Nemrég értem vissza Bölcskéről, ahol megtartottam a korábban beharangozott előadásomat. A község mozijában mintegy 150 fős hallgatóság jelent meg. Ez talán a legnagyobb publikum, amely előtt szerepeltem. Különösen akkor figyelemreméltó a bölcskeiek érdeklődése, hogyha azt is figyelembe vesszük, hogy nem egy városról van szó. A hallgatóság többsége általános iskolai tanuló volt.
Igyekeztem elmagyarázni, miért fontos a régészet, mi az a víz alatti régészet, mi a folyami régészet, mit tudunk a hajókról, és persze a legújabb, éppen Bölcskén őrzött roncsról is meséltem. A gyerekek az első megilletődöttségükön túllépve kérdések özönével árasztottak el (kb. fél órán keresztül ment még a beszélgetés az előadás után).
A község lakói és vezetői elkötelezett támogatói a víz alatti örökség védelmének, hiszen annak idején sok segítséget nyújtottak a római kori kikötőerőd kutatásához, amit Gaál Attila és Szabó Géza kollégáim vezettek a '80-as évek végén. Remélem az előadással a "búvárrégész-hívők" újabb generációját sikerült megmozgatni.
Az előadás után még egy kis beszélgetést folytattam Kiss József polgármester úrral, aki elmondta, hogy lehetőségeik szerint szálással és étkezéssel szívesen támogatnának egy újabb bölcskei kuttatást. Örömmel fogadtam a felajánlást, mert Bölcske térségében már több víz alatti lelőhelyet (főleg roncsokat!) ismertünk meg az utóbbi időben, és evidensnek tűnik, hogy ennél a településnél is van mit felfedezni.
Helyi felajánlások, önkéntes segítők: így "működik" ma a víz alatti örökség védelme...
Utolsó kommentek