Örvények titkai

A Google Maps segítségével térképre tettem a Szakosztály több kutatási helyszínét, illetve az ottani eredményeket. Később majd frissíteni fogom a tartalmat.

Ezen a linken keresztül lehet elérni:

http://maps.google.com/maps/ms?ie=UTF8&hl=hu&msa=0&msid=113958514236983288406.000464d71fd0f3b0f4151&ll=46.769968,20.083008&spn=9.874155,16.896973&z=6

Kellemes időtöltést!

Ma kaptam kézhez a hétfői szavazás számszerűsített eredményét. A Társulat elnöke továbbra is Kovács Tibor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója. Továbbra is én maradtam a Búvárrégészeti Szakosztály vezetője (mert másik jelölt nem is jelentkezett). Annak azért örülök, hogy átlagon fellüli szavazatmennyiséget kaptam. Mivel a Búvárrégész Szakosztály tagjai (akik általában búvárok, sokan vidéken laknak) nem tudtak jelen lenni a közgyűlésen, a jó szavazati arány azt jelenti, hogy a társulat nem búvár tagjai is értékelik a Szakosztály munkáját.

Kisebb változások történtek a vezetőségben és a választmányban, ezek azonban nem érintik a mi munkánkat.

Ezúton teszem közzé az érdeklődők és a szakmai közönség számára a tavaly nyáron Bled-ben (Szlovénia) tartott dunai országok hidrológiai konferenciájának kötetében publikált cikkemet a folyami régészet és a történeti hidrológia kapcsolatáról.

A cikk angolul van (magyar nyelvű szakirodalom nem nagyon van, és a szakma nemzetközisége ezt nem is indokolja). A közeljövőben MTA-ELTE együttműködésben meg fog jelenni egy magyar nyelvű tanulmánykötet is, benne egy összefoglaló tanulmányommal.

Tehát a cikk elérhetősége:

http://www.iop.org/EJ/abstract/1755-1315/4/1/012035

Ma 2 órakor tartja a Társulat tisztújító közgyűlését. A Közgyűlés választja meg a Búvárrégészeti Szakosztály vezetőjét is. Az eseményről később beszámolok.

Megjártam Párizst és az UNESCO-t. Szó szerint.

A víz alatti kulturális örökséget védő egyezményhez csatlakozott országok első tanácskozásán megfigyelőként vehettem részt (Magyarország ui. nem csatlakozott még). Az ülésen több volt a megfigyelő, mint a tagország. Két fő cél volt: az első, hogy megszavazzák az ügyrendjüket, a másik, hogy döntsenek a tudományos és technikai tanácsadó testületről.

Hatalmasat csalódtam a diplomatákban. A  csatlakozott országok többsége egyáltalán nem küldött szakértőt, csak az UNESCO nagykövetük volt jelen. Nekik pedig lövésük sem volt arról, mi az a víz alatti örökség. Leginkánbb szerepelni akartak (talán, hogy otthon mondhassák, milyen aktívak). Különösen igaz volt ez a kis országokra. Szinte nem volt olyan kérdés, amihez Santa Lucia és Kuba ne szólt volna hozzá - általában hülyeséget.

Az egyik leghosszabb vita arról alakult ki, hogy az angol és a francia mellett legyen e a spanyol munkanyelv (az UNESCOBAN csak 2 munkanyelv van, illetve 6 hivatalos nyelv a dokumentumoknak). Nos nem lett, mint ahogy az arab sem lett az.

Még elképesztőbb volt, ahogy a tanácsadó testületet kivégezték. Egy ideig még a képernyőn is szerepelt az a hihetetlen javaslat, hogy a tudományos tanácsadó testület tagjait nem tudásuk, szakmai tapasztalatuk alapján választják ki, hanem kizárólag az őket jelölő államhoz fűződő viszony alapján. A végén ez kikerült. A testület talán 12 tagú lesz, a csatlakozott államok jelölik és választják. Ezzel persze elvész a kormányok feletti intézményhez kapcsolódó tekintély. Itt azonban feltételes módot kell használni, mert két napi tárgyalás után nem sikerült határozattal zárni. A következő ülés decemberben lesz.

Ebből annyi előny származik, hogy ha addig Magyarország is csatlakozik, akkor még befolyásolhatjuk az eseményeket. A magam részéről a történtek ellenére is szorgalmazom a csatlakozást. Egyrészt még beleszólhatunk a dolgok menetébe, másrészt egy nem tökéletes szervezet is jobban védi a kulturális örökséget a kincskeresőktől, mint egy semmilyen.

Ma délután indul a gépem Párizsba, az UNESCO megbeszélésre. Ha lesz lehetőségem, onnan is bejelentkezem, ha nem, akkor utólag írok az eseményekről.

Tegnap kerestek Győrből, hogy a Széchenyi téren előkerült - vélhetően középkori eredetű - kút feltárásában működjem közre.

A Kecskeméti Múzeumból visszajeleztek, hogy egyetértenek a solti hajó megmentésére kidolgozott stratégiával, és hozzájárulnak a Börzsöny Múzeum Baráti Körének közreműködéséhez.

Ma aláírtam az Argonauta Program támogatási szerződését. Mint korábban említettem, ezt a folyami (Dráva-völgy) projektet 85%-ban a norvég állam támogatja, a fennmaradó részt a magyar állam az MTA OTKA bizottságán keresztül biztosítja.

OTKA nyilvántartási szám: NNF 78931.

A programot májusban kezdjük, 2011 márciusában zárjuk. A befogadó kutatóhely az MTA Régészeti Intézet.

A kutatásokról ezen az oldalon is be fogok számolni!

A török-kori roncs körül alakuló projekt minden korábbi reményemet fellülmúlja. A korábban emlegetett "vészhelyzeti keret" nem csupán a fuvarozást fogja finanszírozni, hanem a dokumentálásra, néhány fa maradvány konzerválására, sőt egy szondázó ásatásra is futja belőle. Az összeg 1 millió forint körüli. Természetesen ez nem túl sok, ha a vállalásokat nézzük, de azért komoly segítség, és jól beosztva, illetve a "szokásos" önkéntes többlet hozzáadásával komoly eredményt tudunk elérni!

Az első ütem a szerződéskötést követően (remélhetően néhány héten bellül) elindul. Ennek keretében fogjuk a dorogi tóhoz átszállítani a fákat, de elsüllyesztés előtt fotózzuk, rajzoljuk őket, sőt lézeresszkenneres felmérést is készítünk néhányról.

A második ütem a nyáron, vagy az ősszel, alacsony víznél fog beindulni. Ekkor kisebb szondaárkokat mélyítünk a visszatemetett hajónál, hogy megnézzük az állapotát. Néhány fa mintát konzerválni is fogunk kísérleti céllal (megtudjuk mennyi idő, anyag, pénz). Egy poszterkiállítás előállítására is futja a költségekből.

Az INRAP Franciaország nemzeti régészeti nagyvállalata, amely az ottani nagyberuházások (pl. autópálya) régészeti kutatását látja el, a helyi múzeumokkal, regionális régészeti szolgálatokkal együttműködésben. Alább csatolom legutóbbi hírlevelüket. Franciául van, de azért látszik, hogy miről szól. Kutatásaikat tematikusan szervezett folyóiratban is közlik. Az utóbbi éppen a folyóvölgyekről szól. Akit érdekel, feliratkozhat a hírlevélre az oldalon.

 http://www.inrap.fr//newsletter/newsletter-28-.htm

Az Argonauta Programot még tavaly ősszel nyújtottam be az ún. Norvég Alap és az MTA OTKA Bizottság közös pályázatára, melyet "Nemzetközi ismertséggel rendelkező fiatal kutatók tudományos életpályájának elsőegítése" címmel hírdettek meg tavaly októberi beadási határidővel. A kutatás időtertama 23 hónap, költségvetése 22,866 millió forint (ennek zömét a norvégok adják).

A kutatást az MTA Régészeti Intézete nagylelkűen befogadta, ezzel is támogatva a víz alatti régészet ügyét. A támogatott pályázatok listája itt érhető el.:

http://www.otka.hu/index.php?akt_menu=3945#top

Azt hiszem ez a siker nem kifejezetten az én sikerem, hanem a magyar víz alatti régészet elismerése. Mint a listából is látható, minden tudományterület pályázhatott, ezért meglehetősen nagy körből történt a kiválasztás. Ha nem gondolták volna úgy, hogy ez a projekt mind nemzeti, mind nemzetközi szempontból kiemelkedő, illetve nem álltak volna mögötte az eddigi kutatási, együttműködési eredmények, biztosan nem kap támogatást.

Ismét köszönet a Búvárrégész Szakosztály tagjainak, akik évekig önkéntesen dolgoztak a Dráván!

Elérkezett a 2008-ra kapott támogatás elszámolási határideje. A tudományos jelentést alább csatolom (angol nyelvű, mivel az alapítvány amerikai). A lényege az, hogy a támogatással komoly előrelépést sikerült elérnünk. Jelentős területet vizsgáltunk át, mely során több potenciális lelőhely mellett egy 18. század eleji hajó roncsát is megtaláltuk.

A kutatás nem zárult le, reméljük, hogy a továbbiakban merüléseket tudunk végrehajtani a bemért szonár-anomáliáknál.

A jelentés egy változata meg fog jelenni Horvátországban, a Mario Jurisic professzor emlékére kiadásra kerülő kötetben. A tavaly elhunyt horvát kolléga sokat segített a Szent István csatahajó felkutatására szervezett magyar expedícióknak.

buvarregesz.blog.hu/media/file/The%20Queen%20Mary%20Project.pdf

Nem volt véletlen, hogy tegnap felvetettem az UNESCO egyezmény kérdését. Természetesen egy búvárrégész blogon fontos helye van a kérdésnek. A dolog aktualitását azonban az adta, hogy tegnap érkezett egy felkérés arra vonatkozóan, hogy Magyarország is képviseltesse magát március 26.-27.-én Párizsban, a Víz alatti kulturális örökség egyezményhez csatlakozott országok összejövetelén. A magyar kormány, illetve a parlament még nem írta alá az egyezményt, ezért csak megfigyelő leszek (merthogy engem küldenek ki). Nagyon fontos eseményről van szó, és talán lobbizási lehetőséget is nyújt a magyar csatlakozás felgyorsítására.

Égetően fontos lenne, hiszen a jelen jogi szabályozás szerint itthon is lehet víz alatti kincsek kifosztására céget, egyesületet alapítani. Természetesen ez a magyar vizekben bűntett, de külföldön vannak helyek (egyre kevesebb) ahol nem. Az UNESCO egyezmény a nemzetközi vizeket mindenesetre lezárja.

A csatlakozás itthon és külföldön is rangot adna a magyar víz alatti régészetnek, nem is beszélve a feltáruló nemzetközi lehetőségekről, melyek hazánk jó híréhez is hozzájárulnának.

Az ENSZ kulturális szervezete, az UNESCO 2001-ben egy egyzményt szövegezett meg a víz alatti kulturális örökség védelmében. A konvenció azért fontos, mert a nemzetközi vizekben található örökség a technológia fejlődésének hála szabad préda lett (hiszen korábban nem is gondoltak arra, hogy ez elérhető lesz valaha). A másik gond abban rejlik, hogy nem minden ország kezeli védendő értékként a víz alatti örökséget (és egyáltalán ennek fogalma sem volt egységes).

A konvenció tehát megfogalmazta, hogy mi az a víz alatti kulturális örökésg, és hogy azt védeni kell, bárhol is legyen. Kifejezetten elutasítja azt a gyakorlatot, hogy lelőhelyeket azért tárjanak fel, hogy a leleteket eladják, illetve tilos feltárást leletek eladásából finanszírozni. Azt is kiköti, hogy víz alatti régészeti feltárást csak kvalifikált víz alatti régész végezhet. Megjelenik ugyanakkor az "igazolható kapcsolat" fogalma, amely azt takarja, hogy akkor is lehetőséget kell biztosítani azoknak az országoknak, melyek igazolható jogi kapcsolatban állnak a víz alatti rökséggel a kutatáshoz, ha azok territoriális vizen fekszenek. Ez a mi esetünkben vonatkozik a Szent István csatahajóra, amelyet a horvát fél éppen ezért tett hozzáférhetővé számunkra. természetesen ilyen örökségi elemek lehetnek máshol is.

Az egyezmény 2009 januárjában lépett életbe. A magyar aláírás még várat magára.

www.unesco.org/culture/en/underwater

A konvenció angol nyelvű szövege itt érhető el az 50.-60. oldalakon (hivatalos magyar fordítás nincs):

http://unesdoc.unesco.org/images/0012/001246/124687e.pdf#page=56

Az Institute a Texsasi Egyetem régészeti programjához kapcsolódik, és a víz alatti régészet egyik legjelentősebb alakja, George Bass hozta létre (ő tárta fel - többek közt - az Ulu Burun-i és a Gelidonya-i bronzkori hajókat).

A honlapon az intézet kutatásai mellett egy virtuális tengeri régészeti múzeumot is találunk, rengeteg (értelmes) szöveges leírással, és hatalmas képarchívummal. Ez nem egyszerűen csak egy honlap, hanem oktatási és kutatási segédlet is.

Megtudhatjuk, hol folynak éppen a kutatásaik, elolvashatjuk az éves jelentéseket is. Ajánlom mindenkinek! Még angol nyelvtudás nélkül is élvezhető.

Ez a link: http://ina.tamu.edu/

A Börzsöny Múzeum Baráti Köre vállalta a pénzügyi lebonyolító szerepét. Ez azért fontos, mert a vészhelyzeti keretet csak egyetlen lebonyolítóval szerződik le. A Baráti Kör rezsiköltség nélkül adja a nevét. A Mária királyné projektnél is jól jöhet a most szerzett tapasztalat.

Vannak jelöltek a fuvarozásra, és a költségek is egész alacsonyak. Arra is gondoltam, hogy jó lenne kísérletképpen 1-1 gerendát, palánkot is konzerválni (nem cukorral!). Ebben kikérem nyugati kollégáim tanácsát is. Ha minden jól megy a kísérlet is belefér a költségvetésbe.

Szerdán este Letkésre megyek, hogy részt vegyek egy prezentáción és beszélgetésen, amelyet az Ipoly-völgy vállakozóinak tartunk. Reméljük mérföldkő lesz a Mária királyné projektben, és a solti hajó megmentésében is.

Még február elején jelöltem a solti roncsot a veszélyeztetett lelőhelyek védelmét támogató keretre. Ma odáig jutott a dolog, hogy a Nemzeti Kulturális Alap és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal közös "vészhelyzeti kerete" támogatást fog adni a mentésre. Pontos összeg még nincs, de optimista vagyok, szerintem szűkösen elég lesz.

Első lépésben el kell szállítanunk a kiemelt deszkákat egy bányatóhoz (jelen állás szerint Dorog), ott elsüllyesztjük, miután dokumentáció készült róluk. Itt várnák ki azt az időt (remélem nem sok évet), amíg konzerválásukra sor kerül.

Ha minden jól megy, az őszi alacsony víznél még egy szondázó ásatást is tudunk végezni a visszatakart lelőhelyen. Ez azért fontos, hogy többet megtudjunk a hajó szerkezetéről, állapotáról, méretéről - hiszen csak így lehet megvédeni.

Egy friss hír szerint az egyiptomi kormány víz alatti múzeum építését tervezi az alexandriai kikötőben.

Mint ismeretes a hellénisztikus város jelentős épületmaradványai találhatóak az öböl mélyén. Ezeket szeretnék üvegfolyosókkal bemutatni.

Rendszeresen bukkanak fel hírek víz alatti múzeumok alapítási ötletéről. Emlékezzünk csak a kínai dzsunkára, vagy Caesareára (Izrael). Őszintén szólva én egyetlen realizálódott projektről sem tudok. Az egyiptomi terv is gigászi összegbe kerülne. Kétlem, hogy ebben a formában megvalósítanák.

Másik módja a bemutatásnak, ha üvegfenekű hajókat alkalmaznak, mint pl. Baia (Olaszország) esetében, ahol így is tökéletesen megfigyelhetők a falak, oszlopok, mozaikok. További lehetőség, ha kötélpályát építenek ki a lelőhelyen, és itt lehet vezetővel merülni. Ennek egy alternatívája, ha horvát mintára vas ketrecbe zárják a lelőhelyet (ez kompakt roncsoknál működhet). Az utóbbi lehetőségek nem csak olcsók, de a búváripar számára is hasznosak. Kétség kívül ezen a módon nem tudják százezrek meglátogatni a lelőhelyet. Kíváncsian várom a folytatás, bár nem hiszem, hogy megvalósítják a múzeumot.

A hír itt érhető el:

http://index.hu/tudomany/tortenelem/2009/03/06/viz_alatti_muzeumot_epitenek_alexandriaban/

Nemrég értem vissza Bölcskéről, ahol megtartottam a korábban beharangozott előadásomat. A község mozijában mintegy 150 fős hallgatóság jelent meg. Ez talán a legnagyobb publikum, amely előtt szerepeltem. Különösen akkor figyelemreméltó a bölcskeiek érdeklődése, hogyha azt is figyelembe vesszük, hogy nem egy városról van szó. A hallgatóság többsége általános iskolai tanuló volt.

Igyekeztem elmagyarázni, miért fontos a régészet, mi az a víz alatti régészet, mi a folyami régészet, mit tudunk a hajókról, és persze a legújabb, éppen Bölcskén őrzött roncsról is meséltem. A gyerekek az első megilletődöttségükön túllépve kérdések özönével árasztottak el (kb. fél órán keresztül ment még a beszélgetés az előadás után).

A község lakói és vezetői elkötelezett támogatói a víz alatti örökség védelmének, hiszen annak idején sok segítséget nyújtottak a római kori kikötőerőd kutatásához, amit Gaál Attila és Szabó Géza kollégáim vezettek a '80-as évek végén. Remélem az előadással a "búvárrégész-hívők" újabb generációját sikerült megmozgatni.

Az előadás után még egy kis beszélgetést folytattam Kiss József polgármester úrral, aki elmondta, hogy lehetőségeik szerint szálással és étkezéssel szívesen támogatnának egy újabb bölcskei kuttatást. Örömmel fogadtam a felajánlást, mert Bölcske térségében már több víz alatti lelőhelyet (főleg roncsokat!) ismertünk meg az utóbbi időben, és evidensnek tűnik, hogy ennél a településnél is van mit felfedezni.

Helyi felajánlások, önkéntes segítők: így "működik" ma a víz alatti örökség védelme...

Giovanni Ariosti római kori köveket szállított Erdélyből Bécsbe, a császári gyűjtemény számára, ez 1723-ban történt. Mivel a folyami szállítás volt akkoriban a legegyszerűbb, ő is dereglyékre rakta a leleteket. Szegednél azonban az egyik hajó kövestől elsüllyedt.

Többen próbálkoztak a kövek felkutatásával. Az egyik kísérletet én vezettem 2004-ben, azonban mindeddig senki sem járt sikerrel. Most ismét megcsillant az esély, hogy a Pécsi Tudományegyetemmel és a Szegedi Egyetemmel együttműködve egy újabb szeletét átvizsgáljuk a Tiszának. A kutatás még szervezés és engedélyezés fázisában van, de bíztatóak a jelek. A projektet Visy Zsolt pécsi régészprofesszor vezeti, aki szerencsés végkifejlet esetén fel is dolgozza a feliratos emlékeket.

A fejleményekről majd beszámolok.

Angolul tudó olvasóim figyelmébe szeretném ajánlani a MAG (Maritime Affairs Group) blog-stílusú információs oldalát: http://ifamag.wordpress.com/

Az oldalon a tengeri régészet brit és nemzetközi hírei, aktuális problémái jelennek meg. Itthon is lehetett pl. olvasni az "Odyssey Marine Esploration" nevű amerikai kincskereső cég "eredményeiről". A komoly nemzetközi felháborodás és tiltakozás talán kevéssé jött átt. Nos ezen az oldalon bőséges háttérinformáció található. A Búvárinfóban magam is írtam a témáról (ez a korábban hivatkozoztt oldalon, az archívumban megtalálható). A téma azért lehet fontos számunkra, mert időnként itthon is felröppennek a hírek magyar "kincskeresőkről", gyakran pozitív színben tüntetik fel őket. Pedig -szerintem - erkölcstelen, amit tesznek (ti. piacra dobják mások kulturális örökségét). Talán az idén életbe lépett UNESCO konvenció, illetve ennek magyar ratifikálása meg fogja változtatni a hazai viszonyokat, de a konvenció hatása leginkább a világ tengereit fogja érinteni - pozitívan.