A nyáron közzétettük a blogon a bölcskei és az ercsi-szigetújfalusi szonarazás képeit. A szigetújfalusi rév közelében észlelt nagy, téglalap alakú blokkok igencsak felcsigázták az érdeklődésünket. Alig vártuk, hogy megnézzük!
A nyáron készült szonárkép.
A területen kétféle jelenséggel lehetett számolni. Rómer Flóris, több, mint 100 éve egy falcsonkot figyelt meg, illetve római kerámiát, téglákat gyűjtött. De talált őskort és középkort is. Azóta több régész is úgy vélte, volt itt is egy kikötőerőd. Cskahogy a révház szomszédságából egy középkori (Árpád-kor) monostor faragott kövei is előkerültek. Ez a szakirodalomban több ehlyen is felbukkanó "Ercsi monostor". Éppenséggel nem Ercsiben van, de ez csak részletkérdés.
Egy kicsit tovább árnyalja a képet, hogy a mai révátkelő egykor nem is a Csepel-szigetre vezetett, hanem egy különálló kis szigetre, amelyet még a 19. században is egy csatorna választott el a nagy szigettől. Egy monostornak megfelelő hely, de mit kerestek itt a rómaiak?
Kihasználva az alacsony vízállást december 3.-án helyszíni szemlét végzett a Búvárrégész Szakosztály (Olajos Szilvia, Lengyel László és Puskás Norbert részvételével). A terepre kiérve örömmel láttuk, hogy jelentős part-menti területek vannak szárazon. Több, mint 100 méter hosszan köveket (köztük faragott példányok is) találtunk a part mentén. Egy helyen hatalmas (2 méternél is szélesebb) falcsonk fut a Dunába. A víz már alámosta, megdőlt, de még így is impozáns látvány. Ez a fal pontosan ott van, ahol a szonárral talált tömbök. Le is merültünk a helyszínen, és azt találtuk, hogy a fal még vagy 7 métert folytatódik a víz alatt, majd L alakban elkanyarodik, és 3 m hosszan egy megdőlt tömb van a parttal párhuzamosan. Ez látszik a szonáron is!
A kérdés tehát az, mit is találtunk? A part mentén rengeteg bronzkori kerámiatöredéket sikerült begyűjteni. Ezek nyilván nem a falak korából származnak, hanem arról van szó, hogy egy part menti bronzkori telep rétegeit megbolygatta az építkezés, illetve elmosta a Duna.
Találtunk továbbá egy római tégladarabot, és egy római házikerámia alj-töredékét. mivel törésfelületüket nem gömbölyítette le a víz, ezért nem messziről kerülte ide. Középkori kerámia, vagy a kolostorhoz köthető faragott kő nem jött elő. A fal szerkezet, a kötőanyag lehet római. A helyszín is inkább egy kikötőerődnek megfelelő.
Valószínűleg az történt, hogy a parton állt egy római kori erődítés, amelynek közelében, de nem rajta - talán részben a kövei felhasználásával - felépült a középkori kolostor. A Dunában a római romok lehetnek.
Ásatást nem végezhettünk, a teszt-merülés azonban megmutatta a lelőhely tudományos és műemléki potenciálját. Itt bizony még további falak lehetnek, amiket akár be is lehetne mutatni. A leletekről meg fantáziálni sem merek!
Jó eséllyel ez a lelőhely is felkerül a Világörökségre javasolt római limes helyszínei közé!
Utolsó kommentek