A kétezres évek elején, majd 2008-2009-ben több alkalommal is jártunk az Esztergom és Szob közötti, szigetekkel és zátonyokkal tarkított szakaszon Mária-királyné hajóit kutatni. A szonárral találtunk is sok „anomáliát”, de a „kincs” máig nincs meg. A kulcs egyrészt Johannes Cuspinianus kortárs leírása, amely szerint a parton történt rajtaütés során több hajó elsodródott, majd elsüllyedt, valamint Gelencsér Ferenc bejelentése a Helembai-.zátony oldalában korábban általa látott fekete gerendáról, amelyből általunk is látott iszkábaszegeket gyűjtött. Az iszkábás fa hajóból származhatott, a szegek típusa pedig „belefér” 1526-ban. A zátony pedig ideális hely az elsodródott roncsok „begyűjtésére”. Ennek ellenére a projekt idején, majd időről időre visszatérve sem találtunk itt hajómaradványt (a zátony lelőhely – ex lege védett!, több korszak kerámia leletei is megtalálhatóak rajta).
Tegnap ismét visszatértünk. Fekete fákat is találtunk.
Virág Sándort a Börzsöny Múzeum Baráti körén keresztül ismertük meg. Önkéntesként több alkalommal is csatlakozott hozzánk segíteni. Most is felajánlotta saját motorcsónakját a kis expedíciónkhoz. A révnél találkoztunk, négyfős csapatunk tagja volt még Puskás Norbert és Lengyel László. Már messziről láttuk, hogy a kavicszátonyok nagy felületen kibukkannak a vízből, ezért a gyalogos bejárásuk mellett döntöttünk. Biztos, ami biztos, betettük a szonárt is és vittünk búvárruhát magunkkal.
Kis csapatunk optimistán hajózik a Szobi-zátony felé a napsütésben.
Elsőként a Szobi-zátonyon kötöttünk ki. Szobi barátaink többször is mesélték, hogy egykor egy fás-bokros kis sziget volt a térségben, aztán a kotrások miatt eltűnt. Ez a zátony lapos, nem nő rajta semmilyen növényzet. A felszínét, oldalát bejártuk (meglepően meredeken szakad alá az oldala mind a hajóút, mind a csendesebb déli oldal felé). A bejárás azt jelenti, hogy csatárláncban megkerültük a szigetet, közben néztük a belső részt és a partot is. Néhány kopott cserépdarabot találtunk, amelyeket a víz sodorhatott ide. Visszaszálltunk a hajóba, folytattuk az utat a Helembai-zátony felé.
Szobi-zátony.
A Helembai-zátony a tőle folyásirányban felfelé található Helembai-sziget nyúlványa. 10 évvel ezelőtt néhány öreg, bokros fűz nőtt a legmagasabb pontján. Mára a sziget „súlypontja” elvándorolt folyásirányban lefelé. A helyiek pár kis fűzfát ültettek erre a területre és egy méretes domb nőtt ki az öreg bokroktól lejjebb. Lehetséges, hogy újabb évtized múlva valódi szigetté fejlődik a zátony alsó vége. A vízfelszín fölé emelkedő zátonyrész a meder közepén kanyarog. A part mentén sekély padka húzódik 10-15 m szélesen. A szigetet és a sekély zónát is bejártuk. Több apró, kopott cserépdarab mellett találtunk egy korongolt fedőt, a vízben egy combcsontot (emberi?). A Gelencsér-féle deszkát azonban nem láttuk a zátony oldalában, ahol azt jelezték. Mivel most nagyon alacsony volt a víz, ráadásul combig belementünk a sekély részbe, gyakorlatilag biztosak lehetünk a negatív eredményben.
A Helembai-zátony.
A zátony csúcsától egy sekély „nyak” húzódik a sziget irányába, ez tehát a zátony sodrás felőli végén található. Ebben a térségben 5-6 sötét színű fadarabot vettünk észre! A combig érő vízben úgy láttuk, hogy a fadarabok között nincs kapcsolat, de több darab is 10-15 cm széles volt, ami alapján még hajó gerendája is lehetne. Az alaposabb vizsgálathoz alá kellett merülni, ezért Sanyi a helyszínen maradt fagyoskodni, hogy visszataláljunk, a többiek pedig elmentek a csónakért, én meg a neoprén ruhát felvenni. Mint kiderült, kissé naivak voltunk, mert jó pár hajóval és motorral volt már dolgunk, de nem sikerült menetre bírnunk Sanyi motorját (nem őt kellett volna hátrahagyni a fákat őrizni). Jobb híján búvárruhába öltözve kötélen felhúztam a csapatot és a felszerelést a hajóval a zátony csúcsához. Horgonyt rögtönöztünk egy a zátonyon talált kőtömbből, így megkezdődhetett a részletes vizsgálat. A hajóban, száraz körülmények között beüzemelhettük a GPS-t, bemértük a helyszínt. Alábukva az első fáról kiderült, hogy egy fatörzs aljának hasadt töredéke. Sorra véve a fadarabokat kiderült, hogy nem hajóhoz tartoztak, hanem a sodrás hozta ki őket a zátony csúcsához. Egyikben sem volt szeg. Két példányból azért mintát vettünk, mert így kiderülhet, hogy mikor lehetett a felhalmozódás legkorábbi lehetséges időpontja. Ezek a leletek új megvilágításba helyezik a Gelencsér-féle deszkát. Jó eséllyel a roncs nem ezen a zátonyon akadt meg, hanem egy feljebb lévő roncsból kiszakadt deszka úszott le és ágyazódott be a sodrás felőli oldalon. Ebben az esetben Mária-királyné kincseit feljebb kell keresnünk.
Horgonyon, és boldogan a fadarabok mellett. Itt még nem tudtuk, mit is találtunk, és azt sem, hogy a hazajutás kalandos lesz.
Kalandjaink itt nem értek véget. A zátony legtávolabbi pontján horgonyoztunk. Sanyi a szobi oldalra ment volna haza, a mi autónk pedig a pilismaróti oldalon állt. A motor pedig nem indult. Pár kísérlet után rájöttünk, hogy a behúzókötéllel lehet a gond. Némi szerelési kísérletet követően sikeresen szétesett az egész indító-rendszer. Ekkor vált láthatóvá, hogy az egyik (műanyag) fogaskerék elkopott, a motor nem is fog beindulni a cseréje nélkül. Első ötletnek a „lecsorgás” jó ötletnek tűnt. A szél viszont éppen a folyásiránnyal szemben fújt, iránya időnként változott. Csorgás helyett először Szlovákia felé indultunk, majd a hajóúton kívül a folyással szemben haladtunk (vagyis inkább álltunk). Végül kieveztünk a jobb partra, ahol vízre szálltam és kötélen vontattam a hajót a rév irányába. Mire odaértünk összefutottunk egy szobi ismerőssel, aki motorcsónakkal volt, így Sanyit is hazavontatta. Kalandos utunk eredményes volt, bár a hajót nem leltük, a negatív adat is fontos. A másik tapasztalat az, hogy nagyon hiányzik a piros hajó, amit elloptak. Sok helyütt vannak barátaink, támogatóink, aki egy-egy alkalommal kisegítenek, de ez azt is jelenti, hogy mindenütt másik csónak és motortípussal találkozunk, ami néha gond lehet. A Duna-kanyar bejáratánál található zátonyokat azért szeretjük.
Az újabb víz alatti kutatások felmerülő költségeit a Nemzeti Kulturális Alap Örökségvédelmi Kollégiuma támogatja.
Utolsó kommentek