Folytattuk a terepbejárást. Tótújfalu északnyugati részén jártunk. Jókora szántókat találtunk. Rengeteget gyalogoltunk, ennek ellenére csak két lelőhelyre bukkantunk. Valami miatt az itteni dombok üresek. Ilyen a terepbejárás, és a régész-szerencse...
Mark Macklin és John Lewin geológus professzorok (Aberystwytch University, GB) társaságában végigjártuk a Szentborbás és Berzence közötti területet. Megvizsgáltuk a régészetileg felderített területek környékén található régi medreket. A brit kollégák nagyon fellvillanyozódtak. Meghatároztuk azokat a helyszíneket, ahol fúrni szeretnénk. A fúrásmagokban a régi folyómedrek életét lehet tanulmányozni. Egyrészt keltezhető az életük, másrészt látszanak a nagyobb események (pl. áradások). Reményeink szerint a szennyezés is kimutatható, például ott, ahol fémműves tevékenység nyomait találjuk a parton.
Mark Macklin a Tótújfalu 9. lelőhelybe beásott homokbányából vesz mintát. Később meg tudja állapítani, hogy a domb homokja milyen analízisre alkalmas, illetve a szél fújta a homkot, vagy a Dráva hozta, és ez mikor történt.
A tegnap éjjeli eső kifejezetten jót tett a terepnek. A szántásban határozottan jobbak voltak a látási viszonyok. Végre nem a porban kellett cserepet keresni. Tótújfalu Drávához közelebbi határrészét jártuk. Több tíz hektáros táblákat gyalogoltunk végig, ennek ellenére csak egy lelőhelyet eredményezett a nap. A lelőhelyek hiánya is érdekes, valószínűleg a természeti környezet (pl. alacsonyabb fekvés) az oka. Ezt még elemezni kell. Az az egy lelőhely viszont nagyon érdekes. A homokos szántóföld egyik sarkában egy fekete folt látszott. A folthoz érve észleltük, hogy tele van kerámiával. Az egykori dombon árpád-kori és középkori településnyomot találtunk. A mélyebb terepszint közelében még kohósalak is előkerült.
Holnap jönnek a brit geológusok.
Befejeztük a Szentborbás határában található járható szántók kutatását. 11 lelőhelyet azonosítottunk a korábbi egyetlen lelőhelyhez képest! Szinte biztos, hogy még további lelőheyek is várják a felfedezést, de a gabonával vetett táblákban nem tudtunk terepet járni. Délután nekivágtunk a tótújfalusi határnak. Itt is találtunk új lelőhelyeket, illetve azonosítottunk nyílvántartott lelőhelyet. Délutánra a 8. lelőhelyig jutottunk el, és még csak a határ töredékében jártunk. A délelőtti fülledt meleget délután záporok követték, de ezek sem akadályozták érdemben a munkát. Az esőtől azt is reméljük, hogy elveri a port a szántón, így a kerámiatöredékeket is jobban fogjuk holnap látni.
A képen a tótújfalusi régi temető látható,amely egyben középkori lelőhely.
Az előrejelzéssel ellentéttel egy csep eső sem esett. A poros szántók nem könnyítették meg a lelőhelyek keresését. Szentborbás határában jártunk terepet. Ebben a községben összesen egyetlen ismert lelőhely volt. Délutánra lett belőle hét. Itt is megfigyeltük a régi medrek és a lelőhelyek kapcsolatát.
Az 5. lelőhelyen találtuk ezt a kelta hombárperemet.
Majálisi hangulat. Ebéd a Dráva árterében. A kutatócsoport tagjai: Honti Szilvia, Horváth Friderika, Jankovich-Bésán Dénes, Rózsás Márton és Zatykó Csilla.
Megkezdtük a tavaszi terepbejárási szezont a Dráva-völgyben, az Argonauta Program keretében. Ma kis csapatunk leköltözött Barcsra. Először szemrevételeztük a Szentborbástól Drávatamásiig terjedő területet. Megnéztük hol van járható terület, tehát olyan parcella, ahol nem ér derékig a vegetáció. Mivel sok helyütt termesztik a kukoricát, így egész jó a helyzet. Van, ahol csak most vetnek. Ha jönne éjjel egy kis eső, az szépen leverné a port, és jobban látjuk a cserepeket.
Holnap reggel nekimegyünk a szántásnak. Alább egy szép példája az egykori tölgyekkel kevert legelőterületnek, amely oly gyakori volt a Dráva mentén.
.JPG)
Az alább látható jelenséget az április 18.-i szonarazáson találtuk. A képet több, egymást átfedő szonárfelvétel összeillesztésével készítettem. Szerintem ez az egyik legizgalmasabb jelenség. Arra tippelek, hogy hajóroncs. Kora, állapota ismeretlen. Lehet elmélkedni, hogy mi is lehet! (jobbra és balra 30 m a látómező)
Van néhány történelmi, régészeti téma, amelyet a bulvársajtó nagyon kedvel, és amelyet azok a "tudósok", akik valamilyen (többnyire financiális) okból szeretnének címlapra kerülni előszeretettel dobnak be időnként a porondra. Ilyen Noé bárkájának rendszeres megtalálása. Az Index főoldalára is kikerült hír szerint "kínai tudósok" megtalálták a Bárkát a Ararát hegyén. Az idézőjelet azért használtam, mert a netes híroldalak kamu hírei között gyaran hivatkonak ún. brit tudósokra. A brit tudós mára fogalommá nőte ki magát, általában az eszement hülyeségeket kutató, egymással össze nem függő dolgokat kombináló "kutató" jelzője. Úgy tűnik a Föld lakosságának jelentős részét kitevő Kína is kezdi kitermelni a maga brit tudósait! Nézzük meg részletesen az információkat!
http://index.hu/tudomany/2010/04/26/megtalaltak_noe_barkajat/
A hegyen 4000 m magasan 4800 ées fa szerkezetet találtak. A szerkezetben fa gerendákból kialakított rekeszek vannak. A nyilatkozó hon-kongi rendező (!) szerint azért nem lehet emberi település maradványa (ergo csakis hajó), mivel ilyen magasról nincs bizonyíték korabeli megtelepedésre. A kutatók kérik, hogy az ENSZ nyilvánítsa Világörökséggé a helyet, hogy így biztosítsák a védelmet.
4000 m magasan fa szerkezetet találni elvileg nem lehetetlen. Ez a szerkezet nyugodtan lehet több ezer éves is! A száraz, hideg környezetben ugyanis a fa konzerválódhat. A radiokarbon alkalmas a kormeghatározásra. Azért arra felhívnám a figyelmet, hogy 4800 éves, az Kr.e 2800 körüli dátumot jelez! Ekkor már létezett a civilizáció Egyiptomban és Mezopotámiában, a Termékeny Félhold területén számos város állt! Krétán és a görög szárazföldön is elindult a bronzkori fejlődés, amely a minószi, illetve a mükénéi civilizációhoz vezetett. Nálunk is megkezdődött a bronzkor. Ezt azért volt fontos leírnunk, mert vízözönnek ekkoriban nyoma sincs. Áradások persze voltak, de nem akkorák, hogy az Ararát tetejére vitt volna a víz egy hajót! A több tízezer lelőhely, sőt egyiptomi és mezopotámiai feljegyzések sem erősítik ezt meg! A Vízözön legendájának van ókori mezopotámiai leírása, de ők is a saját koruk elé helyezték azt! Magyarul Kr.e. 2800 kicsit kései.
Az ókori hajépítészetről egész sok adatunk van már, tehát nem fog gondot okozni egy hajó beazonosítása (én kb. egy óra tüzetes szemlélés alapján biztosan megállapítanám, mint ahogy sok más specialista is). Magyarul, mire eljön az idő, hogy nyilatkozni lehet a leletről, addigra már biztosan tudja az ember, hogy hajó, vagy nem hajó (amennyiben tényleg olyan jó állapotú a lelet, mint írják). Az nem érv, hogy azért hajó, mert ilyen magasan nem lehet településnyom (magyarul faház, vagy hasonló), hiszen ilyet nem ismerünk. Erre csak azt tudom mondani, gratulálok, megtalálták a első településnyomot ebben a magasságban! Várom a hajó-elmélet konkrét, cáfolhatatlan bizonyítékait, addig azonban se bárka, se Noé...
A Világörökségről el kel mndani, hogy az UNESCO azokat a helyszíneket nyílvánítja védetté, amelyeket az adott ország maga is véd. Törökország ebből a szempontból is konszolidált állam, nem kell a török kornmánytól védeni a lelőhelyet! Ha a kérdéses lelőhely létezik (mert ebben is vannak kétségeim), és valóban olyan régi, akor természetesen attól függetlenül is szenzációs, hogy nem egy bárka, hanem egy "szimpla" épület. Kérdés, hogy mit kerestek ilyen magasan? A magam részéről szentélyre tippelek. Nem lepne meg, ha a szentély létrejötte és az akkor már meglévő Vízözön legenda valamilyen módon összefüggene. Várjuk a tudományos eredményeket!
A LIMES projekthez kapcsolódóan megkezdtük a Szentendrei Duna-ág víz alatti régészeti kincseinek térképezését. A Búvárrégészeti Szakosztály a munkában szorosan együttműködik a Pécsi Egyetem csapatával. Lehetőségeink arra adnak módot, hogy szonárral átvizsgáljuk a medret (reméljük év végéig a teljes szakaszt), és meghatározzuk azokat a pontokat, amelyek további kutatásra érdemesek.
Most vasárnap a Lupa-csárdától Szentendre belvárosának széléig haladtunk, és találtunk is néhány izgalmas pontot. Ezek közül az egyik egy ismert római kori kikötőerőd előtt található!
Ezen a képen az egyik mesterséges eredetű objektum látszik. A szemcsés szerkezet kövekre utalhat, míg a vonalak talán deszára, gerendára. további kutatása szökséges!
A segítségért köszönet Pál Ödönnek (Amphora Búvárklub) és Puskás Norbertnek (Kékség Búvárklub)!
The Argonauts Programme is an interdisciplinary, multinational research programme of the Drava River Valley. We would like to study the relations between the river environment and the habitants of the neighbouring land during the archaeological periods. The project is financially supported by the Norvegian Fund and the OTKA of the Hungarian Accademy of Sciences (Id: NNF 78931). 
Figure 2. 3D surface modell of the research area at Somogyudvarhely and Bélavár with the representation of archaeological sites. The labirynth of intersecting old river-channels, and their relation to the archaeological sites is visible. Somogyudvarhely 12 marked with orange.A Dráva komplex régészeti kutatását célzó Argonauta Program 2010. évi kutatásai hamarosan elindulnak. Mint korábban beszámoltunk róla a projekt az OTKA és a Norvég Alap támogatásával indult 2009-ben. Tavaly nyáron víz alatt kutattunk Drávatamásinál, ősszel pedig terepet jártunk Somogyudvarhely és Bélavár határában.
2010 májusában folytatjuk a terepbejárást a Drávatamásitól keletre elterülő ártérben. Szintén májusban Mark Macklin vezette britt régészeti-geológus csapat előzetes terepszemlére látogat hozzánk, majd nyáron egy hosszabb kutatást is végeznek. Előreláthatóan augusztusban folytatjuk Drávatamásiban a víz alatti kutatást francia, horvát és ír kutatók részvételével. Ősszel pedig a régészeti terepbejárás fog folytatódni.
Az adatokat térinformatikai rendszerben fogjuk feldolgozni, és reményeink szerint sokkal többet fogunk tudni arról, hogy a régészeti korokban milyen volt az ember és környezete viszonya a Dráva árterében. Azért érdekes ez a téma, mivel a vizsgált évezredek alatt változott az égahjlat, a folyó medre, illetve a terület emberi hasznosításának jellege is. Ezek kölcsönhatásának vizsgálata sokat mondhat a napjainkban zajló környezeti változások értelmézéséhez.
A közelmúltban közzétették a hírhedt Odyssey Marine Exploration kincskereső cég 2009. évi pénzügyi „eredményét”. A társaság 2008 folyamán 24.8 millió dollárt vesztett, ezzel szemben 2009. évi vesztesége 18.6 millió dolláros lett. Két év alatt 33.4 millió dollárt buktak a befektetők! Ez a pénzügyi „eredmény” világosan megmutatja, hogy még kincskereső hozzáállással, óriási kockázattal sem lehet profitot kihozni a víz alatti lelőhelyekből. A cég is tanulhatott belőle, mert 2010-es hírek szerint már egy 1941-ben elsüllyedt hajót, a Gairsoppát keresik. Ez értékes ezüst rakománnyal süllyedt el. Korábban a Mercedes, a HMS Sussex és a Victory (1744) kapcsán került összetűzésbe az Odyssey az örökségvédőkkel. A spanyol Mercedes roncsán végzett barbár kincskitermelés sem hozott nyereséget, mert a cég pert vesztett a spanyol állammal szemben.
2009. március 1.-én egy "összrégészeti" konferencia zajlott a régészeti örökségvédelem helyzetéről Budapesten. tekintettel arra, hogy az előadások, a vita, majd az összegzés körvonalazza az elkövetkező néhány év örökség-politikáját, így befolyásolja a víz alatti régészet helyzetét is. Úgy gondolom, hogy helyes, ha a szervezők közleményét itt is közzéteszem:
"Zsúfolásig megtelt a Pesti Vármegyeháza nagyterme 2010. március 1-én, a régészeti örökségvédelem helyzetéről és a múzeumok szerepvállalásáról rendezett konferencián. A mintegy 180 fős hallgatóságot, köztük múzeumigazgatókat, régészeket, építészeket és a hazai régészeti örökségvédelmi intézmények munkatársait a házigazda, Szűcs Lajos, a Pest megyei közgyűlés elnöke köszöntötte. Ezután Trogmayer Ottó, a hazai múzeumi élet emblematikus személyisége üdvözölte a konferenciát, kiemelve annak időszerűségét.
A nagy érdeklődést az előadások témaválasztása indokolta. Az öt előadó több oldalról világította meg a régészeti örökségvédelem jelenlegi helyzetét és a megválaszolásra váró kérdéseket. Szó esett a lelőhelyek védelméről, a régészeti leletek tulajdonlásáról, az állami szerepvállalásról a régészeti örökségvédelemben, a megelőző feltárásokat követő muzeológiai, tudományos és közönségkapcsolati munkáról, a raktározás gondjairól és mindezek finanszírozásának a kérdéseiről. A megállapítások mellett számos vélemény és javaslat is elhangzott, amelyek nyomán megrajzolható a régészeti örökségvédelem jövőjének a kívánatos iránya hazai régészeti hivatali és tudományos műhelyei, az országos múzeumok és a megyei múzeumi hálózat keretében.
Az előadások során nem lehetett megkerülni a régészeti örökségvédelem intézményrendszerében 2007 áprilisában bekövetkezett változást. A megyei múzeumoktól törvényben megszabott feladatuk egy részét elvonták, s létrehozták a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatot, amely mára a megyei rendszer mellett kiépített regionális központokkal rendelkező párhuzamos intézménnyé alakult. Működése számos ponton szabályozatlan, tevékenysége sok szempontból vitatott, eredményei a szakmai munka egyes területein hozzáférhető adatok hiányában nem értékelhetők. Szinte mindegyik előadás foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy hogyan lehetne a tudományos és szakmai szempontoknak is megfelelő intézményi harmóniát a lehető leghamarabb megteremteni.
A vita során az előadásokban érintett kérdések mellett hangsúlyosan jelentkezett az illegális leletgyűjtés és a műtárgykereskedelem problémája, az intézményi párhuzamosság által generált szabályozatlan „piaci” helyzet a megelőző feltárások során, a megyei és a városi múzeumok kapcsolata és együttműködése. Több hozzászóló is hangsúlyozta, hogy létjogosultsága lenne a Magyar Nemzeti Múzeum szerepéről hasonló körben szervezett konferenciának a közeli jövőben.
A konferencia vitathatatlan eredménye, hogy a múzeumok széles körben kifejthették és nyilvánosságra hozhatták jelenlegi helyzetüket, s a régészeti örökségvédelem szereplői megismerhették a múzeumok álláspontját. A találkozót szervező civil szakmai szervezetek a konferencia eredményeit záróközleményben foglalják össze."
Megyei Múzeumok Igazgatóságának Szövetsége Magyar Régész Szövetség Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület - ICOMOS Régészeti Emlékhelyek Szakbizottsága
Gázvezeték fektetés során tucatnyi történelmi hajó roncsát találták Gotland térségében. Mivel a Balti-tenger sótartalam alacsony, nincsenek hajóférgek.
A hírről bővebben a következő Búvárinfóban írok. Alább egy videót lehet megtekinteni az egyik hajóról.
Az Örökség c. folyóiratban megjelent egy cikk a letkési rönkhajó mentésének eseményeiről, és a civil szerveződés eredményeiről. Külön pikantériája a dolognak, hogy a lapot az a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal adja ki, amely szerepe (illetve annak hiánya) a lelet védelmében kritikán alluli.
A linkre kattintva a teljes februári szám elérhető.
Az "Achaeology" magazin honlapján olvasható egy hír a Discovery Channel újabb sorozatáról, amely a rosszul csengő "Treasure Quest" címmel indult. Legnagyobb sajnálatomra - és a szakma felháborodására - nem csupán arról van szó, hogy az amerikai "ismeretterjesztő" tucatsorozatokhoz hasonlóan tanúi lehetünk, ahogy az "életszagú" kutatás szisztematikus szervezés és kivitelezés során eredménytelenül halad, majd az utolsó napon, amikor a pénz már elfogy, elkezdenek hangosan kurjongatni jeles kutatóink, így jelezve, hogy "megcsinálták". Ugye ez a forgatókönyv ismerős?
Nos ez a sorozat kicsit más! Itt ugyanis a szakmaiságnak még az álarcát is levették. Az Odyssey Marine Exploration kincskitermelő vállalkozását látjuk. Csak éppen elfelejtik elmondani, hogy ez nem régészet, és az ilyen tevékenységet nemzetközi konvenciók tiltják. A teljes anyag a mellékelt linken megtekinthető. Az Odyssey botránykrónikájáról korábban a blog is hírt adott, akárcsak a Búvárinfó weboldala.
Pénteken a Búvárrégészeti Szakosztály megbeszélést tartott. Röveiden értékeltük az elmúlt egy évet, és beszélgettünk a jövő évi tervekről. A Drávában idén is folytatjuk a kutatási programot. Reményeink szerint e dunai római limes kutatásába továbbra is be fogunk kapcsolódni. javaslat érkezett néhány 2. világháborús helyszín kutatására is.
A kötött program után némi pizza és ital mellett vezettük le a feszültséget. Sajnos a szokásosnál kevesebben voltunk. Ebben talán a sztrájk is szerepet játszott.
2003 aszályos nyarán egy fa hajó maradványai emelkedtek a felszínre Dunaszekcső határában. A helyiek érdeklődését felkeltette, de régészeti kutatás nem történt. 2008 őszén a Búvárrégész Szakosztály csapata, együttműködve a Magyar Nemzeti Múzeummal és a Dunaszekcsőért Alapítvánnyal szonaras kutatást, valamint merüléseket végzett a dunafalvai római romnál.
A 2003-ban lefotózott hajómaradványok (dr. Schmidt Józsefné bocsátotta a képeket rendelkezésünkre).
A kutatás alkalmával hallottunk a hajóról, ezért a megadott helyen szonaras felderítést végeztünk. Az információ szerint a roncs valahol a meder közepénél feküdt. A megadott helyen viszont nem találtunk semmit. Miközben a területet elhagytuk, figyelmesek lettünk a térségben egy part menti örvényes részre. itt kiemelkedést és különféle tárgyak nyomait láttuk. Akkori tudásunk szerint természetesen nem azonosíthattuk a két adatot egymással.
Néhány nappal ezelőtt azonban Baján jártam, ahol a Havaria Katasztrófaelhárító Közhasznú Egyesület vezetőjével, Szathmári Zsolttal (közismerten Szatya) talákoztam. Korábban értesített róla, hogy Buzetzky Győző úrtól van egy közeli hajóroncsra vonatkozó adata. Mivel sokat merülnek, gyakorlatoznak a Dunában is, ezért egyik alkalommal megnézték Buzetzky úr roncsát. Meg is találták a szétnyílt hajótestet. Egy kisebb fa roncs elemet ki is emeltek, tudván, hogy ezzel segíteni tudják a hajó értelmezését. 
Sazthmári Zsolt (balra) és Buzetzky Győző (jobbra) a kiemelt roncsdarabbal.
A térkép előtt nyert bizonyosságot, hogy a település határára vonatkozó három adat ugyanarra a roncsra vonatkozik. A bajai búvárok megfigyelései alapján sikerült összekapcsolni a szálakat.
Már csak az a kérdés maradt nyitva, hogy milyen és mikori hajó fekszik a folyóban. A kiemelt roncsdarab a hajó aljából származó palánk darab, illetve egy rá merőlegesen szögelt borda töredéke. A deszka külső oldalán található repedéseket betömték, majd iszkábával tömítették. A bordát rögzítő szeg mérete szinte centiméterre és grammra azonos a dömösi hajóroncs (1738 körül) méreteivel. Az iszkábák szögletes szélűek, lemez-szerűek. Ez az újkori hajóknál jellemző (pl. Dömös, illetve a 19. sz. közepi szegedi dereglye). A megfigyelések alapján úgy véltük, hogy a 18. sz. közepe és a 19. sz. közepe közötti időszakból származhat ez a lapos aljú dereglye.
Dr. Grynaeuas András ismét kisegített minket a kormeghatározásban. A bordából vett fa minta vizsgálata alapján megállapította, hogy a fa kivágásának legkorábbi időpontja 1747 lehetett, a kivágás helye pedig német területen volt. Lehetséges tehát, hogy egy 18. sz. közepi, német készítésű hajó várja a további vizsgálatát.
Remélem nem sokáig!
A nyáron közzétettük a blogon a bölcskei és az ercsi-szigetújfalusi szonarazás képeit. A szigetújfalusi rév közelében észlelt nagy, téglalap alakú blokkok igencsak felcsigázták az érdeklődésünket. Alig vártuk, hogy megnézzük!
A nyáron készült szonárkép.
A területen kétféle jelenséggel lehetett számolni. Rómer Flóris, több, mint 100 éve egy falcsonkot figyelt meg, illetve római kerámiát, téglákat gyűjtött. De talált őskort és középkort is. Azóta több régész is úgy vélte, volt itt is egy kikötőerőd. Cskahogy a révház szomszédságából egy középkori (Árpád-kor) monostor faragott kövei is előkerültek. Ez a szakirodalomban több ehlyen is felbukkanó "Ercsi monostor". Éppenséggel nem Ercsiben van, de ez csak részletkérdés.
Egy kicsit tovább árnyalja a képet, hogy a mai révátkelő egykor nem is a Csepel-szigetre vezetett, hanem egy különálló kis szigetre, amelyet még a 19. században is egy csatorna választott el a nagy szigettől. Egy monostornak megfelelő hely, de mit kerestek itt a rómaiak?
Kihasználva az alacsony vízállást december 3.-án helyszíni szemlét végzett a Búvárrégész Szakosztály (Olajos Szilvia, Lengyel László és Puskás Norbert részvételével). A terepre kiérve örömmel láttuk, hogy jelentős part-menti területek vannak szárazon. Több, mint 100 méter hosszan köveket (köztük faragott példányok is) találtunk a part mentén. Egy helyen hatalmas (2 méternél is szélesebb) falcsonk fut a Dunába. A víz már alámosta, megdőlt, de még így is impozáns látvány. Ez a fal pontosan ott van, ahol a szonárral talált tömbök. Le is merültünk a helyszínen, és azt találtuk, hogy a fal még vagy 7 métert folytatódik a víz alatt, majd L alakban elkanyarodik, és 3 m hosszan egy megdőlt tömb van a parttal párhuzamosan. Ez látszik a szonáron is!
A kérdés tehát az, mit is találtunk? A part mentén rengeteg bronzkori kerámiatöredéket sikerült begyűjteni. Ezek nyilván nem a falak korából származnak, hanem arról van szó, hogy egy part menti bronzkori telep rétegeit megbolygatta az építkezés, illetve elmosta a Duna.
Találtunk továbbá egy római tégladarabot, és egy római házikerámia alj-töredékét. mivel törésfelületüket nem gömbölyítette le a víz, ezért nem messziről kerülte ide. Középkori kerámia, vagy a kolostorhoz köthető faragott kő nem jött elő. A fal szerkezet, a kötőanyag lehet római. A helyszín is inkább egy kikötőerődnek megfelelő.
Valószínűleg az történt, hogy a parton állt egy római kori erődítés, amelynek közelében, de nem rajta - talán részben a kövei felhasználásával - felépült a középkori kolostor. A Dunában a római romok lehetnek.
Ásatást nem végezhettünk, a teszt-merülés azonban megmutatta a lelőhely tudományos és műemléki potenciálját. Itt bizony még további falak lehetnek, amiket akár be is lehetne mutatni. A leletekről meg fantáziálni sem merek!
Jó eséllyel ez a lelőhely is felkerül a Világörökségre javasolt római limes helyszínei közé!
A blog.hu lehetővé teszi, hogy indanetes közösséget csatoljak a bloghoz. Ez a mondat tele van netes szakzsargonnal, de aki olvassa, talán érti miről van szó.
Még nem tudom pontosan mire lesz jó a közösség, de majd az élet úgyis eldönti. Mindenestre, akit érdekel a víz alatti régészet, csatlakozzon!
Ötleteket is várunk!
A közösség felülete itt a blogon, a jobb oldali oszlopban látható.
Utolsó kommentek