Még múlt héten kaptam egy telefont Tolna megyei régész felügyelő kolléganőmtől, hogy a Duna "Bács-Kiskun megyei szakaszán" (elnézést de biztonsági okból nem írhatok településnevet) mederkotrás során egy hajóroncsot találtak. A maradványokat a gép kitette a partra.

Az ügy azonnali intézkedést kívánt, múlt csütörtökön a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal illetékes régészeti felügyelőjével, illetve a kecskeméti Katona József Múzeum két régészének társaságában szemlét végeztünk a helyszínen. Meg is találtuk a munkaterületet, ahol szívesen meg is mutatták a hajó előkerülési helyét, illetve a parton a kimarkolt maradványokat. Szerencsére a hajó egyik fele még a sóder alatt van. A másik viszont darabokban a parton.

Rövid vizsgálat után egyértelművé vált, hogy nem modern roncsról van szó (erre utaltak a kovácsoltvas hajószögek és az iszkábák). GPS-el bemértem a helyszínt, készítettem pár fotót, és ami a legfontosabb: egy vastag borda töredéket elvittem kormeghatározásra. Magyarországon Dr. Grynaeus András az évgyűrű alapú kormeghatározás elsőszámú (egyetlen) régész képviselője. Mivel őt is érdeklik a vízből előkerült fa leletek, ezért már másnap estére meg is határozta a lelet korát: az utolsó évgyűrű 1603-ból származik. Mivel kéreg, illetve a külső évgyűrűk már nem voltak a gerendán (mert lefaragták őket) legalább 12 évvel később vágták ki a tölgyfát (legkorábban). Magyarul a hajó török kori! Azt hiszem ennek a leletnek a jelentőségét nem kell nagyon magyaráznom. Talán annyit érdemes megjegyezni, hogy az első megfigyelések alapján sok eltérés látszik az eddig ismert roncsokhoz képest.

 Egy ilyen hajó felfedezése akár sikertörténet is lehetne, de a körülmények aggasztóak, és egyben rávilágítanak a hazai régészeti örökség védelmének anomáliáira. Egy hajó fele darabokban van, úgy, hogy mindenki törvénytisztelő módon járt el. A kotrósoknak jogerős engedélyük volt a munkára. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megadta a szakhatósági hozzájárulását, mert nem volt ismert lelőhely a területen. Csakhogy azért nem volt ismert a lelőhely, mert senki sem kutatott még itt. Azért nem kutatott senki, mert egyrészt a víz alatti régészet viszonylag új szakterület, másrészt egy árva fillérrel sem támogatja az örökségvédelem intézményrendszere a víz alatti lelőhelyek térképezését (kevés vigasz, hogy jelenleg a "szárazföldi" lelőhelyek felderítésére sincs országos program).

Mit lehet ilyenkor tenni? Ott van 2-3 tonna 400 éves fa a parton. A munkaterületről levonulnak, az őrzés megszűnik. Hamarosan tavasz lesz, melegszik az idő, a nap szárítja a fát. Vagy ott megy tönkre minden a parton, vagy szétlopják.

A Múzeumnak nincs pénze. Magyarországon nincs szakosodott konzerváló műhely.

Nos ebből a helyzetből kell kimozdítanom az ügyet...