meg, illetve római kerámiát, téglákat gyűjtött. De talált őskort és középkort is. Azóta több régész is úgy vélte, volt itt is egy kikötőerőd. Cskahogy a révház szomszédságából egy középkori (Árpád-kor) monostor faragott kövei is előkerültek. Ez a szakirodalomban több ehlyen is felbukkanó "Ercsi monostor". Éppenséggel nem Ercsiben van, de ez csak részletkérdés.

Egy kicsit tovább árnyalja a képet, hogy a mai révátkelő egykor nem is a Csepel-szigetre vezetett, hanem egy különálló kis szigetre, amelyet még a 19. században is egy csatorna választott el a nagy szigettől. Egy monostornak megfelelő hely, de mit kerestek itt a rómaiak?

Kihasználva az alacsony vízállást december 3.-án helyszíni szemlét végzett a Búvárrégész Szakosztály (Olajos Szilvia, Lengyel László és Puskás Norbert részvételével). A terepre kiérve örömmel láttuk, hogy jelentős part-menti területek vannak szárazon. Több, mint 100 méter hosszan köveket (köztük faragott példányok is) találtunk a part mentén. Egy helyen hatalmas (2 méternél is szélesebb) falcsonk fut a Dunába. A víz már alámosta, megdőlt, de még így is impozáns látvány. Ez a fal pontosan ott van, ahol a szonárral talált tömbök. Le is merültünk a helyszínen, és azt találtuk, hogy a fal még vagy 7 métert folytatódik a víz alatt, majd L alakban elkanyarodik, és 3 m hosszan egy megdőlt tömb van a parttal párhuzamosan. Ez látszik a szonáron is!

A kérdés tehát az, mit is találtunk? A part mentén rengeteg bronzkori kerámiatöredéket sikerült begyűjteni. Ezek nyilván nem a falak korából származnak, hanem arról van szó, hogy egy part menti bronzkori telep rétegeit megbolygatta az építkezés, illetve elmosta a Duna.

Találtunk továbbá egy római tégladarabot, és egy római házikerámia alj-töredékét. mivel törésfelületüket nem gömbölyítette le a víz, ezért nem messziről kerülte ide. Középkori kerámia, vagy a kolostorhoz köthető faragott kő nem jött elő. A fal szerkezet, a kötőanyag lehet római. A helyszín is inkább egy kikötőerődnek megfelelő.

Valószínűleg az történt, hogy a parton állt egy római kori erődítés, amelynek közelében, de nem rajta - talán részben a kövei felhasználásával - felépült a középkori kolostor. A Dunában a római romok lehetnek.

Ásatást nem végezhettünk, a teszt-merülés azonban megmutatta a lelőhely tudományos és műemléki potenciálját. Itt bizony még további falak lehetnek, amiket akár be is lehetne mutatni. A leletekről meg fantáziálni sem merek!

Jó eséllyel ez a lelőhely is felkerül a Világörökségre javasolt római limes helyszínei közé!

A blog.hu lehetővé teszi, hogy indanetes közösséget csatoljak a bloghoz. Ez a mondat tele van netes szakzsargonnal, de aki olvassa, talán érti miről van szó.

Még nem tudom pontosan mire lesz jó a közösség, de majd az élet úgyis eldönti. Mindenestre, akit érdekel a víz alatti régészet, csatlakozzon!

Ötleteket is várunk!

A közösség felülete itt a blogon, a jobb oldali oszlopban látható.

2009 november 29.-én Győr mellett szonaraztunk. Fehér József (közismert nevén Leó), győri búvárbarátunk értesített róla, hogy Gönyűnél ágyugolyókat markoltak ki, és jó lenne, ha megnéznénk mi az. A helyszínen Lakatos Attila, és segítők kis csapata várt minket. Hamar vízre bocsájtottuk a gumihajót, és elkezdtük a szonaras vizsgálatot. Hajót kerestünk.

A markoló ugyanis nemcsak ágyúgolyót, hanem vas lemez darabokat is kiemelt. Ezek eredetileg fára voltak rögzítve. Feltehetően egy hajóra. Az 1848-49-es szabadságharc idején egy osztrák lőszerszállító hajó felrobbant a kikötőben, a fél falut letarolva. Reményeink szerint ehhez a hajóhoz tartozhattak a golyók.

A szonárral átfésültük a medret. hajóroncsra utaló egyértelmű jelet nem  láttunk. ám mégis eredményesek voltunk. A part közelében ugyanis egy kis dombot fedeztünk fel a mederben. A domb körül szögletes tárgyak hevernek. Lehetséges, hogy ez valamilyen hajó, esetleg hajómalom maradványa, de nem kizárható, hogy mégiscsak a lőszerszállító felrobbant roncsa. A helyszín további vizsgálatot igényel. reméljük, hamarosan visszatérhetünk!

Az elmúlt hónaban nem tettem fel újjab bejegyzést. Ennek egy kósza betegség és lábadozás mellett bokros munkahelyi teendőim voltak az okai. Természetesen a búvárrégész csapat nem állt le. Holnaptól folyamatosan pótolom az események ismertetését!

Létrejött a víz alatti régészet kedvelői című közösség, amelyhez lehet majd csatlakozni.

Végre útjára indult a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat honlapja. Korábbi szárnypróbálgatásaink után egy blog-alapú honlap mellett döntöttünk:

http://mrmt.blog.hu/

Az új honlapon megtekinthetőek lesznek a Társulat programjai is. Reméljük a jövőben további érdekes tartalmakkal is bővülhet a lap!

Múlt héten telefonhívást kaptam Pintye Gábor kollégámtól, aki a Jósa András Múzeum (Nyíregyháza) régésze. Azért keresett, mert bejelentést kapott egy tiszai hajóleletről. Szinte azonnal kiszállt a terepre, és megállapította, hogy egy bödönhajó látszik ki a folyóból a rendkívül alacsony vízállásnak köszönhetően.

Útban a terepre: balra Puskás Norbert, a kormánynál Tóth Csaba.

Vasárnap a Búvárrégész Szakaosztály kis csapatával mi is kimentünk a terepre. Tóth Csaba úr, a bejelentő már várt minket a parton. Csónakkal vitt el minket a lelőhelyre. Normál vízállásnál méteres víz fedi a hajótestet, a mostani felfedezés különleges szerencse. A bödönhajó hosszában félbehasadt, csak az egyik oldalát sikerült megtalálni. A hajótest a partra csaknem merőlegesen, enyhén megdőlve fekszik. Egyik vége szabadon áll, a másikat homok fedi.

 Pechünkre pont megérkezett a rossz idő, így esőben, ködben kellett dolgoznunk. Szerencsére merülést terveztünk, így már búvárruhába öltözve szálltunk be a csónakba. A búvárnak pedig nem számít az eső, hiszen amúgy is vízbe fog szállni. Az áradás még nem kezdődött meg, ezért derékig, mellig gázolva meg lehetett közelíteni a hajót. Lemértük a méreteit: hossza legalább 10.4 m (a végét homok fedi), eredeti szélessége 90 cm lehetett. ezzel a mérettel megközelíti a legnagyobb drávai példányokat is! A lelet azonban nem a mérete, hanem a kialakítása miatt érdekes!

 Míg a drávatamási hajók (több mint 30!) hengeres testűek, a fatörzs eredeti formájától csak a V alakúra faragott orr jelent komolabb eltérést, addig az aranyosapáti hajó valódi csónaktesttel büszkélkedhet. A hajófenék lapos, az oldalfal függőleges. A felszínre bukkanó vége félköríves, egy kb. 15 cm-es szögletes kiugró található a végén. Számos néprajzi példánnyal ellentétben ez nem csupán "fogantyú", hanem az test teljes magasságában ki van faragva. Ezzel orr-, vagy fartőke jelleget kölcsönöz a hajónak. Míg a drávatamási bödönhajók pontonhíd, illetve malmok elemei vopltak, ez a lelet sokkal inkább csónak-szerű.

A térségből ismerünk egy másik bödönhajót is. Ez Tiszabecsnél került elő, és középkorra keltezték radiokarbon módszerrel. A tiszabecsi lelet sok hasonlóságot mutat a drávatamásiakkal. Az orrában pedig megtalálták azt a keresztgerendát, mellyel egy másik hajóhoz rögzíthették.

A szögletes keresztmetszet a letkési hajóval rokonítható, amelyet nemrég süllyesztettünk el. Az a hajó a 18. sz. elejére keltezhető. A szögletes forma, az orr-, vagy fartőke szerű faragás arra utal, hogy ezt a csónakot is akkor faragták, amikor már ismerték a deszkahajókat. Közelebbit egylőre még nem tudok mondani a koráról. Szerencsére sikerült mintát venni a kormeghatározáshoz.

Lengyel Laci búvártársunk egy a hajótest szélébe fúrt lyukat vizsgál

Nagyon érdekes kérdés a hajótest pereme alatt sorakozó lyukak sora. Feltételezhető, hogy ezek is rögzítésre szolgáltak. Tehát nem lehetetlen, hogy egy másik hajóhoz kötötték hozzá. Sajnos a roncs másik széle nem ismert, így azt sem tudjuk, volt e rajta lyuk. Közép-Európa más részeiről ismerünk olyan bödönhajókat, amelyeket párosával összeerősítettek, hogy így nagyobb terhet legyenek képesek szállítani (pl. átkelőhelyeken szekereket, állatokat).

A víz alatt megvizsgáltuk a lelőhely környezetét. Ennek ellenére nem találtunk másik hajódarabot, vagy bármilyen leletet. Ez, illetve a beékelődés módja arra utal, hogy a roncs eredeti elsüllyedési helye valamivel feljebb lehetett.

Puskás Norbert felhozza a hajó aljából fűrészelt famintát.

Szinte mondanom sem kell, hogy a kutatást társadalmi munkában végeztük, és a faminta meghatározást is a Szakosztály fogja "megoldani". A hajó kiemelése, konzerválása milliós költség lenne, ez természetesen nem adott. Ma is esett egész nap, a folyó újra elrejti kincsét. Ki tudja meddig. Csak egy árvíz át ne rendezze a medret!