A sokak által jól ismert és nagyra becsült Czakó László búvártársunktól érkezett az alábbi beszámoló a Ferenc József cirkálón végzett legutóbbi expedícióról. Úgy érzem az ilyen vendég-beszámolóknak helyük van a blogon, hiszen a víz alatti örökség nem régészeti korú elemei különösen sérülékenyek, megismerésük, védelmük nemrég indult meg. Talán az oldalt újabban látogató roncskutatók is érdeklődéssel fogadják az írást!
A 2007. július 22.-én az először végrehajtott felderítő merülés után, terveztük, hogy egy hosszabb, nagyobb létszámú expedíciót szervezünk a hajó részletesebb megismerésére, az elsüllyedés körülményeinek kiderítésére, és a hajó minél teljesebb fotó-videó, és rajzos dokumentálására.
Ennek érdekében bevontuk a munkába Dr Balogh Tamást, aki a Zenta cirkáló, és a Streiter romboló feltárásakor a történeti kutatásokat, és a fotók-videók alapján a rajz-dokumentációkat készítette.
Nagy segítségünkre volt a bécsi Hadtörténeti Levéltárban Balla Tibor százados, aki a cirkálóról ott fellelhető dokumentumokat, rajzokat, fotókat a rendelkezésünkre bocsátotta, és az expedíción személyesen is részt vett.
Ez év május 1.-4. között egy hosszabb, három merülési napból és 20 fő ténylegesen merülő búvárral végrehajtott víz alatti feltárást végeztünk.
Az SMS FRANZ JOSEF I. cirkáló rövid története:
A típus kifejlesztése
Az S.M.S. KAISER FRANZ JOSEF I. és testvérhajója, az S.M.S.
KAISERIN ELISABETH torpedócirkálók megtervezésére az olcsó fegyverrendszerekkel megvalósított partvédelemre vonatkozó koncepciója alapján került sor. Ennek következményeként a flottaparancsnokról csak „Sterneck szardíniásdobozai”- ként emlegették a cirkálókat. Nem csoda, hiszen a 20. század első évtizede már a „Dreadnought”- ok ( pl.: Szent István csatahajó) korszaka volt.
A cirkáló pályafutása
A cirkáló gerincfektetésére 1888. január 3-án került sor Triesztben a San Rocco-i hajógyárban. 1889 május 18-án 11.30 - kor Maria Josefa főhercegnő, a későbbi IV. Károly király anyja bocsátotta vízre, KASIER FRANZ JOSEF I. néven.
1890 végén a cirkáló Nagy-Britanniába ment, ahol augusztus 11 - én Victoria királynő és a Wales - i herceg is látogatást tett a hajón.
Ehhez kapcsolódóan a hajó tovább ment Németországba, ahol 1890. szeptember 3-án a Kieli - öbölben II. Vilmos német császár is meglátogatta. A cirkáló ezután több manővert tett együtt a német flotta hajóival. 1890. október 21-én érkezett meg Triesztbe.
1891-ben egy Lissa szigeténél végrehajtott manőver alkalmával I. Ferenc József császár is megszemlélte a róla elnevezett hadihajót.
1897-ben kelet - ázsiai missziós útra ment. A cirkáló Czikann von Wahlborn bárót, a pekingi udvarhoz delegált új cs. és kir. nagykövetet vitte az állomáshelyére.
1898-ban Lisszabonba hajózott a Vasco da Gama - ünnepségekre.
1899-ben a cirkáló tartalékban volt.
1901-ben halálos baleset történt egy 47 mm-es gyorstüzelő
ágyúnál, utánégés következtében. A következő évben a tengerészeti akadémia végzőseit és az első éves kadétokat vitte Földközi-tengeri missziós utakra.
Tavasszal Kínába utazott és a hazatérő KAISERIN ELISABETH - től átvette az állomáshajó feladatát. Saigon magasságában sérüléseket szerzett egy tájfunban. A cirkáló 1908-ig Kelet - Ázsiában maradt
1908 októberében stábot és legénységet cserélt az S.M.S. LEOPARD - dal, valamint a leváltására érkező KAISERIN ELISABETH - tel, amelynek a kelet-ázsiai szolgálatot is átadta. A cirkáló 1908. december 16-án érkezett Polába.
1910 szeptemberben a KAISER FRANZ JOSEF I. újra kelet-ázsiai úticéllal futott ki és
Szingapúrban a KAISERIN ELISABETH - től átvette az állomásszolgálatot.
A kínai zavargások kitörésekor részt vett a nemzetközi katonai erődemonstrációban.
1911. október 14-én a hajó az egyik tisztje útján képviseltette magát Tai Sho Tenno japán császár temetésén.
1913-ban részt vett a nagy sanghaji tűzvész elleni harcban, mint a Hadihajós Oltóalakulat tagja. Október 15-én átadta a kelet-ázsiai szolgálatot az érkező KAISERIN ELISABETH - nek és elindult hazafelé. 1913. december 15-én érkezett meg Polába.
1914 A háború kitörésea Cattarói - öbölben találta a cirkálót, amely részt vett a
Krstac - nyeregben kiépített montenegrói ágyúállások lövetésében.
1914. augusztus 27-én egy 15 cm-es lövedék találta el a fedélzeten, de a találat szerencsére nem követelt áldozatot. Mivel a nyílt tengeri harchoz a hajót már öregnek találták, a cirkáló a továbbiakban csak egy hadműveletben – albán Durazzo megszállásában – vett részt (tüzérségi támogatással), ettől eltekintve végig az öbölben maradt.
1918. február 1-3 között, Cattarói matrózlázadás idején a cirkáló legénysége semleges maradt.
Az utolsó háborús évben a hajó tüzérégét korlátozták. Ez azt jelentette, hogy az L/35-ös 15 cm-eseket és az L/44-es 47 mm-eseket, valamint a ballonelhárító ágyúkat kihajózták. Ezek után a KAISER FRANZ JOSEF I. cirkáló a háború további részében csak lakóhajóként szolgált.
A cirkáló elsüllyedése
A háború befejezését követően a cirkálót francia felügyelet alatt
munícióraktárként használták. A lefoglalt 26 Osztrák – Magyar hajó lőszerkészletét halmozták rá. Biztonsági okokból a hajót a Zanjicai – öbölben kötötték ki, a hasonló nevű településsel szemben. 1919. október 17-én egy heves bóra alkalmával a tenger a nyitva maradt ökörszemablakokon keresztül elárasztotta a hajót. A cirkáló – eddig tisztázatlan okokból - felborult és elsüllyedt, a 17 fős francia őrszemélyzettel együtt.
Mentési kísérletek
1922 folyamán a holland van Wienen hajóalkusz koncessziót
szerzett a hajó mentésére. Az elégtelen mentési felszerelés miatt a teljes hajótest kiemelése nem sikerült.
1967-ben a jugoszláv BRODOSPAS hajómentő vállalat leszerelte a roncson
maradt fő lövegtornyokat amiket Cetinjében a Tanácsháza előtt állítottak fel. A torony éveken keresztül ott volt, mint afféle győzelmi jelvény, ám a torony páncéllemez-burkolata egyre hiányosabbá vált. A 80’-as években a váza még látható volt, mára azonban csak a lövegcsövek maradtak. A két 15 cm-es ágyú az egyetlen, ami a felszínen a KAISER FRANZ JOSEF I. cirkálóból még látható. Minden más a
víz felszíne alatt 45 méterrel van. 
A roncs napjainkban
A roncs a Horvátország és Montenegró közötti
határvonalon fekszik, ezért nagyon nehéz a merülésre az engedélyeket beszerezni. A Cavtati (az ókori Epidaurumban) lévő horvát búvárbázisról indultunk, és a Kotori-öböl bejáratát őrző Punta d’Ostro erődtől kezdődött a feltárás.
A 20 magyar búvár összesen három napon át merült a roncshoz, s a
HÁLÓZAT TV rövidfilmet forgatott az expedícióról.
A hajó a bal oldalán fekszik a laza, iszapos aljzaton.
Feltűnő a hajótest oldalán 1922-ben és 1965-ben vágott sok lék, ahol búvárok a lőszert kiszedték.
A tatrészen már nincs ott a hajócsavar, csak a csonka tengelyvég (a 4,42 m átmérőjű háromszárnyú Griffith - csavarokat a Brodospas cég távolította el 1967-ben). Az orr- és fartőke mentén megtalálhatók a nyitott torpedóvető-csövek. Az árbocok még a víz alatt is kimagasodnak a fedélzetből. Az első hídon a kormányállásban még mindig ott áll a sárgaréz kormányoszlop.
A mostani merülés tisztázta, hogy hajó orrán a helyén van mindrét főhorgony. Igy megvan a baleset oka is. A hajó a parthoz volt kikötve és a vihar (esetleg szabotázs) következtében elszabadult túlterhelt hajón, az őrszemélyzet valószínűleg nem tudta hogyan kell a horgonyokat leengedni, így a hajó messze elsodródott a parttól, felborult és elsüllyedt.
A hajótest oldalán mindenfelé a gránátok kivető tölteteihez használt robbanóanyag – az úgynevezett „makaróni” – hever. A szanaszét heverő töltetek nagy csomó nádszálra hasonlítanak.
Megtaláltuk a hajó tatján a feliratot is, és sikerült videó felvételt készíteni róla.
A videó anyag, és a fotók, valamint a búvárok által készített vázlatok, leírások alapján Balogh Tamás elkészítette a hajó állapotrajzát.
Az expedíció résztvevői:
Vezető: Czakó László
Szervező: Kovács Attila
Tudományos szakértők: Dr Balogh Tamás, Balla Tibor
A beszámolót írta: Cakó László
Tegnap előadást tartottam középiskolásoknak Dunaszigeten (Sérfenyősziget) a Tündérsziget Ökoparkban. A téma - talán nem meglepő - a víz alatti régészet volt. Azt hiszem, tetszett nekik. Nekem viszont az ökopark tetszett. A "szokásos" dolgok mellett vannak édesvízi akváriumok, amelyek a hazai folyók, holtágak halait mutatják be (van pl. kecsege, pisztráng, csík stb.). Ami lenyűgözött az egy hatalmas "homokzó". Valójában egy modellező területről van szó, ahol különböző folyószakaszokat raknak össze, és működtetnek. Hatalmas a felület, igen látványos. Aki teheti, nézze meg! És ne feledkezzünk el közben a valódi Szigetközről sem!
Utolsó kommentek