A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat 2012. november 21-én adta át a 2012. évi Henszlmann díjat a Magyar Nemzeti Múzeumban. Az egyik díjazott a Ráckevei Molnár Céh volt, amely képviseletében Szőgyényi Gábor elnök úr vette át az elismerést. A Henszlmann díjat a társulat minden évben a régészeti örökség védelmében önzetlenül cselekvő magánszemélyek és szervezetek elismerésére hozták létre. Idén Rózsás Márton (Basrcs, Dráva Múzeum) és a Ráckevei Molnár Céh kapta a díjat. A laudatio szövege alább olvasható:
Laudatio a 2012. évi Henszlmann Imre díjhoz
Rövid időn belül második alkalommal állok Önök előtt, hogy a hazai víz alatti örökség védelmével kapcsolatban méltassam a Henszlmann Imre díj egyik díjazottját. Sajnos nem lehet felhőtlen az örömünk, mivel a díj egyben elismerése annak is, hogy külső segítség nélkül – amely jelen esetben egy civil szervezettől érkezett – nem létezik örökségvédelem a víz alatti régészetben.
2011 decemberében történt, hogy a Duna nagyon alacsony vízszintje mellett egy hajóroncs bukkant elő a folyó medréből Ráckeve határában. Egy gyűjtögető hamarosan meg is találta a tölgy deszkákat, és úgy döntött, ezzel megoldja téli tüzelő szükségletének egy részét. A roncsot kihúzták a partra, méteres, másfél-méteres darabokra vágták, hazavitték, és a tűzifa mellett szépen összerakták. Ezzel egy jelentős régészeti lelőhely tűnhetett volna el, nyom nélkül.
Szerencsénkre a Ráckevei Molnár Céhen keresztül az Örökségvédelem is tudomást szerzett az esetről, így még a teljes megsemmisülés előtt a ráckevei Árpád Múzeumbiztonságot jelentő udvarára lehetett szállítani. Ez természetesen csupán átmeneti megoldás lehetett. A következő lépés a lelet dokumentálása, majd stabilizálása. Ez utóbbi azt jelentette, hogy elsüllyesztettük a Ráckevei Dunába a deszkákat, így ugyanis a kiszáradás, a meleg és a fény nem pusztítja tovább őket. A maradványok vizsgálata arra utal, hogy egy középkori hajó alsó részének meghatározó része maradt fenn, amely ritka lelet a Duna-medencében.
A fent leírt folyamat egyszerű, logikus, majdhogynem könnyen kivitelezhető. Felmerült azonban egy gond, nevezetesen anyagi forrás nem állt rendelkezésünkre. A Ráckevei Molnár Céh végig segítette a mentést, ahol kellett pénzszerzéssel, ahol arra volt szükség, munkával, munkagép szervezésével. Ha ők nincsenek, akkor már hajóroncs sincs.
Számomra jelkép a mai díjátadó. Mindannyian tudjuk, hogy a kulturális örökségvédelem, benne a régészet súlyos átalakulási folyamatban van. Van, aki azt mondja, hogy eddig jóléti örökségvédelmi rendszerünk volt, most ennek vége. Nem bocsátkoznék vitába, hogy mi a jólét, illetve mi a normális. Tény azonban, hogy akarjuk, vagy sem, a dolgok nem úgy mennek, mint néhány évvel ezelőtt. Ebben a perspektívában különösen fontosnak érzem azt, amit a Ráckevei Molnár Céh tett: egy lokálpatrióta civil szervezet, együttműködve a hivatásos örökségvédőkkel képes volt megmenteni egy kiemelkedő régészeti értéket.
Köszönet a Ráckevei Molnár Céhnek a példamutatásért!
Utolsó kommentek