Szombaton lelőhelyek nyomában bejártuk a "fél Dunát". Szerencsénk volt, mert a pénteki eső még nem emelte meg az alsó szakaszon a vízszintet, ráadásul szép napos időnk is volt. Öt helyszínt azonosítottunk be.

Az egész túrát Romsics Imre igazgató úr (Viski Károly Múzeum, Kalocsa) telefonhívása nyomán szerveztük meg. Kalocsa térségében ugyanis jelzett egy jó állapotú hajót, amely a parti kövezés részben elfed. Időközben Balassa László, régi szigetújfalusi informátorunk is jelentkezett azzal, hogy fa hajómaradványokat látott.

A túrát a Csepel-szigeten kezdtük Puskás Norbival, ahol is egy hajóroncsból származó, elsodródott, vagy bolygatott 3 méteres palánkdeszkát néztünk meg. A tölgy palánkban kovácsoltvas szegek láthatóak. Mivel ezt a leletet szemlátomást húzták-vonták, ezért bemérés és fotózás után biztonságba helyeztük.

Tovább haladva egy jókora hajótöredékre bukkantunk. A mindkét végén hegyes, lapos aljú dereglye eredetileg 20 méteres is lehetett. A darab, amit találtunk 16 méter körüli és a hajótest oldalának és aljának találkozása. ez is tölgyből van, két deszka, az egyik a hajó alja, a másik az oldala, vasszegek erősítik őket össze.

Szigetújfalunál Balassa úr gyűjtött számunkra néhány vas bucát, amik valószínűleg újkori/modern hajó rakományából származnak. Továbbhaladva cölöpöket (talán második világháborúsak) és egy örvényeket keltő nagy tárgy helyét mértük be (talán ez az egyik tank, amit régóta próbáltunk azonosítani) - ígéretes a hely, szonárral meg kell néznünk.

A bucákat bevittük az Árpád Múzeumba, majd elhagytuk a Csepel-szigetet és Kalocsa felé vettük az irányt. A Romsics igazgató úr által talált hajót Ordas és Kalocsa között meg is találtuk. Az egyik legépebb fa hajóroncs, amellyel eddig találkoztam. A modern kövezéssel részben beborították, de jól kivehető az egyenes hajófar, a test két oldala is, ráadásul itt nem csak a hajó alja van meg, hanem a második palánkdeszka sor is (40-50 cm magas az oldalfal). Látható a V alakú orr egy része is. A hajó eredetileg meghaladta a 13 méteres hosszúságot. Szerkezete tölgyfa. A hajó aljának és oldalának találkozását egyetlen, L alakú keresztmetszetűre faragott fatörzs elemmel oldották meg, amely középkori (és antik) jellegzetesség az európai folyókon. A masszív bordákat rengeteg vasszög rögzíti a hajótesthez. Az archaikus és modern technikák együttes használata különlegessé teszi a leletet. Vettünk belőle famintát, reméljük majd sikerül keltezni.

Jelentős leleteket azonosítottunk. Szerencsénk volt a vízállással és az időjárással. Sajnos a kocsikulcsom közben elveszett, talán ez volt az áldozat, amit a folyó kért az adományaiért (egy "hagyományos" étel, vagy ital áldoztat azért jobban esett volna) . Szemléinket a Nemzeti Kulturális Alap Örökségvédelem Kollégiumának támogatásával tudjuk végezni.

Ne feledjük: ha valaki lelőhelyet, leletet talál a Duna medrében, fotózza nyugodtan, de kérem, ne ássa ki (pl. egy hajót, deszkát), ne vigye el (eddig is jól elvoltak a folyóban pár száz évig). elég, ha szól. Egy GPS koordináta-párnak minden régész örülni fog.