2003 aszályos nyarán egy fa hajó maradványai emelkedtek a felszínre Dunaszekcső határában. A helyiek érdeklődését felkeltette, de régészeti kutatás nem történt. 2008 őszén a Búvárrégész Szakosztály csapata, együttműködve a Magyar Nemzeti Múzeummal és a Dunaszekcsőért Alapítvánnyal szonaras kutatást, valamint merüléseket végzett a dunafalvai római romnál.

A 2003-ban lefotózott hajómaradványok (dr. Schmidt Józsefné bocsátotta a képeket rendelkezésünkre).

A kutatás alkalmával hallottunk a hajóról, ezért a megadott helyen szonaras felderítést végeztünk. Az információ szerint a roncs valahol a meder közepénél feküdt. A megadott helyen viszont nem találtunk semmit. Miközben a területet elhagytuk, figyelmesek lettünk a térségben egy part menti örvényes részre. itt kiemelkedést és különféle tárgyak nyomait láttuk. Akkori tudásunk szerint természetesen nem azonosíthattuk a két adatot egymással.

Néhány nappal ezelőtt azonban Baján jártam, ahol a Havaria Katasztrófaelhárító Közhasznú Egyesület vezetőjével, Szathmári Zsolttal (közismerten Szatya) talákoztam. Korábban értesített róla, hogy Buzetzky Győző úrtól van egy közeli hajóroncsra vonatkozó adata. Mivel sokat merülnek, gyakorlatoznak a Dunában is, ezért egyik alkalommal megnézték Buzetzky úr roncsát.  Meg is találták a szétnyílt hajótestet. Egy kisebb fa roncs elemet ki is emeltek, tudván, hogy ezzel segíteni tudják a hajó értelmezését. 

Sazthmári Zsolt (balra) és Buzetzky Győző (jobbra) a kiemelt roncsdarabbal. 

A térkép előtt nyert bizonyosságot, hogy a település határára vonatkozó három adat ugyanarra a roncsra vonatkozik. A bajai búvárok megfigyelései alapján sikerült összekapcsolni a szálakat.

Már csak az a kérdés maradt nyitva, hogy milyen és mikori hajó fekszik a folyóban. A kiemelt roncsdarab a hajó aljából származó palánk darab, illetve egy rá merőlegesen szögelt borda töredéke. A deszka külső oldalán található repedéseket betömték, majd iszkábával tömítették. A bordát rögzítő szeg mérete szinte centiméterre és grammra azonos a dömösi hajóroncs (1738 körül) méreteivel. Az iszkábák szögletes szélűek, lemez-szerűek. Ez az újkori hajóknál jellemző (pl. Dömös, illetve a 19. sz. közepi szegedi dereglye). A megfigyelések alapján úgy véltük, hogy a 18. sz. közepe és a 19. sz. közepe közötti időszakból származhat ez a lapos aljú dereglye.

Dr. Grynaeuas András ismét kisegített minket a kormeghatározásban. A bordából vett fa minta vizsgálata alapján megállapította, hogy a fa kivágásának legkorábbi időpontja 1747 lehetett, a kivágás helye pedig német területen volt. Lehetséges tehát, hogy egy 18. sz. közepi, német készítésű hajó várja a további vizsgálatát.

Remélem nem sokáig!