Szia Attila,

Én ezt már megint máshogy látom Az Odyssey elég csúnyán „ellopta” a Fekete Hattyú kincseit, de azért nem ennyire egyértelmű a dolog. Semmiképpen sem szeretném védeni a céget, ellenben a valós tájékoztatáshoz hozzátartozik, hogy az angol kormány előírta nekik a régészek jelenlétét és szakmai felügyeletét és ráadásul engedélyezte is a „feltárást”. A nemzetközi víz alatti örökségvédelmi megállapodást ha jól tudom 20 állam írta alá, az USA-ban pedig éppen most van egy kezdeményezés, hogy az államok jogkörébe tegyék át az engedélyezést, ne a szövetségi törvények adjanak szabályozást (tiltást) a kérdésben.
Abban nagyrészt egyet értünk, hogy az O. cég nem szépen csinálta, amikor a sok aranyat egyszercsak kivitte a partra, bérelt egy repülőt és ismeretlen helyre vitte valahova az USA-ba azt a félmilliárd dolláros értéket.
Amiben nem értünk egyet, az az örökségvédelmi alaptézis, hogy vállalkozói alapra lehet-e helyezni a vízalatti régészkedést, feltárást, avagy sem.
Én úgy hiszem, ez az örökségvédelmi szabályozás sok kárt okoz és fog okozni, hiszen az állami régészet sosem fog milliókat áldozni egy elsüllyedt hajó feltárására. Többek között azért, mert már sok „magán régész” által feltárt hajóroncs múzeumban van (bárcsak lenne ilyen nálunk is, de nincs, mert a pénztelenség miatt kárba vész az is, ami esetleg megmenthető lenne)
A szabályozással annyi érhető el, hogy kriminalizálják a kincskeresést ami közel sem okozna akkor a kárt, mint pl a halászok hálói, ha engedélyhez és régészeti szakfelügyelethez kötnék ezeket.
Akkor a vállalkozó szerezne pénzt, megérné neki a felhozott kincsek hasznából elvégezni azt az állami feladatot, amire az állam sajnálja a pénzt.
Most az lesz(van), hogy a megtalált helyeket gyorsan feltúrják, nehogy rajtakapják őket, és kifejezetten romboló jelleggel tárják fel a környezetet, nem dokumentálnak, csak kincset mentenek.
A fentiek miatt azt kell gondolnom, ez egy ijesztően szűklátókörű és ostoba szabályozás, ami sokkal több kárt okoz, mint hasznot hoz.
Hiszen ha én találok egy hajót tele kinccsel, akkor az jelen szabályozás mellett ott fog elrohadni a víz alatt, ellenben ha a vélhető hasznon (szigorú árverési értékesítés mellett) osztoznék az adott állammal, akkor megmaradna a hajó, nem túrná fel az utánam érkező, nem annyira környezet és társadalomtudatos kincsvadász csapat, hanem széles közönség által lenne megismerhető a konzerválás után, mellesleg az állam is kapna valamennyi összeget, amiből a nem annyira preferált helyen lévő leleteket lehet megmenteni.
Szívesen vennék egy élőbeszédes fórumot is e témában, akár szervezném is, ha lenne partner ebben valaki.

@prukker: Kedves prukker!
nehéz volt erre reagállnom. Egyrészt alapvető tévedésben vagy az örökségvédelem célját tekintve. És ezt itt nem is tudom eloszlatni maradéktalanul, mert egy blogban lehetetlen ennyi hiányt pótolni. Úgy érzem a megközelítésed nem ellensges, csak kíváncsi és kritikus, ezért nem is töröltem, hogy látszódjon, vannak még problémák, és van mit pótolnunk az ismeretterjesztésben. Persze ez nem csak az én feladatom. A sirasok.blog.hu -n folytak viták, olvashatsz tudományos és jogi érveket.

Egy fontos dolgot le kell szögeznem: a lelet legjobb helye a lelőhelyen van. Ott ugyanis nem "rohad szét"! Legalábbis nem annyi idő alatt, mint a mi kis életünk. A fenntarthatóság elve a mi szakterületünkön azt jelenti, hogy hagyunk feltárnivalót a jövő generációinak is, hiszen nekik fejlettebb technológiájuk, újjabb kérdéseik, módszereik lesznek. Amit ma feltárunk - pláne, ha el is árvereznénk - az már nem lesz számukra úgy tanulmányozható, mint eredeti helyén. Egy elárverezett tárgyat hogyan fognak 250 (de akár csak 25) év múlva megtaláni, és megviszgálni egy új módszerrel? Hogyan lehet gondoskodni állagvédelméről?

A véletlen leletek felfedezőinek jutalmazása terén, illetve az ingatlan tulajdonosának érdekelté tételében, valamint az engedély nélküli tevékenység szigorúbb szankcionálásában komoly fordulat várható Magyarországon a jövőben (ld. a nemrég tartott múzeumi konferenciát!)

Az Odyssey negatív pénzügyi mérlege magáért beszél. Nem mind arany, ami fénylik - és megjegyzem, egy lelőhelyen nem is biztos, hogy éppen az arany, vagy a műtárgy a legfontosabb, legértékesebb minden esetben...