Mi az a Zenta Projekt?

Tavaly ősszel a Vajdasági Vízalatti Kutatók, az Aqua et Archaeologia csoport, az osztrák Triton egyesület és a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Búvárrégészeti Szakosztálya megállapodott, hogy közösen nekilátnak az 1697. 09. 11.-i zentai csata víz alatti emlékeinek kutatásának.

A Vajdasági Vízalatti Kutatók időközben megszerveztek egy "régészeti tábort" idén augusztusra, amelynek keretében a mi kutatócsoportunk vendégként, segítőként részt vehetett a munkában. Sajnos az osztrák partnernek ez alkalommal nem állt módjában csatlakozni.

Az engedélyek a Szabadkai Múzeum, illetve a vajdasági Vízalatti Kutatók nevére szóltak. A magyarországi csapat munkával járult hozzá a projekthez. A szerbiai partner szállást és ellátást is biztosított.

Helyszín, előzmények

 A török sereget a habsburg csapatok átkelés közben lepték meg. A hajóhidat ágyúkkal lőtték, lerombolták. Több tízezer török katona veszett oda, nem kis részük a tiszába, felszerelésestől (ld. korábbi bejegyzéseket). Mindebből az következik, hogy a folyóban meg kell lennie a casata elsüllyedt relikviáinak.

Évekkel ezelőtt állítólag fegyverek kerültek elő a Tiszából. A Zentai Múzeum gyűjteményébe is beszolgáltattak egy pár török pisztolyt.

2010 őszén szonárral kutattunk, 2011 nyarán egy rövid látogatás során merüléssel felmértem a körülményeket. A helyi szervezők (régészek és búvárok) kijelölték a híd feltételezett helyét. A Geomega Kft. (egy magyar geofizikai kutatócég) szeizmikus radarral megvizsgálta a helyszínt. 3D medertérkép készült, valamint bemérték a homokréteg alatti "anomáliákat". Szerb katonai tűzszerészek feltérképezték a területen található nagyobb fémdarabok helyét. Mivel a feltételezett híd térségében egyaránt dokumentáltak fémet és eltemetődött objektumot, azt feltételezték, hogy azok a csata emlékei, tehát ide mértek ki kutatószelvényeket.

Meg kell jegyeznem, hogy a szonárral én egy másik helyszínen találtam a mederből kiálló jelenségeket. Az egyik helyen csónak darabjára bukkantam az előzetes felméréskor.

A kutatás és az eredmények

 A magyar csapat csak a személyes felszerelését vitte, minden mást helyben biztosítottak. Öten mentünk ki: Lukács Attila, Olajos Szilvia, Pál Ödön, Puskás Norbert és jómagam. A Vajdasági Vízalatti Kutatók részéről Vikor László koordinált (és természetesen merült is).

A terv az volt, hogy pontonról az előre kijelölt szelvényekben szivattyúzunk. Szondaárkokat mélyítve kerestük a lelőhelyet, illetve a "beígért" leleteket. A folyó apadt, a látótávolság folyamatosan javult, a körülmények egész jók voltak. Sokat merültünk, keményen dolgoztunk. A kutatócsoport gerincét az összeszokott, gyakorlattal rendelkező  Búvárrégész Szakosztály küldöttsége adta. A homokdűnék között merülve és szondázva azonban mindössze két török-kori kerámiatöredéket és egy ólom muskétagolyót találtunk (utóbbit fémkeresővel, a szonda alján). Sok salakdarab is előkerült - ezeket jelezhették a katonák és a geofizikusok műszerei.

Utóbb kiderült, hogy nincs is tudományos konszenzus a híd pontos helyéről - ezt azonban a kutatás elején, sem közben senki nem jelezte. Némi negatív élmény volt, hogy a helyi búvár vezetők kezdeti gyanakvással fogadtak minket. Végül (miután kiderült, hogy másnak ez nem megy) gyakorlatilag mi végeztük el a feltárást.

Tanulságok

Egyértelműen be kell ismernünk, nem erre az eredményre számítottunk. Ugyanakkor érdemes átgondolni, milyen tanulságok vonahtóak le, hiszen a jövőben ezeket figyelembevéve talán többre fogunk jutni (természetesen a szerencse szerepét nem lehet lebecsülni a régészetben).

1. Egyetlen, helyi, kompetens szervező és felelős szükséges. Lényegében ez a 2001-es UNESCO-s víz alatti örökség konvenció egyik alapvetése (amit persze egyik résztvevő ország sem ratifikált). Víz alatti feltáráson nincs külön felelősség a búvármunkára és a víz alatti kutatásra, a régészetre, vagy a leletek kezelésére. A kutatás felelős vezetője egy személy, ő az, aki dönt, és övé a felelősség. Ez a személy régész és nem lehet külföldi, hiszen folyamatosan kapcsolatot kell tartani a hatóságokkal (a kutatás előtt és után), gondoskodni kell a leletekről és a lelőhelyről. A baj az, hogy ilyen most nem volt (mert még nincs is).

2. El kell különíteni a tényeket, a feltételezéseket és a reményeket. Tudományt csak kő kemény tényekre alapozva lehet művelni. A megfelelő stratégiát a tények alapján kell eldönteni (jelen esetben magának a hídnak a helye is bizonytalan, tehát nem ásni kellett volna, hanem nagyobb területen felderíteni).

3. Szükség van a magyar kutatócsoport segítségére a határainkon túl. Ennek eszköze a kooperáció (ez alapjában működött is). Első lépésnek azonban szerencsésebb, ha a határainkon túl lévő kutatók, egyetemisták, érdeklődő búvárok először egy magyarországi minta-kutatáson vesznek részt, vagyis az "ideális" körülmények között gyakorolják be a kutatást.

Jövő

Biztos lesz még kutatás a Vajdaságban, Szerbiában - és persze Zentán is. Segítünk ott is, máshol is - ahogy szoktuk.