https://www.youtube.com/watch?v=dWhIWNUcDBw

Tegnap és ma kiemelték a Margit-hídnál talált uszályokat. A hír szerepelt a Tv-ben, interneten stb. Amiért érdemes egy kicsit boncolgatni a kérdést, az a "hogyan"-hoz kapcsolódik.

A hajók állítólag 2. világháborús roncsok. El voltak temetődve, a kotrás során kerültek elő. A felújítást végző kivitelező emeltette ki őket - ahogy ezt sokan láttuk a saját szemünkkel, vagy a képernyőn keresztül.

Az én alternatív történetem kicsit más, mint amit a szóvivő nyilatkozott. Nézzük lépésenként!

1. A hajók a 2. VH-ból származnak, tehát van némi történeti forrásértékük. Mérlegelés kérdése, hogy víz alatti kulturális örökségünk megőrzendő részét képezik e, vagy sem (valószínűleg inkább nem). Ahhoz azonban, hogy erről dönteni lehessen, szakértő szemnek meg kellett volna vizsgálnia őket eredeti állapotukban. Ez nem történt meg. Sőt, a jelenlétemben tiltották meg, hogy a roncskutató közelebbről is szemügyre vehesse a maradványokat!

2. Mivel el voltak temetődve, és már 66 éve a jelen helyükön voltak, a kiemelést nehéz azzal magyarázni, hogy hajózási akadályt képeztek. Akár maradhattak is volna. A kérdés eldöntéséhez hatásvizsgálatra lenne szükség - amiről nincs tudomásom.

3. A hajókat kiemelték. A kiemelés következtében törtek, deformálódtak, mára egy rakás ócskavas mind. A hírek szerint a konzorcium hozzáállása a roncsok jövőjével kapcsolatban az, hogy "majd az illetékes hatóság eldönti". Mivel hivatalban dolgozom, tudom, hogy ez sántít. A hatóságoktól előre kell engedélyeket kérni, tehát előre döntenek. Van egy olyan érzésem, hogy fogalmuk sincs ki a "hatóság" és mit is kellene tenni egy régi hajóval.

4. Utólag nyilatkozott a Közlekedési Múzeum igazgatója is, jelezve, hogy majd megvizsgálják a maradványokat, és megmentik, amit lehet és érdemes. Ez a részükről szimpatikus hozzáállás, hiszen mentik a menthetőt. Csakhogy a normális ügyintézés az lett volna, hogy előbb megvizsgálja a szakértő, készül egy dokumentáció, ez alapján születik egy döntés, majd lesz valami a hajókkal.

A konkrét esetben a dolog vége valószínűleg az lett volna, hogy a dokumentálást követően ugyanúgy kiemelik, mint most, pár dolog bekerül a múzeumban. A rideg valóság és az ideális eset között tehát "csupán" a szakmai dokumentáció a különbség. Tekintettel arra, hogy hetek óta búvárok tisztították a maradványokat, nem jelentett volna komoly többletköltséget egy fotó és videó dokumentáció elkészítése, pár mérés, rajz. Ez egy buta történet, és csak az látszik belőle, hogy a hídépítőknek lövésük sincs a víz alatti kulturális örökség fogalmáról, illetve a társadalmi felelősségvállalásról. Ha nem akarják a szuperdarut reklámozni (ami tényleg lenyűgöző gép), és ezzel hírt csapni a kiemelésnek, nem is tudtam volna róla - mint ahogy mások sem.

Tanulság: jogszabályban kell rendezni a nem régészeti korú víz alatti örökség kérdését. Csak így védhető meg, amit meg kell védeni, és csak akkor lesz dokumentálva az, ami indokolt esetben elmozdítható. Mint a példa is mutatja, az építőipar belátására, felelősségvállalására, önkorlátozására nem lehet alapozni. Náluk csak a pénz beszél.