Örvények titkai

Szerencsére nem egy újabb öszeesküvés elméletről van szó, hanem a címet a szó szerinti jelentésében kell érteni. Mint korábban hírt adtunk róla a nyár folyamán Simoncsics László úr egy bödönhajót talált az Ipoly medrében. Szerencsénkre vette a fáradtságot, és bejelentette a leletet. Hamar kiderült, hogy a hajó mintegy 300 éves, és a maga nemében egyedülálló lelet. Úgy terveztük, hogy amíg lehet, az Ipolyban tartjuk a leletet, és csak a konzerválásra emeljük ki. A sors keze (vagy inkább egy őrült vandálé?) más irányba vitte a dolgokat.

Megdöbbenésemre 5.-én, hétfőn Fésű József barátunk azzal az információval hívott fel, hogy valaki levágta a kötelet, amire kikötöttük a hajót, és még a nehezékként berakott köveket is kidobálta. Ha ez még nem lett volna elég, elkezdte a meder felé cibálni a hajót.

Kész helyzet elé lettünk állítva. Egy éven bellül másodszor alakult ki örökségvédelmi vészhelyzet egy víz alatti lelőhely kapcsán. A hatóságok semmit sem képesek tenni. Szerencsére a Börzsöny Múzeum Baráti Köre és Letkés Ökormányzata segítségével még hétfőn összeállt egy kis csapat, és a szükséges technika ahhoz, hogy biztonságos helyre vigyük a hajót. A kiemelés után a szobi tüzép telephelyére vittük. Természetesen itt sem maradhatott sokáig, hiszen a meleg, a fény és a levegő hamar tönkretette volna. Mivel konzerválásra nem volt lehetőség csak egy út állt nyitva előttünk: a roncsot el kellett süllyeszteni.

2009. október 6.-án a jövőbe vetett töretlen bizalommal hullámsírba süllyesztettük a szenzációs leletet. A Baráti Kör mellett a búvárrégész Szakosztály (Kékség Búvárklub) kis csapata is közreműködött. A területileg illetéke Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága támogatóan viszonyult a leletmentéshez, de sajnos semmilyen eszközük nem volt a konzerválásra. A roncs most egy bányatóban, biztonságos körülmények között nyugszik. Bármikor ki tudjuk emelni, ugyanakkor védett az elemek és az emberek ellen. Amennyiben módunkban áll, szeretnénk kiemelni, és a nagyközönségnek is megmutatni ezt a nem mindennapi emléket.

Reméljük nem kell újabb 300 évig várnunk!

Az eset ismét megmutatja, mennyire alkalmatlan az örökségvédelem jelenlegi rendszere (intézményileg, vagy személyileg?) arra, hogy az egyre inkább veszélyeztetett, és az UNESCO által is kiemelten értékelt víz alatti örökség védelmére.

Mi lesz itt még, ha beindul az Ipoly-hidak építése?

Ma 14 órakor az RTL a kincskeresés kapcsán kérdezte a véleményemet.

Itt a videó:

http://www.rtlklub.hu/video/71693

A letkési leletmentés bekerült a DunaTV 18 órás híradójába. A csatorna honlapján megtekinthető a felvétel.

A nyáron előkerült, és a helyszínen stabilizált bödönhajóról rémísztő hírek érkeztek szobi barátainktól. Arról értesítettek, hogy valaki elvágta a bödönhajó kötelét (amellyel a part mellé rögzítettük), és kidobálta belőle a köveket (amivel stabilizáltuk a víz alatt). Hogy szándéka felől ne legyen kétség, félig ki is cibálta a hajót a meder felé. Elképesztő, felháborító, és ráadásul minden értelmet nélkülöző bűncselekmény.

Külön sokkoló volt, hogy mindezt ma reggel tudtam meg, mmiután hazaérkeztem Horvátországból, a víz alatti régészeti központ avatásához kapcsolódó konferenciáról. Elég megdöbbentő a két ország víz alatti örökségének helyzete közötti különbség. Nem ezt érdemeljük.

Szobi és letkési barátaink mára megszerveztek egy utánfutót, egy biztonságos fém keretet és némi fizikai segítséget. Ennek köszönhetően a délelőtt folyamán kimentettük a rönkhajót, amely ideiglenesen a szobi tüzéptelepre került. Innen holnap reggel tovább visszük elsüllyeszteni. Azt még senki sem tudja megmondani, mikor lesz konzerválva, kiállítva. Nem rajtunk múlik...

Az elmúlt hetekben csendesebb volt az oldal. Nem kerültek fel újabb anyagok. Ennek az a fő oka, hogy szeptember 16. és 20. között résztvettem a Riva del Gardában rendezett Európai Régészek Szövetsége 2009-es nagy kongresszusán. A szárazföldeket átszelő viziutakkal foglalkozó szekcióban tartottam egy előadást is. Erre természetesen fel kellett készülni. Az előadás a Közép-Duna-medence viziútjainak régészetéről szólt, amiben a Búvárrégész Szakosztály kutatásai sok újat hoztak.

Holnap (október 1.-4.) Zadarba utazok, hogy résztvegyek a Horvátországban frissen alakult Euro-Mediterrán regionális víz alatti régészeti kutatóközpont alakulása alkalmából rendezett kerekasztal-konferencián. Itt is elő fogok adni, mégpedig a magyar víz alatti régészet aktuális helyzetéről.

Természetesen őszre is tervezünk kutatásokat, azokról majd beszámolok itt is.

Addig is köszönet a kommentelőknek az értékes megjegyzéseikért!

Puskás Norbert tagtársunk élénken érdeklődi a 2. világháború emlékei iránt is, így rajta keresztül jutott tudomásunkra egy legenda, mely szerint Esztergom mellett, a Búbánat-völgyben egy német tank süllyedt a tóba.

Szonarazás a "kétlóerős" meghajtással. Az evezőnél Lengyel László és Puskás Norbert tagtársunk.

A pontos hadtörténeti összefüggéseket itt nem vázolnám, márcsak azért sem, mert különféle hadtörténeti blogokon, fórumokn bőséges anyag áll rendelkezésre. Csak éppen a tank hiányzik hozzá. Talán a jobb megértés végett érdemes annyit megjegyezni, hogy a völgybe a Budapestet ostromló szovjet csapatok blokádjának megtörésére irányuló hadművelet során került a harci jármű, így történetileg hihető a legenda. Állítólag a fagyos parton megcsúszott (vagy éppen a befagyott tavon szeretett volna átkelni), ám beszakad alatta a jég, és elsüllyedt.

Hallottunk olyan történetet is - és ezt tanú is alátámasztja - mely szerint német búvárok is kutattak a tóban (a "felső" tóról van szó, mert akkor csak az létezett). Ám nem találtak semmit.

Mivel kis csapatunk nyitott a víz alatti örökség megismerésére, védelmére, ezért úgy döntöttünk hogy szerény eszközeinkkel és önkéntes munkával megpróbáljuk előrelendíteni a kutatást. Előzetesen szonaras felderítést terveztünk, melynek során az egész tavacskát álfésülhetjük. A szonár minden, a mederből kiálló tárgyat megmutat, tehát ha a hatlmas tankból csak egy darabka is kikandikál, akkor az látszani fog. Ezután azonosító merülést terveztünk. Végül a lelőhelyet jelentjük a Hadtörténeti Múzeumnak, valamint a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak - ahogy azt kell.

A terepre kiérve örömmel állapítottuk meg, hogy a tó elég kicsi, tehát szonaras átfésülése gyorsan elvégezhető. Egy kis nehézséget okozott, hogy nem használhattunk motort, így a "kétlóerős" evezős megoldáshoz folyamodtunk, ami be is vált. A tó vize barna, látótávolságról nem lehet beszélni. Első látásra egy fjord, vagy egy gleccser-tó juthat mindenkinek az eszébe. Csakhogy ez itt más! Eléggé meglepődtünk, amikor a mélységmérő 130-150 centimétert mutatott! Keresgéltük a mélyebb pontokat, de 160 cm volt a maximum. Elég elgondolkoztató, hogy a csodába tűnhet el egy tank ilyen "mély" vízben! Átvizsgáltuk az egészet, és egy fia tankot nem láttunk, de még csak lehetséges alkatrészt sem. Egy idősebb horgász emlegetett egy drótkötelet, amit még az oroszok hagytak volna bent, mert "valamilyüket kihúzták vele". Merülésbe már bele sem fogtunk ezek után.

Egy hal portréja.

A fekete folt a hal árnyéka, míg attól jobbra a világos vonal a hal felülről nézve.

Összefoglalva a kutatás eredményét: bár egyelőre hitelt érdemlő dokumentum nem áll rendelkezésünkre az eseményekről, elvileg hihető a tóba csúszó tank története. Csakhogy a világháború alatt, vagy azt követően bármelyik félnek könnyen módjába állhatott a roncs (vagy éppenséggel még használható?) harci jármű kihúzása. Másfél méteres vízből a torony biztosan kilátszott. Akkora iszap (és olyan híg), amely nyom nélkül elnyelne egy tankot - nincs.

Azt hiszem, kis csapatunk megcáfolt egy legendát. Halakat azért láttunk, mind a víz alatt, mind a szákokban, a környezet gyönyörű, tehát a hely megér egy látogatást tank nélkül is!

Jó fórumozást! Várjuk a kommenteket!

Alább tanulmányozhatóa korábbi bejegyzésekben említett szonártérkép. A mozaik több felvétel összeillesztésével készült. A bal parttal párhuzamosan ereszkedve készült. A hajóval közvetlenül a part előtt haladtunk. A kép bal oldalán van Észak, a kép teteje Kelet felé mitat. A csőszerű objektumok a rönkhajók. Azt hizszem, magáért beszél a felvétel. A koordinátákat nem tüntettem fel. A kép szélessége 30 m.

Ma megvizsgáltuk az Ipolyban talált bödönhajót, melyet Simoncsics László úr jelzett muzeológus kollégáinknak. A szemlén megállapítottuk, hogy a hajó már nem az "eredeti" helyén fekszik, hanem kicsit lejjebb, a gázló tetején.

Az 5 m hosszú hajótest alja és oldalai egyenesek, derékszöget zárnak be egymással. Az oldalfalak vékonyra kopottak, több helyen hiányoznak. A hajó állapota arra utal, hogy huzamosabb ideig ki volt téve a természet erőinek. nem valószínű, hogy régóta hever a zátonyon, valószínűleg az ár mosta ki a partoldalból, vagy annak közeléből egy kicsit feljebb. Ezért is szerencse, hogy megkaptuk a bejelentést, hiszen könnyen tovább sodródhatott volna.

A szögletes forma ladikot imitál, ami már első látásra azt sugallta, hogy a hajó középkori, vagy későbbi (tehát nem valószínű, hogy pl. őskori). Szobi barátaink segítségével lemértük, fotóztuk, és biztonságba helyeztük egy kevésbé kitett helyen. Fa kormeghatározással foglalkazó kollégám, Dr. Grynaeus András mintát vett a fából. megállapította, hogy tölgy. Még ugyanazon a napon megérkezett e keltezés is. az utolsó évgyűrű alapján a hajó fájának utolsó évgyűrűje 1686, a legkorábbi lehetséges kivágási időpont 1698. A bödönhajót tehát 1700 körül, talán valamivel ez után faragták ki. Különleges, jelenleg egyedi emléke az ipolyi hajózásnak.

Az, hogy a hajótest egy hónap alatt is elmozdult, továbbá rossz állapotú azt is jelenti, hogy nem hagyhatjuk hoszabb ideig jelenlegi helyén. Erre figyelmeztet minket a letkési polgármester levele is, amely a vandalizmus veszélyeire hívja fel a figyelmet. Hogy hová is kerül ideiglenesen, illetve véglegesen, még szervezés kérdése, de a börzsöny múzeum baráti Körével már dolgozunk a kérdésen.

A fa mintázásához szükséges agregátort Tóth László úr hozta ki a terepre.

Mondanom sem kell, hogy ismét mindenki önkéntes volt!

Esetünkben a fahajó kifejezés nem a rakományra vonatkozik, hanem a a hajóépítés nyersanyagára utal. A ladikokat, néhány retro motorcsónakot és vitorlást leszámítva ma már minden hajó fémből, vagy üvegszálból/műanyagból épül. Nincs ez másként a Kárpát-medencében sem. Mi lett a fahajókkal? 

Nemrég  - egymástól függetlenül jelzés érkezett egy pest megyei kolléganőtől, illetve a Börzsöny Múzeum Baráti Körétől, hogy az Ipolyban - egy itt most nem részletezendő helyen - hajómaradványt talált valaki.

Kérésemre a Börzsöny Múzeumos barátaink gyorsan kimentek, és fotókat, videót készítettek. Ezek alapján egy csinos bödönhajó fekszik az egyik zátonyon. További vizsgálatát tervezzük. Mindenesetre nem szabad meggondolatlanul kiemelni, mert elpusztulhat.

Holnap reggel egy beszélgetésen veszek részt az RTL Reggeli című műsorában, az Uszálystrandon. reggel 6.30-ra hívtak be, állítólag 7.30-ra "szabadulok". tehát valamikor a kettő között lesz a beszélgetés. Ha jól értettem, akkor a Mária királyné projektre lennének kiváncsiak, illetve a dunai felfedezésekre.

A blog olvasói jól tudják, hogy számos izgalmas felfedezés történt tavaly óta, de mivel semmilyen anyagi támogatást nem kaptunk, a Mária királyné program Csipkerózsika álomba merült.

Aki ébren lesz ilyenkor, nézze meg az adást!  

Tegnap a vízszint tovább emelkedett, teljesen ellepte a vízreszálló helyünket. ismét szionaraztunk, de most Barcs irányába indultunk. Megkerültünk több szigetet, összesen 5 folyamkilométert néztünk át. A szigetek menti kutatást is beleértve úgy 18 km-t tettünk meg fel és alá. ezalatt folyamatosan néztük a képernyőt. Újebb lelőhelyet nem találtunk. ez elvileg nem olyan nagyon jó, de legalább tisztában vagyunk a bödönhajós lelőhely tágabb környezetével is.

Szonarazás után elmostuk a felszerelést, összecsomagoltunk, majd ma visszajöttünk Budapestre. Már túl vagyunk a kirakodáson is.

A szonármozaik, az új deszkák, a hajók lemérése, a faminták és a kőminta begyűjtése szép eredmény. Jó lett volna fotózni is, de majd legközelebb.

Közben jöttek a hírek egy (?) ipolyi hajóról...

 Az előrejelzések alapján arra számítottunk, hogy ma még tudunk dolgozni. Tévedtünk. Reggelre meglérkezett az ár. A folyó örvénylik, semmit nem látni benne. Tettünk egy kísérletet, hogy mintát vegyünk az egyik nagyobb uszadékból, de nem sikerült. Lebontottuk a vezetőköteleket, majd befejeztük a merüléseket. Ilyen körülmények között már nem lehet biztonságosan dolgozni, ráadásul tudományos szempontból sem érnne semmit az ügyködésünk.

Ehelyett szonarazni kezdtünk. Nem ment könnyen, mert az erős sodrásban alig bír felfelé haladni a hajó. Mindenesetre megnéztük a lefelé eső 5 km-t. Nem találtunk új jelenséget. Ezután a lelőhely előtti szakaszon felvettünk két keresztszelvényt. Az egyiket alább csatolom. Bal oldalon a magyar part látszik, itt a legmélyebb a víz, ma csaknem 8,5 m. Véletlenül az egyik hajó is látszik a metszeten. Holnap is szonarazni fogunk.

Tegnap éjjel esett az eső. Ennek pozitív következménye az, hogy végre nem vagyunk kábák a melegtől. Másrészt a látótávolsg tovább romlott, annak ellenre, hogy a vízszint még egy kicsit csökkent is!

Ismét lefűrészeltünk két famintát. Ezen kívül megnéztem a horvát kollégák által korábban megjelölt "kerámiás" foltot (egy korsónyak és több más cseréptöredék került innen elő). Kiderült, hogy ez a folt a fő bödönhajó koncentráció felet, az ott található márgás leszakadás alatt található, rengeteg uszadék szomszédságában. Magyarul egy olyan helyen, amely természetes adottságainál fogva összegyűjti a legurult tárgyakat. Mivel a zavaros vízben nem lehet tájékozódni, most nem kutattuk tovább, hiszen nem kincskeresők vagyunk. Kedvező viszonyok között visszatérünk. Természetesen esetünkben a kincs néhány oldaltöredék, de a hajók értelmezése szempontjábólérdekes lehet.

Az említett hajócsoport alatt egy köves folt is található, ebben sok hatalmas, félbe tört kvarckavics van. Ezek a kövek nem jellemzőek a térségben...

Megmerültük a "Drávaforgót" is, amelynél korábban szonárral vizsgálódtunk. A parton láttuk, hogy itt csatlakozott ki egykor a már említett Török-domb előtti, mára eltűnt folyómeder. Sajnos a part előtti részt a vízügy kövekkel és védőhálóval letakarta, ezért aztán már nem fogunk több részletet kinyomozni, hacsak nem egy kicsit beljebb, a sodrásban.

 Örömmel tapasztaltuk, hogy 20-30 cm-t apadt a víz. Az első merülés során megpróbáltam fotózni, de ez csak szerény sikert eredmnyezett (a 36. deszka melletti csontot, illetve a deszka alatti kerámiatöredéket sok próbálkozás után végülis sikerült megörökíteni. Egyúttal kijelöltem azt a helyet, ahol Lengyel Laci és Puskás Norbert búvártrsunk fűrészeléses akciót hajtott végre. A 36. és 37. deszkákból vágtunk mintát. Ez azért fontos, mert ezekből a is szeletekből a fa évgyűrinek vizsgálatval talán sikerül kulcsot nyernünk a lelőhely keltezéséhez. A deszkák ugyanis feltételezhetően a pontonokra alapozott építményhez (szerintünk híd) tartozhattak (pl. a híd pallóját alkották). A deszkákban több évgyűrű van, mit a bödönhajók vékonyra faragott falában, tehát több az esély az azonosításra.

Közben megjött a hír, hogy további lassú apadás várható. Ettől azt reméljük, hogy még tovább javulnak a körülmények. Mivel a fűrézelés folytatásához nem volt elég jó a látótávolság, illetve ilyen körülmények között már fotózni, illetve felderíteni sem lehet, felfüggesztettük a munkát. Ebéd után ezért felkerestük Drávagárdonyban a Török-dombot, amely egy a temetőben lévő domb, egykori őrhely. Egy füst alatt terepbejeárást hajtottun k vgre a közelben, egy légifotón gyansn érdekesnek mutatkozó foltnál. Bár majdnem gutaütést kaptunk a melegtől, és teljesen elborított a por, mégsem találtunk semmit.

 Vasárnap reggel a folyó meglepett minket: ismét olyan magas volt, mint amikor megérkeztünk, ráadásul sebesen folyt, a színéről már nem is érdemes beszélni. Azon nyomban feladtuk a merüléssel kapcsolatos terveket. Tekintettel arra, hogy vasárnap volt egy ks szakmai kirándulás mellett döntöttünk. Elsőként megnéztük Babócsán a Várdombaot (ez egy vár, amiből ma leginkább a sánc árka látszik, iletve néhány téglaépítmény alapfala). A Basakert (ez a másik vár, ahol a híres nárciszos is van) sjnos zárva volt. Ezt követően átmentünk Szigetvárra, hogy akik még nem látták (például Dino, a horvát kolléga), megnézhesség a térség meghatározó török központját.

A múzeumban az egyik sarokban egy félbevágott bödönhajót fon be a pókháló. Figyelmes szemlélő megtalálhatja a várkapu melletti toronynál a horogny pecséttel ellátott téglt s. Ezek a hajózási vonatkozások váratlan fényt hoztak a kirándulásba.

 Végre sikerült megtisztítanunk a 21. hajót, és már az orra is látszik. Két horvát búvárégész kollégánk tisztelt meg ma minket látogatásával. A kollgák azzal "köszönték meg" a merülési lehetőséget, hogy azon a területen, amely a korábban uszadékokkal borított, mostanra viszont megtisztult mederszakaszon találtak egy olyan foltot, ahol sok kermiatöredék, kő és tégladarabok vannak. Egy korsótöredéket ki is emeltünk. Az új korsóról, illetve a korábban talált zöldmázas korsóról készült fotót - a modern technikának hála - átküldtük egy kolleaának, aki jobban ismeri a 16.-17. század anyagát. Viszajelzése szerint - bár egy ilyen kis kép behatárolja a lehetőségeket - mindkét korsó "belefér" a török korba. A mázatlan töredék esetében ez valamivel valószínűbb.

 Sajnos a Dráva apadása mára megállt, ezért nem is javult tovább a látótávolság. Napközben volt hat vendégünk az Amphora búvárklubból. Mindannyian megnézték a hajókat.

Csaknem teljesen megtisztítottuk a 21. hajót (a part közelében van) az üledéktől. A 25. hajó tisztítását is megkezdtük (ezen sok uszadék akadt fenn, eért eddig nem tudtuk részletesen tanulmányozni). A hajó közvetlen közelélben megmunkált fa maradványokat is találtunk, az egyikben vas szög is van. Holnap ezt fogjuk jobban megnézni, ugyanis némi szerencsével hajómaradvány (mármint deszkahajó) is lehet.

A 37.-38. deszkát, illetve gerendt is lemértük.

Folytattuk a part menti 21. sz. hajó tisztítását. A tegnap megtalált, és kötéllel kijelölt új deszkákat beszámoztuk, így később is azonosíthatóak lesznek. Háromnak le is mértük a méreteit. Azért fontosak ezek a deszkák, mert talán a pontonhídból származnak. Mivel sokkal több  lehet bennük az évgyűrű, mint a vékonyra faragott bödönhajókban, több az esélyünk arra, hogy pontosan keltezzük őket.

Holnap tovább tisztítjuk a kikötelezett hajókat, megmérjük a maradék deszkák méreteit is.

A tegnap megtalált valószínűsíthető bödönhajó térségében több tölgy deszkát is találtunk, valamint egy lyukakkal ellátott gerendát is. Ezeket egyéni azonosítószámokkal láttuk el. A jelenségewkről helyszínrajz készült, ez jó egyezést mutat a szonárképpel, így a kettő kiegészíti egymást. A későbbiekben alaposan is megvizsgáljuk őket, és fa mintát is veszünk kormeghatérozásra.

A 34. (új) hajó mellett előkerült egy kis zöldmázas korsó, ezt a felszínre is hoztuk. Kora a 18. századra tehető, így nem a török-kori lelőhely része, de mindenesetre érdekes lelet.