Örvények titkai

Egy látogatás margójára

2011.03.16. 19:32 :: régészbúvár

Múlt héten négy napot Magyarországon töltött Annie Dumont, francia búvárrégész, a DRASSM kutatója. Az Argonauta Program keretében egyeztettünk egy közös tanulmányról, amelyben a folyami régészet módszereit, eredményeit és kérdéseit hasonlítjuk össze a két országban végzett munka alapján (nálunk a Dráva-völgy a referenciaterület).

Természetesen megnéztünk olyan helyszíneket, amelyeket szeretnénk a jövőben együtt kutatni. Mindehhez majd pályázni, és a pályázatot megnyerni kell. A Dunára és a Limesre koncentráltunk. Megnéztünk néhány Duna-menti kikötőerődöt, őrtornyot, kiserődöt. Emellett ellátogattunk Neszmélyre, a hajóskanzenba, valamint Ráckevére, a nemrég megnyílt hajómalom-rekonstrukcióhoz.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

Címkék: norvég alap ráckeve limes argonauta program otka nnf dunafalva

Újratöltjük a magyar-francia víz alatti régészeti kapcsolatot

2011.03.07. 20:46 :: régészbúvár

Az este megérkezett Annie Dumont francia búvárrégész kolléganőm. Az Argonauta Programhoz kapcsolódóan fogunk konzultálni, de tervezzük a korábbi együttműködés felelevenítését is. A limes lehet az új projekt témája.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

Címkék: limes argonauta program

Vallottak az évgyűrűk - igazolt a barcsi roncs kora

2011.03.04. 20:16 :: régészbúvár

Az imént kaptam meg Dr. Grynaeus András régész-dendrokronológus kollégám üzenetét, mely szerint a barcsi hajó jelenleg ismert legutolsó évgyűrűje szerint a fát, amiből az egyik bordát faragták, legkorábban 1836-ban vágták ki és Ausztriából származik a legnagyobb valószínűséggel.

Tekintettel arra, hogy csak két bordadarab volt a vizsgálati anyagban, illetve lehetséges, hogy "több évnyi" (vagyis több cm) fát is lefaragtak a borda külsejéről, a hajó készítési idejét a 19. sz. középső évtizedeire helyezhetjük a legnagyobb valószínűséggel.

1902-ben már több évtizedes használatban lehetett, mindazonáltal a most megállapított kor illik az írásos forráshoz, ami pedig passzol a hajó lelőhelyéhez.

Érdekes lenne megnézni a következő kutatások során, hogy milyen használati, javítási nyomok vannak a hajón.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2 komment

Címkék: barcs hajó argonauta program otka nnf

Megtaláltuk Weisz József hajóját?

2011.03.03. 13:46 :: régészbúvár

Weisz József hajója 1902-ben nekiütközött a barcsi híd pillérjének, majd elsüllyedt. Megírta a Barcs és Vidéke c. lap.

2006-ban felderítést végeztünk egy barcsi kotrást megelőzően. Szerencsére a kotorni kívánt területen nem találtunk semmit. A vízügy munkatársai azonban mutattak egy hajót, amely telephelyükkel szemben, az országhatár mellett található (a Dráván mint köztudomású, össze vissza kanyarog a határ, függetlenül a folyó valós medrétől).

A hajó 2006-ban

Azóta nem volt módunk jobban megkutatni, mivel az erős sodrás miatt csak nagyon alacsony vízszintnél hozzáférhető. Kedden ez az állapot bekövetkezett, ráadásul csapatunk is mobilizálni tudta magát.

A hajó 26 m hosszú (jelenleg). kiderült, hogy a pereméig betemette a homok, vagyis az egész hajó egyben megőrződött. Vettünk pár mintát a keltezéshez. Előzetesen azt tippeljük, hogy - a csavarok és vaspántok - használata miatt a hajó újkori, vagy akár modern is lehet. Mivel a helyszín egyezik az 1902-es újságcikkben megjelölt hellyel, valószínűleg Weisz József hajóját találtuk meg.

Reméljük, hogy később még kutathatunk rajta, mivel nagyon fontos forrás lehetne az újkori fahajók építészetének tanulmányozásához. Van némi adat a tiszai és a dunai hajókról, ezekkel lehetne összevetni a drávai megfigyelést. A kutatást az Argonauta Program (OTKA NNF 78931) keretében végeztük.

A hajóról a Búvárinfó következő számában részletesebben is írok. Köszönettel tartozom Kalocsai Jánosnak és munkatársainak, a barcsi vízügyi kirendeltségről a technikai segítségért, valamint Lengyel László és Puskás Norbert búvártársaimnak a fagyoskodásért.

A rekeszeket elválasztó deszkafal teteje éppen kilátszik

A raktér. Balra a hajó oldala, jobbra egy kereszt- gerenda.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

Címkék: búvár hajó dráva dereglye argonauta program otka nnf

Lapátorrú tok a Dunában - minek nekünk egzotikus búvártúra?

2011.02.05. 07:11 :: régészbúvár

Az indexen az imént olvastam a hírt, hogy Budapest felett a Dunában egy halász lapátorrú tokot fogott (http://index.hu/tudomany/2011/02/05/bizarr_halszornyet_fogtak_a_dunabol/). A hal (latin neve: Polyodon spathula) amerikai rokona a nálunk is honos (?) vizának. Állítólag kivállóan érzi magát a mi éghajlatunkon. Jókora csontos orrának funkcióját csak tippelik. Planktont eszik, ártalmatlan élőlény. Hatalmas mérete (állítólag 2 m fölé is nőhet), bizarr alakja és érdekes viselkedése alapján a búvárok figyelmére is érdemes.

Kérdés, hogy jó e nekünk ez a jövevény, illetve nem árt e a hazai élővilágnak?

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

5 komment

Címkék: búvár duna hal viza lapátorrú tok

Beszélgetés Gálvölgyi Jánossal a Klubrádión

2011.01.26. 15:14 :: régészbúvár

Döntően a Mária királyné sztori érdekelte. A 2. hanganyag 60% körül kezdődik, átlóg a 3. elejébe is. A többi beszélgetés is nagyon érdekes!

http://www.klubradio.hu/index.php?id=159

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

1 komment

Címkék: interjú

Egy kis bibliográfia

2011.01.20. 09:29 :: régészbúvár

Nemrég összeszedtem a cikkeimet, és év szerint rendeztem őket. Biztos nem teljes, de azért közzéteszem, hogy látszódjon, nem csak "bulvárrégészettel" foglalkozunk.

L’archeologia subacquea in Ungheria: problemi e possibilità. L’Aercheologo Subacqueo 7/3 (2001) 17-18

A sceptical re-assesment of Bronze Age navigation along the Western Pontic coast. Ősrégészeti Levelek 3 (2001) 41-42

Composite stone anchors in the ancient Mediterranean (typology, chronology and their role in the reconstruction of ancient trade). A proposal. AArchHung 53 (2002) 85-118

Víz alatti régészet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalban. Műemlékvédelem 4/3 (2002) 222-226

Kunsziget, Toronyvári-dűlő. Régészeti Kutatások Magyarországon 2002. Budapest 2003, 231-232

Szántód, Rév. Régészeti Kutatások Magyarországon 2002. Budapest 2003, 269

Tihany, Bozsai-öböl. Régészeti Kutatások Magyarországon 2002. Budapest 2003, 283-284

„Ancore” litiche dal Kumaion kolpos. ASubacq 3 (2003) 145-161

Elsüllyedt szigetek és kikötők nyomában a Balatonban. Örökségvédelem 6/2-3 (2003) 14-15

Cölöpszerkezetű építmények a hajógyári-öbölben. Aquincumi füzetek 9 (2003) 188-189

Hajók és cölöpök nyomában a Charente folyó mélyén. Örökségvédelem 7/7-8 (2003) 16

Kérdő K. – Tóth J. Attila: Római kori rakpart maradványai a Hajógyári-öbölben./The Roman quay in the Hajógyár bay, Budapest. Budapest 2003

Budapest III. Hajógyári-sziget. Régészeti Kutatások Magyarországon 2003. Budapest 2004, 182-183

Győr. Radó-sziget. Régészeti Kutatások Magyarországon 2003. Budapest 2004, 222

Ikervár, Rába-meder. Régészeti Kutatások Magyarországon 2003. Budapest 2004, 231

Sárvár, Bajti, Rába-meder. Régészeti Kutatások Magyarországon 2003. Budapest 2004, 282-283

Navigare necesse est. Ókor 3/1 (2004) 23-27

Protection of underwater cultural heritage of Hungary. Mediterraneum. Protection of Cultural and Environmental Heritages vol. 3 (2004)

Egy aszályos nyár régészeti mérlege. Műemlékvédelem 48/1 (2004) 1-4

Európa folyami öröksége. Örökségvédelem 8/10 (2004) 12-13.

Folyó a városban - Győr belvárosának víz alatti régészeti topográfiája. In: Füleky Gy. ed.: A táj változásai a Kárpát-medencében. Víz a tájban. Gödöllő, 2004, 219-222

Szemelvények a víz alatti régészet történetéből. 1. rész. Submarine 6/1 (2005) 50-52

A kunszigeti Tündérvár rejtélye. Műemlékvédelem 49/1 (2005) 34-41

Szemelvények a víz alatti régészet történetéből. 2. rész. Submarine 6/2 (2005) 30-32

Kunsziget, Toronyvári-dűlő. Régészeti Kutatások Magyarországon 2004. Budapest 2005, 241-242

Szeged, Tisza-meder. Régészeti Kutatások Magyarországon 2004. Budapest 2005, 288-289

Tivadar és Kisar községek között, Tisza. Régészeti Kutatások Magyarországon 2004. Budapest 2005, 296

Víz alatti régészet. Rubikon 2005/9

River archaeology - a new field of research. International Symposium, Hungarian National Museum, 2005. Archeometriai Műhely 2006/1, 61-66 http://www.ace.hu/am/

Nyersanyagok és tradíciók a régészeti korok hajóépítészetében /Materials and traditions in ancient shipbuilding. Coference on the archaeology and ethnography of forests and wood-working, Sopron, 2005. in press

Recent Underwater Archaeological Research in Hungary - Sites and Activities in the Danube. In: The river Danube – means of livelihood and culture. Tutrakan, Bulgaria 2004. (2006)

The Drávatamási Ship Project. International Logboat Conference, North Carolina Maritime Museum, Beaufort, NC, USA, 6-8. April, 2006.

Budapest III. ker., Dunameder, Aquincumi híd. Aquincumi füzetek 12. (2006) 212-214

Barcs határa, Dráva meder. Régészeti Kutatások Magyarországon 2005. Budapest 2006, 183-184

Budapest, III. Duna-meder az É-i összekötő vasúti hídtól É-ra. Régészeti Kutatások Magyarországon 2005. Budapest 2006, 202

Drávatamási, Kenderáztató. Régészeti Kutatások Magyarországon 2005. Budapest 2006, 228

Örvénylő Múlt, víz alatti régészeti kutatások Magyarországon. Múzeumi Hírlevél 28/3-4 (2007) 56-58

Report on the international underwater survey at Drávatamási, Kenderáztató. Somogy county, Hungary, 2006. ASO Berichte, 2006.N.IX. (2007) http://www.omaa.elte.hu/aso/berichte/2006n9.pdf

A magyar víz alatti régészet helyzete és lehetséges jövője. (Summary: Underwater Archaeology at the Present and in the Future in Hungary) Magyar Múzeumok 13/1 (2007) 45-47

The HERMA and the Argonauts Programs: Practices and Problems of Heritage Map-ping in River Environment (Hungary).Web Journal on Cultural Patrimony 2/1 (2007) 97-102 http://www.webjournal.unior.it - (I) 2007

Kirchhof A, Tóth J. A., Kondorosy Sz.: Régészeti kutatások a katonavárosi amphiteatrum keleti előterében, a Spitzer Gerzson által alapított kékfestőgyár területén II./ Archaeological investigations in the eastern foreground of the military Town amphiteatre int he territory of the blue-dyer factory founded by Gedeon Spitzer II. (bilinguish). Aquincumi Füzetek 13 (2007) 23-39

Budapest III., Zsigmond-tér, Duna-meder. Aquincumi Füzetek 13 (2007) 264-265

Barcs, Dráva-meder. Régészeti Kutatások Magyarországon 2006. Budapest 2007, 157.

Madocsa, Duna-meder, 1. sz. roncs. Régészeti Kutatások Magyarországon 2006. Budapest 2007, 226-227.

HERMA – the Cultural Heritage Information System in Hungary.36th Annual Conference on Computer Applications and Quantitative Methods in Archaeology
On the Road to Reconstructing the Past, Budapest, 2-6 April 2008

The logboat site at Drávatamási and some questions of River Archaeology, IKUWA3: BEYOND BOUNDARIES. The 3rd International Congress on Underwater Archaeology, University College London7th-14th July 2008

Hajótemető a Dráva mélyén. Élet és Tudomány 63/40 (2008) 1254-56

Kincsek az örvények mélyén – Mária királyné elveszett hajói nyomában. Élet és Tudomány 63/41 (2008) 1299-1301

New data to the history of ships and boats in Hungary. In: Radic, I. R. – Gaspari, A. – Pydyn, A.: Proceedings of the 13th Annual Meeting of the European Association of Archaeologists (Zadar, Croatia, 18-23 September 2007). Zagreb 2008. 290-302

La Drava (Hongrie), un fleuve inconnu. Dossiers d'Archéologie 331 (2009/1) 46-49

River archaeology – a new tool for historical hydrology. In: B Kahl and H P Nachtnebel 2008 IOP Conf. Ser.: Earth Environ. Sci. 4 012001

http://iopscience.iop.org/1755-1315/4/1/012035/pdf/ees8_4_012035.pdf

Dömös, Duna-meder. Régészeti Kutatások Magyarországon 2008. Budapest 2009, 183.

Drávatamási, Kenderáztató. Régészeti Kutatások Magyarországon 2008. Budapest 2009, 183.

The Queen Mary Project – topographical survey in the Danube Band, Hungary. In: Bekić, L. (ed.): Jurišićev Zbornik. Zbornik radova u znak sjećanja na Marija Jurišića. Zagreb 2009, 412–418.

Víz alatti régészet Magyarországon. Folyami régészetünk aktuális kérdései. (Actual questions of Hungarian river archaeology) In.: Szabó M., Anders A., Raczky, P. szerk.: Régészeti dimenziók. Budapest, 2009, 151-158.

River in the city. Underwater garbage-archaeology in river environment. In: Zsidi, P. – Láng, O. – Szu, A. ed.: Vindobona – Aquincum: Probleme und Lössungen in der Stadtarcāologie. Budapest, 2009, 107-109.

Adatok a kora újkori közép-Duna-medencei hajók régészetéhez. (Data to the archaeology of Early-Modern ships in the Middle-Danube-Basin) In.: Benkő E. – Kovács Gy.: A középkor és a kora újkor régészete Magyarországon.(Archaeolgy of Medieval and Early-Modern Periods in Hungary) Budapest, 2010, 871-884.

Drávatamási, Kenderáztató. Régészeti Kutatások Magyarországon 2009. Budapest 2010, 193.

Szigetújfalu, Ercsi-rév, Duna-meder. Régészeti Kutatások Magyarországon 2009. Budapest 2010, 354-56.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

12 komment

Címkék: cikk könyv

A kunszigeti Tündérvár rejtélye

2011.01.12. 09:32 :: régészbúvár

Az alábbi cikk egy 2004-ben lezajlott kuatásunkat mutatja be. A Műemlékvédelem 2005/1. számában jelent meg. Akkor még nem működött a blog, ködös téli napokon olvasásra ajánlom!

A kunszigeti Tündérvár rejtélye

A Mosoni-Duna a szigetközi ágrendszer déli határa. A Rajkánál leágazó folyó hosszú, kanyargós útja után Véneknél folyik bele ismét a fő ágba. Kunsziget Győrtől 15 kilométerre található, a folyó jobb partján, Öttevény mellett (régen Öttevényszigetnek is hívták) (ábra). A két falu határa mozaikszerűen egybefonódik. A Toronyvár-dűlő az öttevényi földek közé ékelődik, de az úrbéli térképek alapján hagyományosan kunszigeti terület volt. A középkorban és a korai újkorban a Hédervári-uradalom vonzáskörzetébe tartozott. A kutatási területen a folyó mintegy 45 m széles, mélysége ritkán haladja meg a 3 métert, az ásatás helyén 2-2,5 m mély. A sodrás erős, de ereje elmarad a főágban tapasztalhatótól, a látótávolság átlagosan 40-60 cm, alacsony vízálláskor az 1 métert is elérheti.

Az ókortól kezdve ez az ág volt a hajózás fő útja, a térség központjai is közelébe települtek (Rajka, Óvár (Ad Flexum), Moson, Hédervár, Győr (Arrabona). A későközépkorban és a korai újkorban a gazdaság meghatározó tényezője volt a hajóvontatás és a vízimolnárság. Az egykori vontatóút nyomvonala jó követhető a 19. századi térképeken. A katonai felmérési térképeken megfigyelhető, valamint a malomkönyvekből és összeírásokból, a néprajzi kutatás eredményeiből kiderül, hogy Kunsziget környékén (illetve a szomszédos Zámoly határában) számos hajómalom működött (ábra). A térképek és a légifotók bizonyítják, hogy az elmúlt évezredek során a meder helye többször is megváltozott. A régi medrek esős időben náddal benőtt, enyhe mélyedésként jelentkeznek, azonban aktív időszakukat alaposabb kutatás nélkül nem lehet megállapítani. A változékonyság ellenére ugyanakkor lehetséges, hogy egyes szakaszokon a folyó akár hosszabb ideig is viszonylag stabil maradjon.

A Toronyvár-dűlőben található rom, más néven Tündérvár régóta ismert topográfiai egység. A parton egy 2x3 méteres masszív falcsonk figyelhető meg. A falubeli öregek elmondása szerint egykor sokkal nagyobb volt, de építkezésekhez elbontották (a mai romra valóban nem illik a torony jelző). A régészeti szakirodalomba, mint római őrtorony vonult be, ásatást azonban eddig még nem végeztek a lelőhelyen. Szabó Géza vezetésével a Régészeti és Művészettörténeti Társulat égisze alatt 1993 őszén régészek és búvárok végeztek a folyóban helyszíni szemlét. Megállapították, hogy a part előtt, a mederben téglafal maradványa található. A kutatásvezető nógrádverőcei típusú kikötőerődként értelmezte a lelőhelyet, a szakirodalomba is átkerült ez a meghatározás. Sajnos a szemle során nem volt mód alaprajzi felmérés készítésére.

Amikor 2002 tavaszán a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal kereteiben elindítottuk az Aqua et Archaeologia víz alatti régészeti programot, logikusnak tűnt, hogy egyik első kutatásunkat, mely egyben gyakorlás is volt, a már ismert, biztonságos környezetben végezzük. A már ismert falcsonk felületét megtisztítottuk a recens folyami üledéktől, az így kirajzolódó négyszögletes alaprajzú falról felszínrajzot készítetünk. A falcsonk meder felőli (északi) oldala egyenes, határozott vonalban szűnik meg, nyugati (folyásirány felőli) oldalán egy 30 cm széles sávban nem találtunk falat, majd egy újabb falfelület felszíne bukkant elő. Az alsó (keleti) oldalon szintén egyenes vonalban megszűnt a fal, de lejjebb tégla és kötőanyag töredékeket figyeltünk meg. Ez a kikötő-erőd hipotézist látszott alátámasztani, mivel a megfigyelések szerint a struktúra a parttal párhuzamosan húzódik, a négyszögletes tömb és a 30 cm-es üres sáv a tömbök között a római kori kikötő-építészetben ismert zsaluzásos technikával mutatott hasonlóságot. 2003 folyamán egy geofizikai tesztmérés[1] azt mutatta ki, hogy a part menti iszap pad alatt, a parttal párhuzamosan további falmaradványok vannak. Mivel az ókori folyami kikötőket mindeddig világszerte csupán csekély mértékben kutatták, egy római folyami kikötő kiemelkedő fontosságú lelőhely. Magyarországon szerencsés módon 2003 folyamán módunk volt felmérést végezni a budapesti Hajógyári-sziget öblében található a római kori helytartói palotához tartozó cölöp és kő szerkezetű rakpartnál, tehát az összehasonlítás további előrelépést ígért ezen a kutatási területen. Mindezek a tényezők együttesen indokolták, hogy a Franciaországgal és Szlovéniával közösen beadott Kultúra 2000 programunk magyarországi kutatási helyszíne ez a lelőhely legyen.

A feltárás célja az volt, hogy megállapítsuk a lelőhely víz alatti kiterjedését, rétegsorát, valamint felderítsük tágabb környezetét.[2] Első lépésben szeizmikus-radaros mederfelmérést készíttettünk a rom előtti folyószakaszról (ábra), ezt később a parton egy 150 m hosszú, 30 m széles sávban végzett talajradaros méréssel egészítettük ki. A műszeres medertérképezés kimutatta, hogy a meder középső részén, illetve a bal parton nem folytatódik a lelőhely. Ugyanakkor a rom előtt egy szögletes, környezetéből kiemelkedő iszap-pad húzódik, amely feltételezhetően mesterséges eredetű (ezt az is alátámasztja, hogy a folyó enyhe ívű kanyarulata miatt éppen ezt a partot mossa a víz, tehát a természet erőinek a partot pusztítani, és nem építeni kellene).

Az ásatás során a Franciaországban jól bevált módszert alkalmaztuk: 2x2 m oldalhosszúságú négyzetekből álló szelvényrendszert jelöltünk ki a víz alatt. Első lépésként egy 30 m hosszú egyenest jelöltünk ki a parttal párhuzamosan, az egyenes 0 pontja az ismert falmaradvány végének közelében lett kitűzve. Ennek az egyenesnek a két oldalán helyezkedtek el a szelvények (ábra). Az elrendezés lehetővé tette, hogy a feltételezett rakpart, illetve az előtte található kikötőmedence egy része is beleessen az ásatási felületbe. A kavicsos üledék eltávolítására két elszívó-rendszert használtunk, így egyszerre két fő bonthatott a víz alatt. A feltárás helye feletti és alatti folyószakaszon mintegy 1,5 km hosszan felderítő merüléseket végeztünk. Ezek során csónakból kötéllel vezetett búvárok átfésülték a teljes medret. A kutatás során nem találtunk a rommal történeti, vagy strukturális kapcsolatban lévő új lelőhelyet.

Első lépésként a felső üledékréteget szivattyúztuk el, alatta falmaradványok, omladék és kompakt kavicsréteg került elő. A felső rétegből kizárólag újkori anyag került elő. Említést érdemel egy törött patkó, amely talán a parton történő vontatás emléke, továbbá egy réz pecsétnyomó, mely stílusa alapján 18. sz. első felére keltezhető (ábra),[3] a címert eddig még nem sikerült beazonosítani, így a tárgy jelentősége sem állapítható meg.

Minden négyzetet külön bontottunk, az egyes rétegek leszivattyúzása után minden négyzetről felszínrajz készült, mely a szokásos módon, műanyag táblára grafitceruzával, 1 :10-es méretarányban készült (ábra), az egyes tárgyak helyét, illetve az objektumok jellegzetes pontjait (pl. falsarkok) a négyzetrács három sarokpontjából bemértük. Az egyes négyzetek felszínrajzait esténként AutoCAD-ben digitalizáltuk, így folyamatosan áttekintésünk volt a lelőhelyről. A rácsrendszert geodéziailag is bemértük, ezáltal a felszínrajzok nemcsak egymással váltak összeilleszthetővé, hanem a műszeres felmérési eredményekkel is egyesíteni lehetett őket.

A munka folyamán márt feltűnt, a felszínrajzok elkészítése után pedig bizonyossá vált, hogy a feltárt falmaradványok nem egyetlen falból („rakpartból”) származnak. A felület folyásirány felőli, nyugati oldalán már korábban ismert falcsonkról kiderült, hogy egy a partra merőlegesen, É-D-i irányban húzódó fal maradványa (ábra), ettől mintegy 4 méterre, keletre, vagyis folyásirány szerint lefelé, egy kidőlt téglafalat találtunk (ábra), a fal eredetileg párhuzamosan húzódott a parttal, az előző fallal derékszöget zárt be. A falak térségében nagy mennyiségű kő és tégla maradványokat találtunk, a falaktól távolabb koncentrációjuk csökkent, a 30 méteres alap egyenesünk végénél már csak kevés volt dokumentálható. A partra merőleges falat megvizsgálva megállapítottuk, hogy azt lejtőre alapozták, tehát valószínűleg eredetileg is vízparton, részben mederben állt. A folyásirány felőli falsíkot 30-50 cm-es mészkőtömbök befalazásával erősítették meg, a 2,5-3 m vastag fal tömegétől a köveket egy 30 cm széles, egyenes üreg választja el, ebben eredetileg gerenda lehetett. Hasonló technikát a másik falrészletnél nem találtunk. A kövekkel történő megerősítést a folyó sodrása elleni védelem indokolhatta. Mindezek a megfigyelések azt támasztják alá, hogy a partra merőlegesen húzódó fal valamilyen gátként, vagy mólóként szolgált. A parttal párhuzamos, ledőlt fal eredeti rendeltetése nem határozható meg, lehet, hogy a parton álló épület zárófala volt, amelyet a víz alámosott, de nem zárható ki az sem, hogy valamiféle rakpart része volt.

A két falmaradvány közötti kompakt köves omladékon szondát nyitottunk, hogy meghatározzuk az omladék vastagságát és az esetleges kultúrrétegeket. A köves omladékban 17. sz. végi-18. sz első feléből származó kerámiatöredékeket találtunk, ezek az épület pusztulását keltezik (ábra).[4] Az omladékréteg alatt egy Árpád-kori cserépbogrács pereme került elő, alatta kompakt kavicsos-agyagos szint húzódik, amely a még álló fal alapja alatt is megfigyelhető. A megfigyelt épületmaradványok tehát nem keltezhetőek az Árpád-kornál korábbra, így nem hozhatóak kapcsolatban semmilyen római kori erőddel, kikötővel, mint ahogyan azt előzetesen gondoltuk. A felhasznált téglák sem római típusúak, egyiken sem figyelhető meg bélyeg.[5] Római kori leletanyag szórványként sem került elő.

A feltárt épületrész valószínűleg több építési perióduson ment keresztül. A két téglafal maradvány közötti szakaszon talált masszív, köves omladék egy kőperiódus maradványa lehet (a kövek egy részén kötőanyagot is találtunk, a köves omladékban csak kevés téglát figyeltünk meg). A rendelkezésre álló adatok alapján úgy tűnik, hogy a terület legkorábbi használata az Árpád-korra tehető, a fal vízbe omlása pedig a Török-kor végén, vagy az azt követő évtizedekben zajlott le. Ennél pontosabb keltezést egy a lelőhely szárazföldi részén végzett ásatás nyújthat.

Az építmény funkciójára a víz alatti feltárás kevés adattal szolgál. A vastag falak a középkor és a koraújkor folyamán az egyházi és a világi földesurak építkezéseit jellemzi. A lelőhely neve, Toronyvár alapot ad arra, hogy felvessük azt a hipotézist, mely szerint lelőhelyünk erődítés, vár maradványa. A másik elnevezés, Tündérvár, szintén ezt támaszthatja alá, ugyanakkor utal arra is, hogy a helyi folklór számára a rom rejtélyes hely volt, amelynek történetét az újkorban már nem ismerték. Az első katonai felmérésen már nem jelölik az objektumot, a későbbiekben felbukkan, dűlőnévként szerepel (ezek közül a legkorábbi 1815-ből származik - ábra).[6] A feltáráson dokumentált móló-szerű fal utal a „vár” part menti elhelyezkedésére és kapcsolatára a folyóval.

A lelőhely parton elhelyezkedő részét folyami üledék borítja. Az enyhe lejtésű parton a már korábban említett falcsonk utal jelenlétére, a mezőgazdasági művelés alatt álló, parttól távolabb elhelyezkedő felületen azonban az üledék minden jelenséget elfedett. Leletet, építési törmeléket a szántásban nem találtunk. Az épület kiterjedésének meghatározásához geofizikusok segítségét kértük, akik elkészítették a terület pontos geodéziáját, geoelektromos-ellenálás és talajradaros felmérést végeztek. A geofizikai és geodéziai felmérést utólag egyesítettük a feltárás összesített felszínrajzával, valamint a korábban végzett víz alatti medertérképezés eredményeivel (ábra). A talajradaros mérés kimutatta, hogy 1,8 méteres mélységig nem található falmaradványra utaló szignifikáns jel, ugyanakkor lineárisan rendeződő anomáliákat, illetve foltokat találtak (ábra), ezek utalhatnak a mélyebben található régészeti jelenségekre is. A talaj elektromos ellenállását mérő módszerrel, az előzővel egyező területen találtak egy a környezetétől eltérő tulajdonságú foltot (ábra). Mindez arra utalhat, hogy a lelőhely a parton tovább folytatódik és egy körülbelül 50x60 méteres területre terjed ki. A jövőben végzendő szárazföldi ásatás legígéretesebb helyszíne az a folt, mely a parti falcsonktól délkeletre található és mindkét műszeres mérésen jelentkezik.

„Toronyvár” elhelyezkedéséből adódóan ellenőrizhette a folyami kereskedelmet, az átkelőket (a Moson és Győr megyék határa csak néhány kilométerre húzódik folyásirányban fölfelé) a Dunaszentpált Mosonszentmiklóssal, illetve Lébénnyel összekötő út, illetve a hozzá kapcsolódó rév is ebben a térségben volt - ábra). Ennek ellenére nincs tudomásunk olyan levéltári forrásról, mely bármilyen építményt említene a területen. Kis méretű őrhelyek, tarisznyavárak nagy számban egészítették ki a török-kori végvárrendszert, ezek kevéssé kutatott részét alkotják régészeti örökségünknek. Az épület pusztulási idejét a leletanyag csak néhány évtizedes pontossággal adta meg, így lehetséges, hogy a törökök 1683-as Bécs elleni támadása volt az oka, de elképzelhető, hogy ezt túlélve Buda visszafoglalását követően a jelentőségét vesztett építményt felhagyták, esetleg a kuruc háborúk alatt dúlták fel, vagy a Rákóczi szabadságharcot követő várrombolásnak esett áldozatul. A feltárás során azt a meglepő megfigyelést tettük, hogy a felhasznált téglákat félbetörték (a 30x15 cm-es téglákból 15x15 cm-es fél téglák lettek). Ez arra utalhat, hogy a falakat másodlagosan felhasznált építőanyagból emelték. A Hédervári és a Bakits család erőszaktól nem mentes rivalizálásának dokumentumaiban találunk hasonló jelenséget (a másik család várának, kastélyának lerombolása, majd az elhordott építőanyag felhasználása a saját építkezésen).

A kunszigetiek hagyományaiban mélyen gyökerezik a rom tisztelete, mondák, anekdoták kötődnek hozzá. A tündérek várának rejtélye csak fokozódott, kutatásunk sok új kérdést vetett fel. Az épülthez tartozó kikötő csak növeli a lelőhely tudományos jelentőségét. Mindezek indokolják a lelőhely védelmét, további feltárását és a falmaradványok műemléki helyreállítását. A község lakói és vezetése is azt szeretné, hogy településük nevezetessége ismertebb legyen és a fejlődő vízi és kulturális turizmus eme erőforrását végre méltóképen, használhassák fel. A több országot összekapcsoló projekt eredményeként a kutatási eredmények bekerülnek a tudomány nemzetközi vérkeringésébe.

Bibliográfia

Gerelyes – Kovács 2002 Gerelyes I. – Kovács Gy. (szerk.): A hódoltság régészeti kutatása. Opuscula Hungarica III. Budapest, 2002

H. Kérdő-Tóth 2004 H. Kérdő K. – Tóth J. Attila: Római kori rakpart maradványai a hajógyári-öbölben. Budapest, 2004

Néma 2003 Néma S. (szerk.): Győr Vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken. Győr, 2003

Pálffy 2000 Pálffy G.: Európa védelmében. Haditérképészet a Habsburg Birodalom magyarországi határvidékén a 16-17. században. Pápa, 2000

Timaffy 1980 Timaffy L.: Szigetköz. Budapest, 1980

Tóth 2002 Tóth J. A.: víz alatti régészet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalban. Műemlékvédelem 4/3 (2002) 222-226

[1] Az ingyenesen elvégzett mérésért köszönet illeti dr. Tóth Tamást és a GEOMEGA Kft.-t

[2] Régész résztvevők: Dr.Annie Dumont, Fekete Csanád, Dr.Gaál Attila, Dr. Andrej Gaspari, Dr. Grynaeus András, Jean-François Mariotti, Hudecz András, Jakucs Gábor, Korom Anita, Mészáros Patrícia, Paszternák István, Petrik Máté , búvárok: a Győri Búvár SE és az ürömi Kékség klub tagjai

[3] A meghatározásért köszönet Orgona Angelikának (Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Tár).

[4] A kerámiaanyag meghatározásáért ezúton mondok köszönetet Kovács Gyöngyinek (MTA Régészeti Intézete).

[5] A téglákat megmutattuk T. Szőnyi Eszternek (Xántus János Múzeum, Győr), Havas Zoltánnak (Aquincumi Múzeum, Budapest) és Lővei Pálnak (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Budapest) akik szintén megállapították, hogy nem római kori, de nem is a győri középkori és újkori építkezéseken használt típusról van szó. Segítségükért ezúton szeretnék köszönetet mondani.

[6] Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára, GyMU 130, Hédervári és rárói uradalom térképe 1815. A Győr Megyei Levéltár anyagában tájékozódásunkat Néma Sándor igazgató úr segítette, akinek ezúton szeretnék köszönetet mondani.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

Címkék: limes mosoni duna kunsziget

Kreatív víz alatti filmecske Karácsonyra

2010.12.22. 15:24 :: régészbúvár

Minden kedves Olvasónak Boldog Karácsonyt kívánok! Az alábbi kreatív montázs remélem néhány kellemes percet okoz mindenkinek.

Jövőre, amennyire erőnkből kitellik, folytatjuk a kutatásokat.

http://indavideo.hu/video/Melyseg

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

4 komment

Még egy kis georégészet

2010.12.08. 21:40 :: régészbúvár

Hétfő este ismét ellátogatott hozzánk két brit kollégánk. Azért jöttek, hogy megbeszéljük a fúrásminták sorsát, és az együttműködés jövőjét.

A fúrásmagokat ki kell küldeni hozzájuk, Wales-be. Ugyanis ott tudjuk csak megfelelő készülékkel néhány mikronos felbontással szkenneltetni, illetve kémiai összetételét elemezni. Magyarországon sajnos csak a szilárd (kő) fúrásminták szkennelése megoldott (és ez is igen nagy dolog!). A szkennelés azért jó, mert ki lehet mutatni az üledékszemcsék méretének, illetve összetételének vátozásait a holtmedrekben. Gyakorlatilag az egyes áradások, illetve a különféle szennyeződések elválaszthatóak. Ha még tudunk C14 keltezést is alkalmazni (kérdés, hogy van e szerves anyag), akkor még keltezni is lehet a rétegeket. Folyótörténet, áradások nagysága, sűrűsége - ez mind kutatható. Talán még az ipari szennyezés története is látszani fog.

Ez most csak egy próba-projekt, ha bejön, nagyobb léptékben is bevetjük a módszert. Holnap haza is mennek, a mintákat csomagban küldöm utánuk.

Tervezzük, hogy nem csak a Dráva-völgyben, hanem a Duna mentén is együttműködünk. Tervek már vannak...

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

Címkék: geológia argonauta program otka nnf

Ajánló: konferencia

2010.12.06. 10:07 :: régészbúvár

Ezúton ajánlom a T. Olvasók figyelmébe a Magyar Régészeti Társulat alábbi programját:

"Fél évszázad terepen" - Konferencia Torma István tiszteletére. A téma a régészeti topográfia! A Társulat tagjainak ingyenes a belépő (és valószínűleg mindenki másnak is!).

A programot itt lehet megnézni:

http://mrmt.blog.hu/2010/12/06/konferencia_torma_istvan_tiszteletere_a_regeszeti_topografiarol

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló konferencia

II. Magyar Búvároktató Találkozó

2010.12.04. 22:32 :: régészbúvár

Ma volt Szentendrén a II. Magyar Búvároktató Találkozó, amelyet a Magyar Búvár Szakszövetség rendezett. Előadást tartottam a Búvárrégészeti Szakosztály munkájáról.

Az eredmény: az egyik jelenlévő felismerve ez egyik bemutatott hajószöget jelzett egy eddig ismeretlen hajóroncsot. Megérte elmenni!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

4 komment

Címkék: előadás búvár

Megfúrtuk!

2010.12.02. 21:12 :: régészbúvár

Tegnap lent jártam a Drávánál. Útközben voltak kételyeim a sikerrel kapcsolatban, főleg, amikor Mernye előtt egy lefagyott lejtőn feltorlódott nyárigumis kamionok miatt fél órát áltunk a tükörjégen. Végül átjutottunk a "jégdugón". Kaposvártól már eső kísért minket.

Geológus csapatunk célja a Drávatamásitól keletre elterülő ártér meandereinek mintázása volt. A terveinket felborította az eső. Olyan mocsaras volt a vidék, hogy a drávagárdonyi temető temető felé vezető - traktorok által felszabdalt - út mellett már nem tudtunk elevickélni. A terepjáró elsüllyedt és egy félig traktor-félig terepjáró helyi erőgép húzott ki minket. Szerencsénk volt, hogy Drávatamásiban voltak ismerősök, akik kisegítettek!

Reménytelenül elakadva az esőben.

Szerencsére akadnak arrafelé is betonutak, illetve viszonylag szilárd burkolatú mellékutak. A mintavételi helyeket úgy terveztük át, hogy a szilárd utak és a meanderek metszéspontjainál fúrjunk.

Az első fúrást még aznap délután elvégeztük Potony mellett. A Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) csapata motoros ütőfúróval érkezett. Ezzel olyan folyamatos mintákat lehet venni, amelyeknél megmarad az érintetlen rétegsor. Egy gép leüt egy üreges csövet, a csőben egy plexi cső van, ebben gyűlik a minta. Miután egy métert lement, kihúzzák, kiveszik a plexit. A vascsőbe újabb üres cső kerül. Az egészet visszateszik a kitágított lyukba, majd még egy métert ütnek rajta. Nehéz, hangos, és nem túl szapora munka. 3 métert sikerült elsőre lemenni. Ma is fúrtak a fiúk, én pedig a közös pályázatunk beadását intéztem.

Jövő héten érkeznek a nyárról már ismert brit kollégák (M. Macklin és J. Lewin), hogy megvizsgálják a mintákat. A mintavételezést a Norvég OTKA finanszírozza.

Remélem sikerül keltezni a régi medrek életét és feltöltődését, a meder sajátosságait!

A munka és gyümölcse.

Időközben megkaptam a hírt, hogy 4 helyen sikerült 3 m mélyre lefúrni. Mindenhol elérték a folyómeder eredeti szintjét. Az ötödik helyszínen a fúrószál eltört, ott csak 1 métert sikerült haladni. Ez is szép eredmény!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

6 komment

Címkék: alap norvég otka argonauta program

Szerbiai folyami roncsok

2010.11.09. 09:01 :: régészbúvár

Gordana Karovic budapesti előadásán bemutatott egy roncstérképet, és láthattunk néhány érdekes képet ex-monarchiás roncsokról. Alább becsatoltam egy válogatást szerb barátaink videóiból. Azt hiszem nem kell ecsetelni, hogy ezek a hajók nekünk, magyaroknak is érdekesek.

Vág

1913-ban épült az Óbaudai Hajógyárban. A Monarchia felbomlása után (1921-től) Slovenac néven járt. 1945-ben aknára futott Sremska Mitrovica közelében.

https://www.youtube.com/watch?v=ogDrdlHNflo&p=6A7314DE2D1B5EAE&playnext=1&index=13

Bayerische Lloyd D I

Épült 1915-ben a Christof Ruthof-Werft műhelyben, Regensburgban. 1921-től Jug Bogdan. 1946-tól Kosovo.

Az Aqua et Archaeologia csapata víz alatt is filmezte (2. videó)!

https://www.youtube.com/watch?v=KZavdg36xEo&p=6A7314DE2D1B5EAE&feature=BF&index=11

https://www.youtube.com/watch?v=75lVNcKmTEo&p=6A7314DE2D1B5EAE&feature=BF&index=16

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

13 komment

Címkék: monarchia szerbia vág roncs gőzhajó aqua et archaeologia bayerisch lloyd

Ajánló: A Buda motoros megmentése

2010.11.03. 13:31 :: régészbúvár

A víz alatti régészek szívügye a hajósmúlt emlékeinek megmentése, ezért ezen a fórumon is ajánlom Olvasóink figyelmébe a Buda motorosvontató hajó megmentésére irányuló civil kezdeményezést!

hajosnep.hu/lapok/lap/a-buda-aruszallito-hajo-megmentese

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

Címkék: hajó buda motoros

A világ legmélyebb "medencéje"

2010.10.26. 09:54 :: régészbúvár

Az alábbi linkre kattintva láthatóak a képek és egy magyar leírás. Bár nem régészet, de van olyan érdekes, hogy itt is közzétegyük:

http://granturizmo.blog.hu/2010/10/26/a_vilag_legmelyebb_uszomedenceje#comment-form

és egy videó (a youtube-on van több is!):

https://www.youtube.com/watch?v=j8fO-qRbPsA&feature=related

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

126 komment

Címkék: búvár

Vörösiszap: mi lett a vizákkal?

2010.10.24. 10:22 :: régészbúvár

A hazai hírportálok címoldalukon hozták, amikor nemrég pár kis vizát visszatelepítettek a Dunába. Mi is foglalkoztunk a kérdéssel itt a blogon, és értékes beszélgetés alakult ki a kommenteken keresztül.

Két kérdés tűnt kritikusnak: 1. hogyan oldják meg a vándorlást 2. van e elegendő élőhely és élelem az óriáshalaknak? Az utóbbi kérdés a vízminőségről, illetve a mellékágakról szól.

Az elmúlt évek propagandája arról szólt, hogy a Duna vízminősége sokat javult. Az ún. Duna Stratégia kulcskérdései is alapvetően vízügyi, vízminőségi vonatkozásúak voltak. Több helyen is jeleztem, hogy egy valódi Duna Stratégia ennél jóval több, komplexebb. Fel kellene térképezni újra a Dunát, és nem csak a halyózási út kitűzéséről van szó! A Duna múltja, kulturális öröksége is vizsgálandó, hiszen bármiféle változás, változtatás csak hosszú távon értékelhető.

A vörösiszap katasztrófa rávilágított arra, hogy a komplex térképezés elmaradása lappangó rizikófaktorok veszélyét rejti! Hiába a sok szennyvíztisztító, egy ilyen katasztrófa hatalmas pusztítást okoz. Senki sem írt még arról, mi van a kis vizákkal, amelyeket olyan látványosan telepítettek vissza a folyóba? Él belőlük akár egyetlen is? Mi értelme a költséges visszatelepítési projektnek, ha ekkora rizikófaktorok lappanganak?

Számomra egy másik fontos konklúzió az, hogy a víz alatti kulturális örökséget is fel kellene térképezni, hiszen azt sem tudjuk, mi is van a víz alatt, így az esetleges veszélyekről sem tudunk semmit! Gyakorlatilag értékes nemzeti kincsek pusztulhatnak el magának a pusztulás tényének ismerete nélkül!

Szurkolok a vizáknak, de ez önmagában mit sem ér...

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2 komment

Címkék: duna viza duna stratégia vörösiszap

Emlékeztető: víz alatti régészeti előadások

2010.10.19. 09:58 :: régészbúvár

Holnap 15 órától a Nemzeti Múzeumban két búvárrégészeti előadás lesz hallható. A programot korábban már kihelyeztem a blogra. Ezúton szeretnék emlékeztetni az eseményre, egyúttal bátorítanám az olvasókat a részvételre!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2 komment

Aláírtuk a megállapodást, sikerrel járt az első közös kutatás Zentánál!

2010.10.10. 19:13 :: régészbúvár

Az 1697-es zentai diadal helyszínét vajdasági barátaink kezdeményezésére szerb-magyar együttműködésben terveztük elvégezni. Civil szervezeteink (Vajdasági Vízalatti Kutatók és az Aqua et Archaeologia Program Szerbiából, a Búvárrégészeti Szakosztály Magyarországról) együttműködéséhez osztrák partner is jelezte csatlakozási szándékát.

Elutazásom előtt kaptam meg Dr. Kálnoki-Gyöngyössy Márton, a NEFMI helyettes-államtitkára levelét, amelyben tájékoztatott arról, hogy a Minisztérium támogatja és bátorítja kezdeményezésünket! Ugyanebből a levélből értesültem, hogy a víz alatti kulturális örökségről szóló UNESCO egyezmény 8 évig halogatott magyar csatlakozása végre zöld utat kapott. Ez legalább olyan fontos, mint a zentai projekt támogatása.

Zentán nem csak aláírási ceremónián vettem részt, hanem segítettünk egy kisebb szonaras felderítést is elvégezni. Ennek során az egykori török pontonhíd vonalától délre, a jobb part előtt találtunk egy területet, ahol sokkisebb-nagyobb anomáliát észleltünk. Ezek között van egy nagyobb, hegyesedő végű (talán pontonhajó?).

Biztosan lesz még folytatása a kutatásnak. Jövőre, ha sikerül anyagi támogatást szereznünk - elsősorban szponzoroktól, illetve pályázatokból - visszatérünk merülni, sikeres felderítés esetén egy többéves feltárási program is elkezdődhet.

Zenta környezete. Sárgával a török pontonhíd helye, piros körvonallal a most talált anomáliák csoportja.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

Címkék: tisza zenta unesco szonár nefmi

Megvalósul a zentai együttműködés!

2010.10.05. 12:59 :: régészbúvár

Mint korábban hírt adtam róla, a Búvárrégészeti Szakosztály megkeresést kapott szerbiai barátainktól, hogy működjék közbe az 1697-es zentai diadal víz alatti emlékeinek felkutatásában. Szombaton Zentán aláírjuk a civil szervezetek közötti együttműködési nyilatkozatot. még ugyanazon a napon egy rövid szonarazást végez kis csapatuk a tiszán, amelynek során némi szerencsével már meg is láthahjuk az első leleteket. Az elsődleges célunk azonban a mederviszonyok megismerése, hogy jövőre felkészülten vágjunk bele egy nagyobb expedícióba! A projektbe bekapcsolódott a Cyril Dworsky vezette osztrák víz alatti régészeti kutatócsoport is. Cyril 2006-ban járt már velünk a Dráván, és a Magyar Régészeti és művészettörténeti Társulat keretében előadást is tartott Budapesten az ausztriai eredményekről.

Az eredményekről majd beszámolok!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Fejezetek egy búvárrégész naplójából