2009. januárjában 17. századi dereglye maradványaira bukkant a markoló Solt közelében. Az egyedülálló lelet végveszélybe került, hiszen a hajó fele részben elpusztult, és a partra kirakott maradványokat is az enyészet fenyegette. Bár egy rövid ideig úgy tűnt, a hivatalos örökségvédelem keretei között megoldódhat a vészhelyzet (ti. az éppen ilyen célokra létrehozott keretre pályáztunk, és a szakmai támogatást meg is kaptuk). Sajnálatos módon a mai napig nem érkezett hivatalos (írásos) döntés a javaslatra. Informálisan anyit lehet tudni, hogy a Kulturális Örökségvdelmi Hivatal elnöke kihúzta a listáról a lelőhelyet (holott az illetékes munkatárs már a szerződést is előkészítette).
Fotó: Dereglye maradványai Tolna-megyéből. 2006-ban alacsony vízállásnál szondázó ásatással kutattunk a lelőhelyen, amely nagy valószínűséggel egy 30 m hosszú, 17. század végi szállítóhajó.
A vészhelyzetet a "szokásos" civil módon átmenetileg megoldottuk: társadalmi munkával, közadakozással biztos helyre szállítottuk a kikotort deszkákat, előtte még dokumentációt is készítettünk. Nyilvánvalóan nem ez a normális, és semmiképpen sem a végső megoldás.
Továbbra is nyitva maradt a kérdés: mi lesz a hajó még mederben lévő részével? Mind álagvédelmi, mind tudományos szempontból fontos lenne legalább egy állapotfelmérő szondázást végezni. Ennek költsége nem állt rendelkezésünkre (néhány százezer forintról, és sok önkéntes munkáról van szó).
Az új fejlemény az ügyben az, hogy összefogva az MTA Régészeti Intézetével, illetve a Bács-Kiskun Megyei Múzeumi Igazgatósággal meg tudjuk teremteni egy őszi-téli (kis víznél végzett) szondázás hátterét. A Régészeti intézet egyik török-korral foglalkozó projektje kapcsolódik a kutatási témához, így némi forrást onna is át lehet csoportosítani. A Múzeum szállást tudna adni
Utolsó kommentek